Doufukuai

Tokyo után sietve levetkőztem udvariasságom tekintélyes hányadát, lévén Shanghaiban nem szükséges udvariaskodni. Ha kell lökdösődünk, acsargunk és ordibálunk, dominanciaharc folyik a metrótól a zöldségesig, hiszen itt 弱肉强食 elv érvényesül, miszerint a gyöngének húsa az erősnek prédája .  Mindennek ellenére Shanghaiban sem reménytelen a helyzet. Ma gondoltam lecsekkolom a nemrégiben nyílt Puro névre hallgató bár és kávézó sajátos fúzióját, melynek személyzetén érződik, hogy valóban érdekli őket a vendég , vagy ha nem érdekli őket akkor is kivételes filantrópiát imitálva hitetik el, hogy de igenis érdekli őket .  Belépek, a pult mögül integet a csapos, üljek le.  Leülök.  Jön a pincércsaj, első kérdése nem az volt, hogy mit akarok, hanem hogy hogy vagyok . Jól (?) - mondtam, bár jobbára kérdeztem meghökkenésemben.   Rendeltem egy cézársalátát, közben kaja közben is folyamatosan érdeklődtek, hogy milyen a cucc, erre már magabiztosan válaszoltam, hogy kóser, mert kóser

A múlt héten Nanjingban jártam, betértem kedvenc kávéházamba, a Sculp In Time Café , vagy röviden csak S.I.T.-be (雕刻时光咖啡馆), és egy ottani szórólapon lettem figyelmes arra, hogy persze itt Shanghaiban is van képviseletük, mint ahogy számos kínai nagyvárosban. Gondoltam ma leellenőrzöm a helyet, mely gyalog sem volt túl messze tőlem, meglepetésemre viszont egy nagyon trendi kortárs művészetkomplexumban lokalizálódik, mely a Shanghai Sculpture Space (上海城市雕塑艺术中心) névre hallgat. Először is némi képcsokor a S.I.T.-ből, illetve a műtermekről, melyeken keresztül vezet utunk a wc-ig: Maga az alkotó-, és kiállítóközpont eleddig ismeretlen volt számomra, holott már 2005 óta működik, és elég impozáns gyűjteményt halmozott fel a modern kínai szobrászat legkülönbözőbb szegmenseiből. Az avíttnak ható raktárépületek adta testben miriádnyi kreatív kézműves-csoda, lázadó galéria, vérmenő étterem és kávéház légköre által pumpált pulzáló művészvéna egy élettel feszülő v