Doufukuai

A japán kocsmológia  áltudományos bejegyzéssorozat soron következő epizódjában jó messzire mentünk, mégpedig a Tateishi (立石) állomáshoz, ami a Keisei-vonalon (京成) a Skytreetől kb. tiz percnyire van, mintegy a civilizáció határmezsgyéjén, hiszen ott található a Nonbe Yokochō (呑んべ横丁). Igazából jártunk már itt pár évvel ezelőtt , amikor még csak kirándulóban jártam át Shàng​hǎi​ból , és az isten sem tudja miért, de Taito-kuban kellett szállást foglalnom, hiszen fingom nem volt mi hol van Tōkyōban.  1955-ben nyitották meg a Tateishi áruházat, aztán azóta itt nagyjából meg is állt az idő. Az állomást környékező kis sikátorok hálózatában rendesen időutazhatunk valami képzeletbeli, régmúlt Tōkyōba. Tachiguizushi (立ち食い寿司) - álló étkezős sushizó Szóval masszivan retrós hangulata van, de én imádom az ilyen helyeket, a szineket, a szagokat, az árusok kiabálását, a szünhetetlen sürgés-forgást. És itt van maga a Nonbe Yokochō bejárata, enyhén cyberpunkos miliőben. Nem túl

A japán kocsmológia második epizódjaként maradunk a Yokochō sikátorok mentén, azokból is az egyik legismertebb, a Shibuyánál lévő Nonbei Yokocho (のんべい横丁), azaz a " Pityókások sikátora " kerül teritékre.  Mint a  Yokochō  sikátorok úgy általánosságban, ez is állitólag a világháború előtti  Tōkyō hangulatát evokálja, de hát azt ki a fene tudja. Elmodások szerint a környék magas ingatlanárai miatt lett kb. 10-15 miniatűr izakaya egyetlen rövidke sikátor Prokrusztész ágyába gyúrva,  ilymód 4-5-6 embernél több még a legtágasabb kocsmaodúban sem férkezhet be. A csaposok és úgy általában az itt tanyázó helyiek illetve külföldiek jól megszokták egymást, egyből megy a howareyouzás ha meg még japánul is tudsz akkor az ügyes gaijin! verbális simogatásában is részesülhetsz. Azt hiszem a legtöbb helyen már minden fotosabb információt megosztottam Magyarországról de még nagyapám egykori szőlőültetvényeiről is.  Ha egy először Tōkyōban járó barátommal találkozom, akkor m