Doufukuai

Különböző utcai performanszok, az első ha jól emlékszem Shibuya (渋谷) környékén, a beatboxos és a gótikus-melankolikus Shinjukunál (新宿), míg a shamisen duó Nakanonál (中野) adott elő.

Ha nem is ápolunk túl intim kapcsolatot a kínai nyelvvel , a ni haót 你好 esetlegesen hallhattuk, mint alapvető köszönési formát, de még az elköszönésnél használt zai jian 再见 sem túl idegen fülünknek. Minden egyes alkalommal leggyengébbláncszemes viszláttal, azaz jelen esetben 再见-nel elköszönni egy idő után unalmas lehet, nézzük mivel kiszínesíteni az elköszönés-palettát:  明天见 míng tiān jiàn: holnap találkozunk - ez legalább olyan gyakori, kivált ha holnap találkozni készülünk. Amennyiben nem holnap, de valamikor a közeljövőben:下次再见 再会 zài huì: majd találkozunk / majd összefutunk , igazából nem túl gyakori, párszor hallottam  再联系 zài lián xì: tartjuk a kapcsolatot - vagyis nem feltétlenül kell személyesen találkoznunk, elég ha wechat-en dobsz egy hangüzenetet. Egyéb változatban 下次再聊 拜拜 báibái: byebye , jövevényszó, elterjedt  有空再聊 yǒu kòng zài liáo: dumcsizzunk ha lesz időd - informális, feminin, csak közeli barátokkal, habár egy jól sikerült alkudozás után i

Kínában régi hagyománya van az alkohol-bevitelnek, ildomos lehet ezért felkészülni egy-egy előbb-utóbb bekövetkező megmérettetésre. A kínai kocsmológia tudományos bejegyzéssorozat epizódjai során némi lexikális hátteret , illetve verbális vértet s lándzsát kaphattunk a Kínában ránk váró nehézségek hatékony elhárítására.  Mindazáltal, nem feltétlenül kell nagyivónak lennünk ahhoz, hogy túléljünk egy kínai esküvőt vagy tárgyalást, sokszor elég ügyesen pörgetni nyelvünk:  ital visszautasítása :  只要感情好，能喝多少喝多少 (zhǐ yào gǎn qíng hǎo, néng hē duō shǎo hē duō shǎo) - amíg jól érezzük magunkat, annyit iszunk, amennyit bírunk erre heves általában heves bólogatás és szinuszos jellé összeolvadó hehezetes krákogás a válasz, úgymint: 喝喝喝喝喝喝喝喝喝喝喝喝喝喝喝喝喝喝喝喝喝喝喝喝, ami értelemszerűen azt indikálja, hogy én értelek meg minden, de ezt még lehúzod  ilyenkor egy újabb irányjelzőt szükséges kitenni:  你酒量好，你干了。可惜我酒量不好，我随意 (nǐ jiǔ liàng hǎo, nǐ gān le. Kěxī wǒ jiǔ liàng bù hǎo, w

Nagy érdeklődéssel szoktam követni a különböző kínai online neológusok alapvetően cukiságban fogant nyelvtorzításait , vagy nyelvújításait, ahogy tetszik. Persze nem pusztán a kínaiban működik a dolog, nem is kell messzire menni, a japán gyaru közösség is megalkotta a maga sajátos online nyelvezetét (gyaru-moji, ギャル文字, vagy viccesebb elnevezésben 下手文字 - "béna írásjegyek) , mely a Taiwanból eredeztethető marslakónyelv példáját követi: a fiatal városi lánykák a 2000-es évek elejétől kezdődően, majd valahol 2005-ben a népszerűsége tetőfokán egyes kana karakterek helyett azokhoz hasonló, de nem egyező írásjegyeket/különböző egyéb karaktereket/más ábécékből kölcsönzött betűket, etc. használtak előszeretettel gondolataik esetlegesen hosszú műkörömmel való levéséséhez; így kerülhet a megszokott hiragana/katakana karakterek helyére  man'yōgana , kínai írásjegyek , cirill betűk, stb. Pár példa:  禾ム→ 私 ネ申 → 神 木木 → 林 才（よчｏぅ → おはよう / ぉﾚ￡∋ぅ⊇〃±〃ﾚヽма￡→ おはようございます→ jó re

Korábban már ízelítőt kaphattunk Shanghai betonvadonjában való mindennapokról , most ímhol egy nagyszerűen semmilyen videó, mely a bringás éjszakai kirohanását illusztrálja. A zenével kísért történet egyébiránt azt követi nyomon, ahogy a 广元西路-n elmegyek az Ikeába hotdogért. A második egy laza bringázás a Bundra, az üdítő 40 fokban vígan bimbódzó Shanghai Tower felé való kitekintéssel.

Egykori kedvenc játékom, az Age of Empires kapcsán jutott eszembe a kínaiak elit egysége, a chu ko nu . Ez viszont nem annyira kínaiul, de japánul hangzik... Arról van szó ugyanis, hogy chu ko nu kifejezést a Zhūgěnǔ (诸葛弩) - 'Zhūgě íja' latinosított kifejezésből eredeztetik. Mi is volt az tulajdonképpen?  A Zhūgěnǔ a három királyság korának (i.u. 220-280) egyik legjelentősebb hadászati invenciója, mely valamennyi korabeli állam legjelentősebb fegyverének számított. Az ismétlő számszeríj hagyományosan  Zhūgě Liàng (诸葛亮) [i.u. 181-234] nevéhez fűzhető, ki Shǔ állam (蜀国) kormányzója, s korának egyik legnagyobb stratégája is volt egyszersmind. Ő szánt elsőként komoly szerepet az ismétlő számszeríj számára - [Zhūgěliánnǔ, 诸葛连弩), amit a kortársak yuánróngnǔ (元戎弩) néven ismertek. Az első ismétlő számszeríjak a hagyományos íjnál (弓) nagyobb hatótávolságú, s nagyobb tűzerejű távolsági lőfegyvernek bizonyultak, további előnyük volt, hogy nagyobb hatásfokkal tudták a célpontra irányt

Shanghai után Tokyo következzék fekete/fehér formátumban:

Nemrég olvastam egy cikket a kappákról, Asakusában járva pedig egy kappának látszó tárggyal találkoztam, ennek nagyszerű apropóján következzék pár kappás mondás:  屁の河童 (へのかっぱ) / 河童の屁  : kappafing , magyarul jobbára a lepkefing/nyúlfing írja legjobban körül - jelentéktelen vagy egyszerűen/könnyedén elvégezhető dolog. A mondás mögöttes tartalma: ha a kappa a vízben elereszt egyet, senki nem veszi észre ezáltal nem is figyelnek rá. 屁の河童よ! / そんな物は屁の河童さ! 河童の川流れ (かっぱのかわながれ): a kappa is vízbe fulladhat, ez a lónak négy lába van, mégis megbotlik mondással lehet ekvivalens (bár ahhoz van egy tartalmában közelebb álló mondás - 駿馬もつまずく); vagy a majom is leesik a fáról (猿も木から落ちる), néha Homérosz is alszik, etc. hasonló értelemmel bír, a lényeg, hogy bárki képes hibákat vetni, még a javarészt vízben tevékenykedő kappa is képes megfulladni.  陸に上がった河童 (おかにあがったかっぱ): partra vetett kappa → partra vetett hal. A metafora arra utal, hogy a környezet vagy körülmények megváltozásával valak

Tokyo után sietve levetkőztem udvariasságom tekintélyes hányadát, lévén Shanghaiban nem szükséges udvariaskodni. Ha kell lökdösődünk, acsargunk és ordibálunk, dominanciaharc folyik a metrótól a zöldségesig, hiszen itt 弱肉强食 elv érvényesül, miszerint a gyöngének húsa az erősnek prédája .  Mindennek ellenére Shanghaiban sem reménytelen a helyzet. Ma gondoltam lecsekkolom a nemrégiben nyílt Puro névre hallgató bár és kávézó sajátos fúzióját, melynek személyzetén érződik, hogy valóban érdekli őket a vendég , vagy ha nem érdekli őket akkor is kivételes filantrópiát imitálva hitetik el, hogy de igenis érdekli őket .  Belépek, a pult mögül integet a csapos, üljek le.  Leülök.  Jön a pincércsaj, első kérdése nem az volt, hogy mit akarok, hanem hogy hogy vagyok . Jól (?) - mondtam, bár jobbára kérdeztem meghökkenésemben.   Rendeltem egy cézársalátát, közben kaja közben is folyamatosan érdeklődtek, hogy milyen a cucc, erre már magabiztosan válaszoltam, hogy kóser, mert kóser

Második nap délelőtt először is visszakanyarodtam a Sensō-ji környékére. A Sensō-ji tehát az egyik legősibb tokyói templom egyike, mintegy ezer évvel Tokyo startupja előtt kezdte meg működését, Kyotón kívül kevés efféle templom létezik Japánban. Korábban a Tendai buddhista iskolával hozták kapcsolatba, ami mint tudjuk a Lótusz-szútra köré fonódik – utóbbi egyébiránt egy módfelett fájdalmas olvasmány klasszikus kínaiul. Apropó Tendai, ímhol egy korábbi dogám Saichōék kínai tripjéről . A templomra visszatérve, a Kannonnak, kínaiul Guanyinnek( 观音 ),szanszkritul Avalokiteśvara bóddhiszattvának van szentelve, a legenda szerint i.sz. 628-ban találta meg két halász szobrát a Sumidában, amit a mai Asakusa környékére vittek, majd 645-ben alapították a mai templom elődjét, ami később a Tokugawa ( 徳川 ) klánnak nagyon bejött, aztán az amcsiknak pedig nem, ezért nagy részét lebombázták a második világháború során, megint később újjáépítették. A templom impozáns bejára a Kaminarimon ( 雷門 ), azaz