Doufukuai

Senjōgahara (戦場ヶ原) a kedvenc mocsaram. Már sokadjára járok itt , de még mindig nem unom, egyszerűen mert a nagyszerű túra majdhogynem teljesen néma, mozdulatlan természetben vezet végig, hol hatalmas nyitott terektől egészen fenyvesek homályos rengetegében egyaránt barangolhatunk a mintegy 400 hektáros kiterjedésű, különlegesen szép lápvidéken . A közeli Chūzenji-tónál szálltunk meg az előző este, ami talán a legközelebbi hely a mocsárvilágtól, 7 km, busszal 10-15 perc, attól függően a tó melyik részén van a szállásunk. Kora reggel indultunk neki a tripnek, hogy elkerüljük a tömeget, bár itt szerencsére sosincs tömeg.  A legendák szerint e mocsár valaha harcok mezeje volt, innen ered neve is, hiszen a Senjōgahara harcmezőt jelent.  Az istenek Senjōgaharában történt összecsapásának (戦場ヶ原神戦譚) nevezett sztorija szerint, még jóval az emberi dinasztiák előtt, a legendabeli istenek korában az egykori Shimotsuke tartomány (下野の国, ami nagyjából a mai Tochigi-prefektúra terüle

A Yamanashi prefektúrában található Ōgiyama (扇山) talán nem tartozik az ismertebb hegyek, illetve túraútvonalak közé, pedig hát a hegy tetejére érve teljes pompájában is megmutatkozhat ama grandiózus Fujisan . A megmutatkozhat kulcsszó , lévén mi szart se láttunk belőle a nem középiskolás fokú hegyimenet után.  A medvére figyelmeztető tábla Japánban azt jelenti, hogy láttak egyszer az Edo-korban itt egy medvét áthaladni, és azóta fokozottan abunai itt minden. Valóságban semmi esélye hogy medvével találkozhassunk.  Itt kötött ki a Vissza a jövőbe DeLorean időgépe Ha tudod a nevét ennek a növénynek, akkor kérlek nyomj egy kommentet! Először is el kell mennünk a Torisawa állomáshoz (鳥沢駅), ami kb. 4-5 állomással van feljebb Sagamiharánál, a Takao-hegy megállójától úgy harminc perc. Ahogy megérkezünk, és kijövünk az állomástól, induljunk el jobbra (vagyis ne a SevenEleven irányában), majd az első utcán balra, át a Chuo autópálya alatt,  rendesen kitáblázott útvonalon

A jorōgumo gyűjtőnév alatt noha számos, a Nephila rendben tartozó pókot ért a köznyelv, a japán entomológusok specifikusan a Nephila Clavata nevű pókra vonatkoztatva használják (ez esetben katakanával irják ジョロウグモ).  Maga a kifejezés kapcsán tudni érdemes, hogy jorōgumo esetében az ún. jukujikun (熟字訓) olvasatról* van szó, mely során bizonyos összetételekben máshogy olvassák ki a kanjikat, mint ahogyan azt on'yomi avagy kun'yomi olvasatuk illetve hangalak sarkallná. Az eredetileg 絡新婦 kanjikkal leirt kifejezés - aminek szó szerinti forditása " körbefonó ifjú hitves " - jukujikun olvasatban 女郎蜘蛛 , azaz ribancpók  értelmet hordoz.  Minekutána a jorō (女郎) alatt Edo-kori prostituáltat, úgymint Yoshiwara leányait  értjük. Ergo nem véletlenül ezúttal is az Edo-korba (1603-1867) kell visszarepülnünk azért, hogy megérthessük ezen furcsa elnevezés mibenlétét.  A jorōgumo alatt ugyanis nem pusztán holmi filológia furfangról van szó, hanem egy japán folklórban lét

Sapporói kiruccanásom bizony nem pusztán a whiskyről szólt, hanem legalább annyira a sörről is, igyekezvén a képzelt Hokkaidói szesz-ekvilibrium betartására. A japán kocsmológia tudományos blogsorozat következő epizódjában a Sapporói sörmúzeumról, illetve magának a Sapporo sör történetéről lesz szó. Régen, ha utaztam, minden múzeumot megnéztem egy városban. Szépművészeti, folklór, nemzeti történelmi, Tōkyōban még egy parazita múzeumot is . Isten báránya, könyörögj érettem . Mentségemre legyen szólva, hogy ma már viszont csak olyan múzeumba járok, ahol sörözni is lehet. A Sapporo Bīru Kabushiki-gaisha (サッポロビール株式会社) egyébiránt Japán legelső saját sörmárkája 1876-os alapitásával, ami mindenekelőtt Seibei Nakagawa (中川清兵衛, 1846 - 1916) sörfőző mester nevéhez köthető. Ezzel a videóval hangolódj rá, miféle tökös dolog volt ez: Mig Masataka whisky-ügyben járt a skótoknál, addig Nakagawa elsőként japánként a németeknél kötött ki végül, hogy ott a sörfőzés tudományát e