Doufukuai

Běi​jīng​rén (北京人) A Běi​jīng -iek, időnkét csak jīng​ yóu zi (京 油 子) - " zsíros/olajos fővárosiak ", vagy hú ​ tòng chuàn zi (胡同串子), kvázi " hú ​ tòng -patkányoknak " nevezett (az öreg Běi​jīng meghatározó városképéből) fővárosiak lustaságukról, mindent jobban tudó attitűdjükről, és sokszor a semmiről szóló, nagyfokú veszekedési hajlandóságukról híresek. No meg saját városi nyelvjárásukról, az ér huà (儿话)-ról. Shàng ​ hǎi rén (上海人) Minden országnak megvannak a saját maga rivalizáló nagyvárosai, Kínában ezek ugyebár Běi​jīng és Shàng hǎi ​ . És igen, nagyon utálják egymást. A helyiek csak Hù shàng -nak (沪上) titulálják magukat, Hù (沪) Shàng ​ hǎi rövidítése, ergo ezalatt hozzávetőlegesen " a városnál/városban lévők "jelentése értendő. S mindenki mást, ki nem Shàng ​ hǎi-i, azt xiāng ​ xià de-nek (乡下的), vagyis falusinak tartanak. Közkeletű nézetek szerint e sajátos metropolisbeli férfiak kissé effemináltak, a nők pedig kifogástalanul elegáns, kö