Doufukuai

A villamosok Japán tömegközlekedésében - ahogy sok más országban is - egyre ritkábbak, de az országban még mindig 20 működő hálózat található. Hiroshima azon kevés város egyike, amely megtartotta villamosvonalait, mi több, ez a város rendelkezik Japán leghosszabb, ma is működő villamoshálózatával. villamos Hiroshimából még az atomtámadás megelőző évekből A mai Hiroshima egy modern és gazdaságilag sikeres város, amely számos látnivalót kínál, a városban utazva pedig szinte lehetetlen elkerülni a villamost, amelyekből különböző korokból származó járműveket is megfigyelhetünk. A legérdekesebb járművek közé tartozik a 651-es (651番), 652-es (652番) és 653-as (653番) villamos, mind 1942-ben épült, melyek ma is emléket állítanak az első atombomba, a Little Boy 1945. augusztus 6-i ledobásának . 652-es széria Azon ominózus nap reggelén, 8 óra 15 perckor az emberiség történetében először vetettek be atombombát háborúban. Nem sokkal ezt megelőzőleg az elmúlt hetekben oly gyakori légiriadót felfügg...

Shibuya, 1945 Ha manapság átsétálsz a shibuyai kereszteződés lüktető káoszán, a hatalmas LED-képernyők és a kötelező lázadással a piros lámpán átsuhanó emberáradat között, aligha gondolnád, hogy ez az irizáló kereskedelmi központ valaha egy véres bandaháború színtere volt, amely kis híján felrobbantotta ama bizonyos puskaporos hordót a háborút követő Tōkyōban. Mintha nem robbant volna elég bomba azokban az időkben a japán fővárosban . Na de tekerjük vissza az időt a történet kontextusába: 1946. július 19-ét írunk, és Shibuya akkor még minden volt, csak nem neonfényes. A háborúnak már vége volt. A császár már rég megadta magát. De a valódi béke korszaka még mindig messze volt. Ez Tōkyō anarchikus nyara volt. A feketepiac (闇市, yamiichi) virágzott, lásd Sancha vagy az Ameya esetét. A japán kormány működésképtelen volt. Az amerikai megszálló erők kétségbeesetten próbáltak új rendet teremteni. Ebben az űrben mindenki előbújt a romok közül, kinek kése volt, kinek üzlete, kinek valami val...

Most hogy nyakunkon a #japánnyár , a legförtelmesebb, a legpusztítóbb, a legözvegycsinálóbb, de még az özvegyet is kicsinálóbb évszak eme szigeten, a blog facebook oldalán felidéztem bukolikus salaryman élményeimet, mikor a perszelő nyári hónapokban, öltönyben és nyakkendőben napról-napra, irodáról-irodára rohangáltam, és minden egyes kliens-találkozó során meishit (名刺) cseréltem. Aztán csak jött a covid, és nagyjából végett vetett a személyes meetingek korszakának. És vele együtt a meishi kultúrája is leáldozóban van talán. De olyannyira, hogy történetesen idén másodszorra esett meg a múlt héten, hogy egy leendő új kliens személyes találkozóra invitált. Hol élnek ezek, a Meiji-korban bazmeg , gondoltam, most komolyan, komolyan azt képzelik hogy ne csak zakót vegyek a pizsamaalsómra (ahogy az online meetingeket tolom virtuális háttér mellett), és három, azaz 3 teljes megállót vonatozzak a Yamanotén?! Na jó, mivel már szerződéskötéshez közeledik az új projekt, végtelen kegyességgel ele...

A japán salaryman-kasztrendszer egy külön mitológia. Nyilván iparág, vállalati kultúra és a holdfázis is befolyásolja, de az évek alatt szépen kikristályosodtak a főbb típusok, mint valami céges Monster Manualban. Íme a három legjellemzőbb faj, amit a harctéren, vagyis a megbeszéléseken, tenderkiírásokban és email-lavinákban nap mint nap megfigyelhetsz, vagy legalábbis én megfigyelek:  Technokrata Fasz (Chaotic Good)  • Habitat: tech cégek, haladó startupok, gaishikei cégek   • Fegyverzet : MacBook Pro, Starbucks latte, korbács.  • Special ability : PowerPoint of Truth – ha egyszer előad, 1d20-on mindenki automatikusan elfogadja az ötletét.  • Passzív képesség : Deadline Clarity Aura – határidők értelmet nyernek, a büdzsé nem szivárog el.  • Weakness : ha meg kell nyitni egy Excel makrót, már keresi a felmondólevelét Ő az, aki üt, csap, hibát nem tűr, de legalább tudja, mit akar. Külföldön edződött, ex-Google, “termék evangélista” (pff, isten bárány...

Vajon a rézfaszú bagoly elrepül idáig? Van-e valami krampusz alternatíva? Vasorrú bába, vagy hasonló? Ezeken gondolkozva kicsit utána jártam, hogy régi népi figurák vagy legendák vannak Japánban, amikkel a szülők vagy nagyszülők próbálják fegyelmezni vagy ijesztgetni a gyerekeket, ha éppen okuk van rá. Ergo gyermek rémisztgető, vagy ehhez kapcsolódó figurákról következik egy kis összeállítás alább: なまはげ Namahage, az akitai ogre  Ez talán a legismertebb. A Namahage egy busó kinézetű lény, aki Újév környékén jár házról házra a falvakban, és kiabálja: 泣く子はいねがー！ Van itt valami síró kölök?! Főként Akita prefektúra ( Tōhoku régió ) vidéki falvaiban ismerik és tartják számon. A figurák szörnyű maszkot viselnek – vöröset, kéket vagy feketét – vadul kinéző hajjal, nagy, szúrós szemekkel és agyaras fogakkal. A ruhájuk szalmából készül (mint egy brutális madárijesztő), a kezükben pedig gyakran fakést és fából faragott vödröt hordanak. És ordibálják a fentebbi szlogen miszerint van-e itt...