Doufukuai

A klasszikus szövegolvasás óra egyik buddhista szútrájában felbukkant egy yè ​ chà (夜叉), szanszkritul yaksa (yakṣa), melyről nekem mindenekelőtt egy kínai nu metal banda ugrott be,  (másodlagosan egy kísértő démon a hindu hitvilágból). Gondoltam leferdítem egy dalukat. Szokásosan szabadosan. 我早已明白注定走向末路，我也已明白已没有回头的路 想留驻时间留驻青春脚步，不知何时才会不这么想？ 曾经没发现这是条不归的路，曾经那快乐少年已迷失在这条路 耗尽了时间用青春下了赌注，再让我选择不知会怎么选？ 我的末路有我的孤独，我的末路有我的无助 我的末路有我的痛苦，我的末路是我的全部 我的末路，路上还有你 是我的全部，我不愿看到我放弃 我的末路，路上还有你 是我的全部，我不愿看到你焦虑 路上还有你，我不愿看你如此忧郁 路上还有你，我不愿看到你的焦虑 Korán rájöttem sorsom az út végéhez vezet, s eszméltem, visszafordulni nem lehet. Szeretnék megállni időben, megállni fiatalság nyomában, mikor nem járhatnék ennek gondolatában? Eleddig nem észleltem az utat, melyről visszatérni nem lehet. Az utat, hol a fiatalság boldogsága elveszett. Oda az idő, mit kamaszság kockázásra használt, ha újra választanom kellene sem tudnám azt már. Az én utam vége az én magányom, az én utam vége az én gondatlanságom, az