Doufukuai

Tōkyō-i utam során egy barátunk tippjére hallgatva ellátogattunk az Eco Edo Nihonbashi Art Aquarium nevű időszaki kiállításra, amit feltétlenül ajánlanék mindazoknak, kik szeptember 23-áig a japán fővárosban tartózkodnak. A Hidetomo Kimura névre hallgató, akvárium designer művész egészesen futurisztikus köntösben tárja elénk az elmúlt félezer év japán képzőművészete számára oly fontos „kingyo” 金魚, azaz az aranyhal hagyományos témáját. A lehető legkülönlegesebb, szabálytalan sokszög akváriumokban, elbűvölő fényjátékban táncoló aranyhalak ezrei látogatók ezreit csalogatják, így több mint egy óra sorban állásba került, mire mi is bejutottunk. A kiállítás nappal is látogatható bár, érdemes este hét után menni, és egy koktéllal karöltve csodálni az irizáló aranyhal armadát, nem mellesleg hétvégenként zenei fellépőkkel fűtik tovább a kiállítás ás hangulatát. Na de beszéljenek helyettem inkább a képek és videó:  És végül a videó: Cím:...

Történt, hogy megint Tōkyōba tévedtem, azaz hogy nem tévedtem mert jó előre elterveztem azt. Ezúttal is a pompázatos tavaszok és őszök légitársaság ( 春秋航空 ) tavaszok és őszök korában (ie. 722–481) gyártott gépmadarára pattantam, tavalyhoz képest laowai többed magammal. Shanghai kikapcs, Ibaraki bekapcs, busz, mögöttem hanok tanakodnak arról, hogy „ úgy fest errefelé nem csípik, ha ilyesmit kajázunk ” mélázgatva az extraterrasztikus endoplazmába mártott 1000 napos tojásaik felett. A vártnál jóval korábban érkeztem a Tōkyō ekihez, Kayoko még sehol se volt, momentán free wifi szintúgy  nem, de addig baktattam míg meg nem leltem, előbb a wifit, aztán Kayót. Így folytattuk utunkat a már ismerős Asakusába (浅草). Yamagabashi hotel, erről nincs sok mondandó hisz jellegtelen. Kisvártatva viszont belevettük magunkat a shitamachi zegzugos sikátoraiba izakaya-vadászatra, mi utóbbi nem egy dél-amerikai antilopféle, ellenben egy japán kocsmafajta. F lickren cimbizek egy japó fotóssal...