Doufukuai

A shunga (春画) - ' tavaszi kép ' - effektíve masszív Edo-kori pornó. Egy mostani kiállítás Tōkyōban azonban a művészi oldalát próbálja megragadni a dolognak, az Eisei Bunko  (永青文庫) múzeum ezzel nem kis feladatra vállalkozott. A kiállított művek ugyanis történelmi értékük mellett a mai napig képesek igencsak szemöldökhúzogatásra késztetni az embert, s hiába volt két évvel ezelőtt nagy sikere a British Museumban , Japánban tíz múzeum utasította vissza a felkérést, mielőtt az Eisei Bunko elvállalta volna a szervezést. Az esetlegesen obszcén impulzusok keltette fintorgás mérsékletére érdemes egy kicsit magára a műfajra vetni a pillantást.  Érintőlegesen írtunk már a blogon a shungáról a kínai pornográfia rövid története kapcsán, ergo a tavaszi képek (a 春 tavasz írásjegye mind Kínában/Japánban korabeli eufemizmus a szexre) eredete igencsak régi időkre nyúlik vissza, viszont a műfaj csimborasszójának egyértelműen az Edo-kor (1603 -1868) tekinthető, az ukiyo-e (浮世絵) 'lebe

A csáperotika , vagy csáperőszakolás (触手強姦) alatt leginkább egy Japánban ismert pornográfiai műfajt értünk, mely sajátosan vegyíti a klasszikus pornográfia, horror, vagy tudományos-fantasztikus elemeit. Egyik leghíresebb ábrázolása Katsushika Hokusai (葛飾北斎, 1760 -1849) nevéhez fűzhető, 1814-es dátummal. Az eredetileg névtelen, egyébiránt pedig csak Tako to ama (蛸と海女), vagy angolul jobbára, mint a The Dream of the Fisherman's Wife néven hivatkozott fametszet a Kinoe no Komatsu (喜能会之故真通) három kötetes, shunga és egyéb erotikus alkotásokat felvonultató műben szerepelt, ahogy egy ama, azaz gyöngyhalásznő bonyolódik szexuális kapcsolatba egy polippal. Azaz kettővel is. A zsivány puhatestűek meglehetősen explicite módon teszik magukévá az amát, Danielle Talerico szerint azonban nem egy horrorisztikus megerőszakolást, ellenben kölcsönös élvezetet - még ha horrorisztikusat is - örökít meg a mű, amit a polip és ama párbeszéde is igazolni látszik:  大蛸 [ nagy polip ]: いつぞハいつぞハと