Doufukuai

Amikor 1911-ben a Qing-dinasztia összeomlásakor a Han k í naiak  többségében örömmel szabadultak meg hosszú hajfürtjeiktől: a queue (辫子, biànzi ), vagyis a mandzsu copf az 1644-óta regnáló mandzsu uralom jelképének szám í tott.  A Nagy Fal évszázadokon át óvta-védelmezte K í nát, egészen addig am í g Wu Sangui (吳三桂) be nem tessékelte rajta a mandzsu hód í tókat abban a bizonyos 1644-es évben, aminek eredménye lett Ming-dinasztia megdöntése, illetve a mandzsu Qing-dinasztia megalap í tása. Dorgon , az újdonsült dinasztia régensként uralkodó hercegének nevéhez egy sor, az új birodalmat konszolidáló rendelkezés fűződik, például kisöpörte a császári eunuchokat hatalmukból, visszahozta a császári hivatalnok-vizsgákat, vagy éppen legitimizálta a mandzsuk és a hanok között házasságot, megtiltotta a lábelkötés szokását, és nem utolsósorban bevezette a han férfiak számára a mandzsu copf kötelező viselését.  A XI. századi konfuciánus klasszikus, a szülőtisztelet könyve (孝经) beszámol a mandz

A Spoon & Tamago oldalon találtam ezt a jópofa ukiyo-e képet, ami Harunobu Suzuki (鈴木春信), az Edo-korszak egyik ismert ukiyo-e mesterének 1767-es alkotása - mellesleg e mester nevéhez köthető az első nishiki-e művek készítése is. E bejegyzés témáját adó mű neve Niwatori to Danjo (鶏と男女) - A kakas és a (férfi-leány) pár szereplői elnevezéséhez méltóan a kakas és az ifjú pár, a szituáció viszont annál izgalmasabb: A pár ugyanis, vélhetőleg egy éjszakába nyúló nemináriumra illetőleg másnapi lustálkodásra készülvén, a kora reggeli kukorékolás előre megfontolt szabotálásra némi szakéval tintáztatja a szárnyast , hogy annak eszébe se jusson a hajnali ébresztés! Több mint 250 év távlatából is időtálló poén. Amúgy most egy újabb nagyszabású ukiyo-e kiállítás van Tōkyōban, el kéne nézni! Kapcsolódó bejegyzések: Shunga - egy kiállítás margójára  - Edo-kori pornhub  Kuniyoshi & Kunisada - az ukiyo-e fenegyerekei  - beszámoló  Shinbun nishiki-e - Edo-kori Bli

A kelet-ázsiai nyár nem képzelhető el a kabócák hangja nélkül. Már lassan kerek t íz év lesz, hogy amikor először végigsétáltam a nanjingi normál egyetem kampuszán, valami durva bogár rave-bulira kaptam fel a fejem - ez volt az első kabóca- koncert élményem. De sajnos vagy szerencsére, itt Japánban sem kell nélkülözi őket. Több mint 2000 fajta kabóca létezik, ezekből kb. 30 különböző fajta él ugyanis errefelé, amik a tájfunok és tikkasztó hőség mellett e pokoli évszak nélkülözhetetlen hozzávalói: a semi (蝉) ciripelése nélkül a japán nyár el sem kezdődik hivatalosan!  S bár sok féle kabóca létezik országszerte, itt Tōkyō környékén elsősorban öt fajtája ismert:  Niinii-zemi (ニイニイゼミ Platypleura kaempferi): szerintem ez az egyik leggyakrabban hallható fajta, egészen júniustól szeptemberig aktív, ha iszonyatosan ciripel egy bokor, akkor tuti televan niinii-zemivel, amit egyébiránt tökéletes álcája miatt nehéz észrevenni Abura-zemi (アブラゼミ / 油蝉, Graptopsaltria nigrofuscata

Írtunk már korábban az Obonról többször is, lásd itt vagy itt, gyorstalpalóként annyit kell tudni, hogy az ősök illetve az eltávozott családtagok kapnak három nap szabadságot évente, hogy az alvilágból feljöjjenek az emberekhez, legfőképpen saját családjukhoz. Ennek kapcsán pedig az emberek igyekeznek felvidítani a szellemeket hol tánccal (bon odori), és persze némi áldozati hamikával is, mielőtt lampionok segítségével visszavezetnék őket a túlvilágra - lásd toro nagashi . S mint minden családi összejövetel alkalmával, az Obont is nagy sütés-főzés, takarítás előzi meg. Jóllehet az Obon hagyománya a teljes országra kiterjed, az ünnepi ízek azonban régiókként, sőt akár családonként is eltérőek. Shikokuban a hakozushi (箱寿司) dobozos sushija a nyári étkezések egyik gyakori eleme, míg Kyushúban a bondara (盆鱈) vagyis az aszalt ponty képzi e hőséghez adekvát csemegék egyikét.  De amit itt az utcánkban is házról-házra meg lehet figyelni, az az uborka és padlizsán állatokká - ló és

Okutama-hegyeit már régtől fogva szeretjük, hiszen viszonylagos közelségben található, a szép hegyvidéki környezetben pedig nagyszerű túrákat tehetünk, úgymint Odake , Hinohara , Hatonosu  etc. Ha a sok túrázásban elfáradnánk, akkor pedig egy sörfőzde, illetve egy kocsma is akad a bús, vad ormokon, hol szomjunkat csillapíthatjuk, ez pedig a Vertere.  A Vertere csaknem szemben van az Okutama vonatállomással, ha kijössz az állomásból, menj egyenesen át a kereszteződésen abba a kis utcába, és ott lesz. Amikor először hallottam róla, felmerült a kérdés bennem hogy ki az isten nyit egy kézműves sörözdét egy ilyen helyen, viszont idáig minden egyes alkalommal, mikor betértem, tömve volt a taproom és a kültéri terasz egésze. Nyilván a vendégek nagy része általában túrázó, kempingezők, esetleg bringások, meg gondolom néhány sörbuzi, hiszen azért mégiscsak kell valami erős indok, hogy egészen idáig eljöjj.  Brutális hotdog A vicc különben az, hogy közigazgatásilag az egész terü

Már elég ramaty állapotban volt az egykori Dongdaemun station, mikor a szöuli önkormányzat elrendelte lebontását , hogy helyére építsék a Dongdaemun Design Plázát (DDP) , egy többfunkciós létesítményt, ami egyszerre lehet a dizájn és divat, valamint a történelem és kultúra, mi több turizmus fellegvára. A DDP ma Szöul egyik legfőbb nevezetessége, ami esztétikai értékén neofuturisztikus megvalósításán túl egy elhanyagolt belvárosi terület felvirágoztatásának is ékes (avagy mások szerint éketlen...) példája. Hiszen mint minden nagyszabású városfejlesztési tervezet, természetesen a DDP esete sem volt egy konfliktusoktól mentes projekt.  Dongdaemun Design Plaza projekt stratégiai célkitűzései a következőek voltak: egy korszerű, jövőbe mutató megoldásokkal kivitelezett épület létrehozása, ami egyszerre lehet a dizájn és kreatív-innováció központja, a nemzetközi dizájn cserekapcsolatok platformja, kulturális rendezvények és művészetek bázisa, valamint egy turisztikai mágnes illetve a

Shanghai skyline Anna Greenspan Shanghai Future: Modernity Remade című könyvében olvastam Pudong kapcsán a Shanghai World Financial Center (SWFC), ismertebb nevén a Sörnyitó sztoriját - ahol ezt a béna kis videót csináltam - amit nagyon érdekesnek találtam, mert Kínában, illetve Shàng​hǎi​ban töltött éveim alatt ez a felhőkarcoló volt az egyik legkiemelkedőbb (szó szerint) a Lùjiāzuǐ soha nem feledhető bagázsából (A Shanghai Tower pont akkorra lett kész, mire eljöttem).  Jobboldalt a SWFC A 2008-ban elkészült épület egy valódi modern mérnöki műremek, egyszerűnek ható de mégis vonzó alakja egy absztrakt expresszionista festményt evokál, letisztult vonalvezetése  pedig afféle minimalista szobrot. A 492 méter magasra szökő gigantikus épület nem bővelkedik kirívó ornamentikában, jóllehet különböző szögből tekintve különböző alakot ölt vonalvezetése miatt: ha elég közel sétálsz el előtte, a saját szemeddel megbizonyosodhatsz erről. Kivált az esti kékes kivilágításában.  1