Doufukuai

Luoyang harmadik napjának reggelén a gongfu híres-neves, túlmisztifikált és leginkább túlárazott szülőhelyére, a Shaolin kolostorba tettünk egy kitérőt. Először is érdemes a luoyangi távolsági buszpályaudvarra menni, majd onnan számos busszal egyaránt megközelíthetjük a Song-hegyet (嵩山), s annak látványosságait.  Maga a Shaolin kolostor igazából saját sikerének áldozata, mi több háborúk kedvelt célpontja volt a történelem során - ahogy látni fogjuk - valahogy mindig sikerült lerombolódnia, legutóbb a kulturális forradalom alatt szenvedett el szakszerű kínzásokat, a megmaradt s renovált templomrészeket pedig a felspanolt turisták légiói ostromolják tovább szüntelen. A Shaolin kolostor igazság szerint főképp a világ nyugati féltekének hypejában fetreng, mint a legismertebb mahájana kolostor egyike (na nem mintha Kínában, vagy máshol nem ismernék), 2010-ben az UNESCO is felfirkantotta abba a bizonyos világörökségi listájába.  Az elnevezés Shaolin - 少林 - összetételből a shao 少

Tegnap reggel olyan hírre ébredtem, melytől kissé kómásan telt délel őttöm , s " az eszmélő fény mint magcsepp vált el a testgépezettől", hogy a tibeti halottaskönyvből szabado n idézzek. Ergo mi sem volt kézenfek vőbb, <div style="text-align: justify;">Reggel olyan hírre ébredtem, melytől kissé kómásan telt délelőttöm<span>, s "</span><span><span>az eszmélő fény mint magcsepp vált el a testgépezettől", hogy a tibeti halottaskönyvből szabadon idézzek. Ergo mi sem volt kézenfekvőbb, minthogy Katjával és Yuliannával újfent a Zijinshan felé vegyük utunk, hol <a href="http://skandalum.blogspot.com/2010/09/biborhegy.html">már jártunk egy ízben</a>. Tartok tőle, hogy ez év során nem bírjuk az egészet bejárni, a 20 km2-es területen több, mint 200 különféle látnivaló van, és e hegy pusztán egy része Nanjingnak. Taxival teleportáltattuk át magunkat a hegy lábához, ahol elsőként is a Fehér Ló parkját szerettük vol