Doufukuai

Az idén különböző eszközökkel együttesen lőttem vagy 15.000 képet. Ebből igyekszem most kiszortírozni a legjobb 15 darabot, első félben Shanghaiból, majd Tōkyōból, ami nem lesz könnyű feladat, de azért csak sikerül a legkifejezőbb képekből mazsolázni.  Kínában talán az a legfantasztikusabb dolog, hogy mindenhonnan hihetetlenül szélsőséges impulzusok érnek bennünket. Nem kell kutatni az abszurdumot, az talál meg minket, és pedig mindenhol. Imádom az utcán sétálva random portékat készíteni, ez a faszi haláli volt a pepita nyakkendőjével és a két kutyájával, a teljes alakos képekért klikk ide .  Gáborral még februárban kimentünk vadászni a shanghai-i vasútállomáshoz, amiből számos sztori s jelen hasábokon egy blog született. Jól érzékelteti a  zacskó, illetve a mellette álló apja, mily pici gyerekről van szó.  'Kamuflázs' - Azt hiszem a qufulú-i piacon készült ez a kép, ahogy az elpillázó nő szinte beleolvad portékája környezetébe.  A Jiao Tong egyetem k

A mai jó időben fogtam magam és kimentem Shibuyára fotózni, s közben csináltam egy timelapse videót, mely alább látható: ShibuyaTimelapse from Tamás Dóczi on Vimeo . A GoPro látószöge nagyobb, mint gondoltam, a vége felé bele-bele kandikál a fényképezőm objektíve, de talán nem túl zavaró.  Kapcsolódó bejegyzések:  Keserűvölgy legendája - mitől Shibuya Shibuya? Tōkyō  - minden, ami a japán fővárossal kapcsolatos Fotográfia - minden fotó-centrikus bejegyzés Yokohama Catwalk  - fotók a szomszédból Xiaoyi - felvételeim a kínai GoPróval Shanghaiból

Az elmúlt pár év karácsonyán a Xintiandinél vagy a Paulanerben tettünk vizitet még Shanghaiban , első japán karácsonyunk során végül Yokohamánál kötöttünk ki, a Red Brick Warehouse karácsonyi vásáron. Volt kolbász és forralt bor, nekem több nem kell, emellett pedig szép fényekben cikázott az egész terület, egy jókora karácsonyfával. Az alábbi képekkel kívánok minden kedves olvasónak boldog, békés karácsonyi ünnepeket!  Kapcsolódó bejegyzések:  Karácsonyi kínai szószedet Paulaner karácsonyi vásár Xintiandi karácsonyi vásár Yokohama

A Távol-Kelet harcászata sorozat ötödik epizódjában köz épkori kínai lángszórók és félelmetes koreai teknőchajók után a korabeli Japán felé kanyarodunk, s az első Japánban használt muskétákat vizsgáljuk meg.  A tanegashima , vagy hinawajū (火縄銃) néven ismert kovás puska vélhetően a Portugál Indiában, azon belül is Goában gyártott, ún. ütőkakasos elsütőszerkezetű fegyverek képezték (az első szélesebb körben alkalmazott fegyvereknél a formára alakított kovát egy karra szerelt pofákba szorították, ezt pediglen formájából adódóan „kakasnak” nevezték el). A tanegashima elnevezését Tanegashima (種子島)  szigetéről kapta, miképpen ez volt az a hely, ahol az első portugálok kínai dzsunkákon keresztül földet értek Japánban 1543-ban, majd a sziget előkelője, Tanegashima Tokitaka (1528–1579) két puskát bizniszelt a portugáloktól, a kovácsait pedig fegyver reprodukálására utasította. Erről egyébiránt Fernão Mendes Pinto (1509 – 1583) portugál író-utazó maga is beszámolt Peregrinação című,

Az Edo-kori (1603-1868) Japánnal kapcsolatos bejegyzéseimmel kapcsolatosan az olvasó már bizonyára jó előre felhúzott szemöldökkel veselkedik neki, miszerint már megint miféle aberrált téma kerül terítékre...Ezúttal sem lesz másképp persze: a kortárs japán arisztokrácia egyik sajátos munkakört betöltő alkalmazottjáról, a bűnbakról, avagy ez esetben nevezzünk fingbaknak, ergo a fingbakról lesz szó.  Mármost az Edo-korról érdemes tudni, hogy valódi fordulópont volt a Japán történelemben: a több száz évszázados káosz és véres polgárháborúkat követően végre egy erős központi kormány irányítása alá került az ország. Már nem kellett a környező hegyekből lezúduló szomszédos szamuráj-klánok portyáitól tartani, megszűnt az örökös harcok miatti készültség és félelem, s az ezzel felszabaduló energiát a japánok sokkal szofisztikáltabb tevékenységekbe, mintegy kultúrafejlesztésbe invesztálhatták - avantgárd divat, új képzőművészeti irányzatok  megteremtése, vagy éppen annak a látszatnak fe

Tang-dinasztia nosztalgia nyomán újfent leferdítettem egy nótát - az utat（ 路）, ímhol:  世上最遥远的地方 Legkiesb vidékin e világnak,  不是天各一方  feleinktől mégsem elválasztván, 是不愿再回忆  képtelen vagyok felidézni 那春悲秋凉的过去  a néhai tavaszi bút s őszi deret.  世上最遥远的地方  Legkiesb vidékin e világnak, 敞开你忧伤的心  tárd ki sebzett szíved! 曾经的往事与现实  Régvolt dolgok s jelen valóságát 却不曾记忆  felidézni nem fogom. 琴声在慢慢地来  komótosan felkelő citera hangja 走入失眠的梦里  tér be éber álmomba, 雨滴在阵阵地打  Pattogó esőcsepp a földön, 敲响心动的涟漪  akárha szapora szívverésem fodrai - 弦在心中淡断  lelkem lazuló húrjai, 未来步履匆匆  s a jövő szapora léptei 就要到达的地方  erre a helyre epekedek, 找回自己  hol önvalóm meglelhetem. 要去最遥远的地方  Legkiesb vidékire vágyom e világnak, 我想再去流浪  hol újfent elmerenghetek,  让轻沙抚平创伤  hagyván homokszemcsét fedni bánatom 冷风习习在身旁  oh hideg szelek testem mellet 站在最遥远的地方  e kies helyen állva, 听到寂寞在歌唱  a magány énekét hallván 曾经的怀念 

A shunga (春画) - ' tavaszi kép ' - effektíve masszív Edo-kori pornó. Egy mostani kiállítás Tōkyōban azonban a művészi oldalát próbálja megragadni a dolognak, az Eisei Bunko  (永青文庫) múzeum ezzel nem kis feladatra vállalkozott. A kiállított művek ugyanis történelmi értékük mellett a mai napig képesek igencsak szemöldökhúzogatásra késztetni az embert, s hiába volt két évvel ezelőtt nagy sikere a British Museumban , Japánban tíz múzeum utasította vissza a felkérést, mielőtt az Eisei Bunko elvállalta volna a szervezést. Az esetlegesen obszcén impulzusok keltette fintorgás mérsékletére érdemes egy kicsit magára a műfajra vetni a pillantást.  Érintőlegesen írtunk már a blogon a shungáról a kínai pornográfia rövid története kapcsán, ergo a tavaszi képek (a 春 tavasz írásjegye mind Kínában/Japánban korabeli eufemizmus a szexre) eredete igencsak régi időkre nyúlik vissza, viszont a műfaj csimborasszójának egyértelműen az Edo-kor (1603 -1868) tekinthető, az ukiyo-e (浮世絵) 'lebe

A Takao-hegy (高尾山 - Takaosan) az egyik legközelebbi túracélpont Tōkyō környékéről, melynek gyönyörű környezetében templomok is akadnak, s a városközpontból is csak egy órányi távra van vonattal.  Az 599 méteres K2 junior csúcsra számos útvonalon keresztül juthatunk el, a Takaosanguchi (高尾山口) állomástól mintegy másfél órába telt, mire felhágtunk, közben számos finomságot zsákmányolhatunk az úton, példának okáért dangót - rizstészta gombóc -, a képen alább a mitarashi (御手洗団子) szójaszószos változatában. A felfelé vezető úton szép időben jól látható Tōkyō is - ami ezen a hétvégén nem volt - helyette be kellett érnünk pár majommal , az itt található majompark kapcsán. Az üveggolyót is a hátizsákba csúsztattam Számos Jizō figyel az út menti vándorokra.  Morózus tengu A Yakuoin templomot (薬王院) 744-ben alapították, mely ráadásul annak a Gyōkinak (行基, 668–749) a nevéhez fűződik, aki a narai Daibutsu megépíttetésében is kulcsszerepet játszott. A történelem foly