Doufukuai

Tegnap egy kis yokohamai kocsmában hallgattuk meg a Shingetsutouka (新月灯花 ) nevű lánybanda fellépését, mely a 2011-es fukushimai atomkatasztrófa óta az atomenergiától való megszabadulás (脱原発) és átláthatóbb kormánykommunikációt, illetve a Fukushimában élő gyermek és családok helyzetére való társadalmi figyelemfelhívás érekében járják az országot. A kis kocsmát nép éppen nagyszabású koncertekre találták ki, 25-30 fős közönség egymás hegyén-hátán, ám annál lelkesebben hallgatta a fellépést.  A közönség tagjai között transzvesztita, marxista szimpatizáns, a helyi lapban a zenekar fellépésének híre útján betévedő formákon át elég változatos egyének képviselték.    S ímhol a videó, a tegnapi fellépés igazából nem is annyira az atomellenes, ellenben személyesebb/vidámabb hangvételű dalokat vonultatott fel:  Még több infó a zenekarról itt  illetőleg emitt   Kapcsolódó bejegyzések: Apokaliptikus zajterror á la Japán Japán kocsmológia Yokohama Shang

Amióta a kínai kőmívesek légkalapácsai által keltett dobhártya-lékelő hanghullámvasak szétvagdalják az agyvelőm minden áldott reggel, a zajterrort elszenvedőből a zajterror mazochista mód kívánó felhasználója lettem, oly fordulat ez mint a 私の奴隷になりなさい című szoft-szadista 壇蜜 drámában láthattunk. Ezt megelőzően is persze érdeklődést mutattam az experimentális műfajok irányában, és bizony ebben az ügyben innen nem kell túl messzire mennünk, hogy igazi extremitásokba torkolljunk, elég Tokyóra pislantani. Mélyen, ó nagyon mélyen s messze a J-Pop rivaldájától, mocsokban, fertőben, permanens káoszban, ott leledzik egy tekintélyes szubkultúra, mely leginkább annihillál. Három lépcsőfokos merülés a katasztrofikus zajgenerálás világába.  Boris ボリス Boris a penge. Experimentális, pszichedélikus drón metál, mikor hogy. A Boris kapcsán ismertem meg a noise rock és drone metal fogalmát, végtelen ideig fenntartott, ismételt hangok, visszahangosítások és az univerzum elpusztulását idéző gitá

Különböző utcai performanszok, az első ha jól emlékszem Shibuya (渋谷) környékén, a beatboxos és a gótikus-melankolikus Shinjukunál (新宿), míg a shamisen duó Nakanonál (中野) adott elő.

A japán lemezlovászokon   kívül nem túl sok szigetországi muzsikát szoktam volt hallgatni, ám a Polysics - ポリシックス közéjük tartozik. Az 1997-ben formálódott new wawe japán rockbanda zenéje saját definíciójukban " technicolor pogo punk ", mi igen helytálló:    De alapvetően szintipop és punk szakéval felöntött szodómikus ámokfutásáról kell beszélni a Polysics esetében;  minden abnormalitásuk ellenére kitörő energiával teli hangokat generálnak hagyományos dob-gitár, valamint szekvenszerek konstellációjában.     A dalokat japánul/angolul éneklik, már amennyiben éneklik, miként az értelmet nélkülöző zagyvaságok is is gyakorta hagyják el a frontemberek száját, vagy éppen a vokódereket.  Nevüket a Korg Polysix szintetizátorától kölcsönözték; meghatározó volt számukra az amerikai Devo és a The Tubes , valamint a olyan japán együttesek, mint a P-Model vagy a Yellow Magic Orchestra munkássága. Védjegyeik közé tartozik a narancssárga munkásoverál, és az X-men

A klasszikus szövegolvasás óra egyik buddhista szútrájában felbukkant egy yè ​ chà (夜叉), szanszkritul yaksa (yakṣa), melyről nekem mindenekelőtt egy kínai nu metal banda ugrott be,  (másodlagosan egy kísértő démon a hindu hitvilágból). Gondoltam leferdítem egy dalukat. Szokásosan szabadosan. 我早已明白注定走向末路，我也已明白已没有回头的路 想留驻时间留驻青春脚步，不知何时才会不这么想？ 曾经没发现这是条不归的路，曾经那快乐少年已迷失在这条路 耗尽了时间用青春下了赌注，再让我选择不知会怎么选？ 我的末路有我的孤独，我的末路有我的无助 我的末路有我的痛苦，我的末路是我的全部 我的末路，路上还有你 是我的全部，我不愿看到我放弃 我的末路，路上还有你 是我的全部，我不愿看到你焦虑 路上还有你，我不愿看你如此忧郁 路上还有你，我不愿看到你的焦虑 Korán rájöttem sorsom az út végéhez vezet, s eszméltem, visszafordulni nem lehet. Szeretnék megállni időben, megállni fiatalság nyomában, mikor nem járhatnék ennek gondolatában? Eleddig nem észleltem az utat, melyről visszatérni nem lehet. Az utat, hol a fiatalság boldogsága elveszett. Oda az idő, mit kamaszság kockázásra használt, ha újra választanom kellene sem tudnám azt már. Az én utam vége az én magányom, az én utam vége az én gondatlanságom, az

Még mielőtt bármi kapcsolatba lettem volna Japánnal, DJ Kentaro (ディージェイ ケンタロウ) már akkor is kedvenc lemezlovászaim közé tartozott. De világszerte is az egyik legismertebb mágusról van szó turntablist berkekben, ki már nagyon fiatalon felhívta magára a figyelmet elképesztő virtuozitásával. Már 2002-ben (húsz évesen) megnyerte a DMC világbajnokságot, ezzel az első ázsiai is volt, akinek sikerült azt bezsebelnie. Eklektikus és sebészi pontosságú szettjeivel a kortárs lemezjátszó világ legtündöklőbb csillaga a másik japán legenda - Krust - mellett (bár egyik sem szereti az összehasonlítást), és Krust labelje, méltán híres a Ninja Tune kiadó terjeszti az ő lemezeit is. Idén is járt Magyarországon, s tavalyi fellépéséhez hasonlóan erről is sikeresen lemaradtam, de nem adom fel... Apropó, érdemes figyelemmel kísérnünk az A38 legújabb legújabb sorozatát, a Rising Sun -t , mely kifejezetten japán zenekarokat és előadókat csábít hozzánk, hogy a magyar közönség is megismerkedhessen

A 唐朝 -val kívánok kellemes húsvéti ünnepeket minden erre tévedtnek!

差不多先生, azaz Chà​bu​duō​ Xiān​sheng​, " Majdnem Úr ", egy kínai kifejezés a közönyös, apatikus emberekbe, és mivelhogy az utóbbi időkben a Mazzo gyakori vendégeivé váltunk, egy alkalommal el is érte fülemet a dal, mely a tajvani rapper, 姚中仁 Yáo Zhōngrén szerzeménye. Alapvetően kemény, szókimondó szövegeiről ismert előadó, az alábbi nagy sikerű dal 2008-as slágere.

A 唐朝 Tang Dinasztia Kína egyik első rock bandája, mára a nagy öregek között tartják őket számon. A névadásról csak annyit, hogy a Tang-dinasztia korát tartják a kínaiak Kína aranykorának, talán nem véletlenül 1991-es Dream of Return to Tang Dynasty albumukkal futottak be igazán. Szerintem azért világszerte is egy viszonylag ismert formációról van szó, legalábbis ha rockról van szó a világ ezen szegletén, első helyen szerepelnek. Majd érkezik egy terjedelmesebb bejegyzés is róluk.