Doufukuai

"Lehet hogy rosszul cselekedtem, mint diplomata. Mindazonáltal nem voltam képes megtagadni a seg í tséget azoktól, akik hozzám fordultak. Semmi különlegeset, csak azt tettem, amit tennem kellett". Fogalmazott tetteiről Chiune Sugihara (杉原 千畝, 1900 – 1986) a Nagy Japán Birodalom kormányhivatalnoka, aki konzulként tevékenykedett Kaunasban, Litvánia akkori fővárosában. A második világháború során Sugihara munkáját, mi több életét kockáztatva összesen 6,000 zsidót menekített meg a nácik elől azáltal, hogy átutazóvízumot bocsátott ki számukra.  Sugihara 1900. január 1-jén született a Gifu tartományban található Yaotsu városában (八百津) Yoshimi és Yatsu Sugihara (杉原好水 / 杉原やつ) második fiaként. A Waseda egyetemen megkezdett tanulmányait hamarosan abbahagyta, hogy a külügyminisztérium szolgálatába álljon. Nemsokára Harbin városába került, ahol intenziv orosz tanulmányokat folytatott, majd a kihelyezett japán konzulátus oroszországi kapcsolataival foglalkozó osztályának munka

1875-ben érte Tōkyō lakosait a hír, hogy több száz kilométer távolságban, fenn a hegyekben Gitarō nevű magányos férfi brutális kegyetlenséggel meggyilkolta és kirabolta a nőt, aki elszállásolta egy éjszakára. A tettes az áldozat levágott fejét is magával vitte, amit hónapokkal később egy kutya szájában hozott vissza a faluba. Rövidesen a holttestet is megtalálták, gyékénybe csomagolva Gitarō lakásában. A tettest kézre kerítették és letartóztatták.  Fizetés nélkül távozó külföldi, a prostituálttal való affér után, 1875 Az ehhez hasonló erőszakos, szenzációhajhász, bulvár jellegű sztorik a korabeli japán tabloidok egyik sajátos műfaját képezték, ez volt az ún. shinbun nishiki-e (新聞錦絵), ami nem más mint fametszeteken prezentált, korabeli sajtóhírek. Tartalmat illetően hasonló jellegű bulvársajtó kiadványok, a ponyvairodalom persze mindenhol jelent volt, az 1870-es évek shinbun nishikije viszont mégis nagyon izgalmas lenyomatát képzi Japán ezen átmeni periódusáról. Szörnyűsé

Dr. Bozóky Dezső (1871-1957) életének tagjei a főtörzsorvos, hajóorvos, világutazó, és a fotográfus lenne, hiszen a rendeltetését illetően bár hajóorvos volt, s nem mellesleg aktív fotográfus , és egyike kevésbé ismert magyar világutazóinknak is. A Monarchia haditengerészében 1907–1909 között teljesített katonai szolgálatot a Távol-Keleten , mely során Kínába, Koreába és Japánba is eljutott.  Életéről bár nem sokat lehet tudni, annyi bizonyos hogy a nagyváradi születésű Pilismaróti Bozóky Dezső 1895-ben szerezte meg az orvosi diplomáját Budapesten, egy pár évre rá pedig 1904-ben került be az osztrák-magyar haditengerészet kötelékébe. Első hosszabb útja a Taurus gőzős fedélzetén Konstantinápolyba (a mai Isztambulba) vezetett az osztrák-magyar nagykövetség ellátására. Ezt követően egy még hosszabb tengeri utazás következett a 1907-ben, mely során 26 hónapig járta a Távol-Keletet a Szigetvár, a I. Ferenc József és a Leopárd nevű hajókon szolgálva. A távol-keleti expedícióval a M

Kínában edződve az isten sem képes többé az ember szemöldökének felhúzására, ezáltal meg sem kottyan, ha egy méretes csulának látszó endoplazmán, korábban soha nem láttot, feldarabolt állatok lecsüngő csonkjai között korcsolyázva próbál talpon maradni, miközben artikulátlan kurjongatások és hol negédesen hívogató illatok, hol pedig folytogató bűzorkán tornáztatja elnyűtt érzékeit. Gaikoku ezen félelmei e patyolattiszta, selymes kis szigeten a TV-ben is korhatáros tartalomként mennek, hiszen itt ugyebár az eredendően csomagolt termék is fertőtlenített csomagolásban van csomagolva, világosan tudtukra adni a baciknak, hogy Japánban nem érdemes sátorfát verniük. De persze mindig vannak kivételek. Ilyen az Ueno állomásnál található Ameya Yokocho (アメヤ横丁 vagy röviden Ameyoko アメ横) közelében lévő piac is -ez az Ameya yokocho maga egyébiránt a második világháborút követően egy fekete-piacként indult, főleg olyan cuccokat árultak, amit a megszálló erők katonáitól szerezhette