Bejegyzések

土用の丑の日

Kép
Július 20-ra esett a nyárközépi ökör napja ( 土用の丑の日 ) a kínai tradícionális holdnaptár szerint, 18 nappal az ősz kezdete előtt (mely a ugyanezen kínai képzetek szerint Augusztus 7 körül kezdődik). Ez az ún. doyou no ushi -nap van tavasszal, ősszel és télen is, de általánosságban ha az ushi no hi-ről beszélnek az emberek, akkor a mostanit, azaz a nyárközépi ökör napját értik alatta. Ilyenkor Japánban unagit, azaz angolnát esznek hagyományosan, azt mondják hogy már az Edo-kor óta. A legismertebb sztori szerint, egy korabeli angolna-árus tanácsot kért egy híres gondolkodótól, hogy mégis hogyan adhatna el több angolnát e forró nyári napok közepette, amikor az eladás a béka segge alatt volt, mivelhogy az nem számított éppen szezonális ételnek.  A tudós gondolkodónak eszébe jutott egy régi japán népi hiedelem, miszerint azon ételek, melyek elnevezésében szerepel az “u” fonéma (udon tészta, umeboshi befőtt szilva, uri tök, etc) azok jó hatással vannak az egészségre, mi több nyá

Kirifuri-felföld

Kép
Őrült dilemma súlyos malomkövei őrölték, s szilánkokra forgácsolták lelkem végig a múlt hét során. A dilemma tárgya pediglen, hogy mit vigyek magammal a hétvégi kirándulásra Nikkō ba.  Ugyanis nemrégiben szereztem egy Osmo Mobile 2 -t, amit mindenképpen szerettem volna tüzetesebben kipróbálni, csakhogy tudniillik a tasak, amivel jön, némileg drabális a szerkezet egyébiránt nem túl nagy voltához képest. Na mármost drónt biztosan vinni akartam a felföldre, és azon a kalkuláción kaptam magam, hogy a drón, az Osmo, és a D610 már objektív nélkül sem fér be a Lowepro 400 AW-be. A kisördög, azaz a józanész pedig azt súgta, hogy a Nikont otthon kell hagyni.  Soha nem utaztam még Nikon nélkül . Polgárpukkasztó volt maga a gondolat is otthon hagyni, de hát a tököm vigyen annyi cuccot, főleg hogy már tudtuk pár nappal az út előtt hogy újfent esni fog - talán egyáltalán nem sikerül majd fotózni, ez is benne volt a pakliban. Mindenesetre, amikor pakoltam be a táskába, a polcon pihenő D610

Japán kocsmológia vol. 4. - Whisky-szószedet japánul

Kép
麦芽(ばくが) : maláta 製麦(せいばく) vagy モルティング : malátázás 浸麦 (ひたむぎ) : (elő)áztatás 発芽 (はつが) vagy スプラウト : csirázatás 乾燥 (かんそう) : száritani 泥炭(でいたん) vagy ピート : tőzeg 燻煙 (くんえん) : füstölni 発酵 (はっこう) : cefrézés, erjesztés 醸造 (じょうぞう) : lepárlás 醸造所 (じょうぞうじょ) : lepárló 芳醇 (ほうじゅん) : érlel, megérlel 樽熟成 (たるじゅくせい) : hordós érlelés 樫樽 (かしたる) vagy オーク樽 : tölgyfahordó バーボンウイスキーの樽 : bourbon whiskey hordó シェリー樽 : sherry hordó モルトウイスキー : maláta whisky ブレンドスコッチウィスキー : kevert whisky Kapcsolódó bejegyzések: Japán kocsmológia vol. 1 - Omoide Yokochō, Shinjuku izakaya-labirintusa Japán kocsmológia vol. 2 - Nonbei Yokochō, a pityókások sikátora Japán kocsmológia vol. 3  - Sültcsirke apoteózis atsukanon suhanva Kinai szesz-szódet  - borfajták kinaiul, etc. Mivanmivanmivan – milyen beszólások előznek meg egy verekedést Kínában? Verbális védekezési technikák a kínai krimókban – önvédelmi csapszék-szókészlet Baijiu-centrikus elukubráció – kínai pálesz

Laoximen: egy lilong utolsó pillanatai

Kép
A Laoximen (老西门), vagy a Régi Nyugati Kapu szomszédsága egykori Shàng​hǎi​ t ölelő városfalon már közel 500 éves történelemmel, mi több számos szép shikumennel (石库门), ergo a város egyik hagyományos építészeti stílusát képviselő épülettel rendelkezik, de ez sem fogja megakadályozni abban, hogy nemsokára a környékbeli területek sorsára jusson és eldózerolják a bús picsába. Legutóbbi shàng​hǎi​i utunk során ebből adódóan el is sétáltunk a szomszédságba, hogy készíthessünk pár koremléket e városrész sajátos hangulatáról, mely a jövőben már egyre kevésbé fogja jellemezni Kelet Párizsát, vagy talán semennyire. A Laoximent magába foglaló terület mintegy két négyzetkilométert ölel át, jóllehet ennek mintegy kb. fele ami ténylegesen kívül esett bárminő felújításon. Az elpusztítandó terület hozzávetőlegesen 111,000 négyzetmétert érint, ami bár nem tűnik olyan veszettül soknak, rengeteg pótolhatatlan kincset rejt. Az egykori városfalat övező terület a XVI. századtól kezdve lako

I ♥ 侬

Kép
Shàng​hǎi​, az egyik kedvenc városom , írtam volt 2011 augusztus havában. Kibaszott kozmopolita dolognak éreztem akkoriban hogy ilyeneket írhatok, mi több azt a látszatot próbáltam kelteni, mintha már minden szegét ismerném a városnak, pedig hát fingom sem volt róla.  Aztán ott éltem három évig, igaz jobbára egyetemistaként de végső soron sok szempontból tüzetesebben sikerült megismerni a várost, s hogy kedvencemmé vált-e, az egy fogas kérdés.  Shàng​hǎi​ és az egyén viszonya afféle BDSM dominancia-alávetett kapcsolat analógiájára épül, Shàng​hǎi​ üt , korbácsol, ami nekünk fáj, ámde élvezzük is, valljuk be . Shàng​hǎi​ egy korbács.  Édes korbács .  Amit imádunk gyűlölni. Mint valamennyi nagyváros esetében, itt is vannak pozitív és negatív dolgok, nem is lenne érdemes végletekben beszélni róla, legalább annyit ad, mint amennyit elvesz.  Egyetemre menned Kinában nem kell félned jó lesz . Na de hogy ne csak rébuszokba hajlóan beszéljek, elismerem életr