Puro
Tokyo után sietve levetkőztem udvariasságom tekintélyes hányadát, lévén Shanghaiban nem szükséges udvariaskodni. Ha kell lökdösődünk, acsargunk és ordibálunk, dominanciaharc folyik a metrótól a zöldségesig, hiszen itt 弱肉强食 elv érvényesül, miszerint a gyöngének húsa az erősnek prédája . Mindennek ellenére Shanghaiban sem reménytelen a helyzet. Ma gondoltam lecsekkolom a nemrégiben nyílt Puro névre hallgató bár és kávézó sajátos fúzióját, melynek személyzetén érződik, hogy valóban érdekli őket a vendég , vagy ha nem érdekli őket akkor is kivételes filantrópiát imitálva hitetik el, hogy de igenis érdekli őket . Belépek, a pult mögül integet a csapos, üljek le. Leülök. Jön a pincércsaj, első kérdése nem az volt, hogy mit akarok, hanem hogy hogy vagyok . Jól (?) - mondtam, bár jobbára kérdeztem meghökkenésemben. Rendeltem egy cézársalátát, közben kaja közben is folyamatosan érdeklődtek, hogy milyen a cucc, erre már magabiztosan válaszoltam, hogy kóser, mert kóser