Doufukuai

Tōkyō-i utam során egy barátunk tippjére hallgatva ellátogattunk az Eco Edo Nihonbashi Art Aquarium nevű időszaki kiállításra, amit feltétlenül ajánlanék mindazoknak, kik szeptember 23-áig a japán fővárosban tartózkodnak. A Hidetomo Kimura névre hallgató, akvárium designer művész egészesen futurisztikus köntösben tárja elénk az elmúlt félezer év japán képzőművészete számára oly fontos „kingyo” 金魚, azaz az aranyhal hagyományos témáját. A lehető legkülönlegesebb, szabálytalan sokszög akváriumokban, elbűvölő fényjátékban táncoló aranyhalak ezrei látogatók ezreit csalogatják, így több mint egy óra sorban állásba került, mire mi is bejutottunk. A kiállítás nappal is látogatható bár, érdemes este hét után menni, és egy koktéllal karöltve csodálni az irizáló aranyhal armadát, nem mellesleg hétvégenként zenei fellépőkkel fűtik tovább a kiállítás ás hangulatát. Na de beszéljenek helyettem inkább a képek és videó:  És végül a videó: Cím: Nihonba

Történt, hogy megint Tōkyōba tévedtem, azaz hogy nem tévedtem mert jó előre elterveztem azt. Ezúttal is a pompázatos tavaszok és őszök légitársaság ( 春秋航空 ) tavaszok és őszök korában (ie. 722–481) gyártott gépmadarára pattantam, tavalyhoz képest laowai többed magammal. Shanghai kikapcs, Ibaraki bekapcs, busz, mögöttem hanok tanakodnak arról, hogy „ úgy fest errefelé nem csípik, ha ilyesmit kajázunk ” mélázgatva az extraterrasztikus endoplazmába mártott 1000 napos tojásaik felett. A vártnál jóval korábban érkeztem a Tōkyō ekihez, Kayoko még sehol se volt, momentán free wifi szintúgy  nem, de addig baktattam míg meg nem leltem, előbb a wifit, aztán Kayót. Így folytattuk utunkat a már ismerős Asakusába (浅草). Yamagabashi hotel, erről nincs sok mondandó hisz jellegtelen. Kisvártatva viszont belevettük magunkat a shitamachi zegzugos sikátoraiba izakaya-vadászatra, mi utóbbi nem egy dél-amerikai antilopféle, ellenben egy japán kocsmafajta. F lickren cimbizek egy japó fotóssal , aki állandó

Nemrégiben Kayoko járt egy szecsuani étteremben. Ez önmagában nem túl különös. Az ott látott előadás azonban annál inkább: az arcváltók . Egy Game of Thrones geek számára emlékezetes lehet a jelenet, mikor Jaqen H'ghar egy szemvillantás alatt arcot vált.  Bizonyára nem gondoltuk volna, hogy az efféle arcváltás a szecsuáni opera ( 川剧 ) egy fontos eleme is egyúttal! A Shunxing ( 顺兴)  nevű étterem kívülről igen impozáns, belülről nemkülönben. Érdemes asztalt foglalni, közel a színpadhoz, hogy minél jobban szemre vételezhessük a performanszt. Kicsit késve érkeztünk, már ment az előadás, az arcváltók viszont még várattak magukra. Közben többiek is lassan megérkeztek, rendeltünk kaját, a kiszolgálás kínai étterem lévén kínaias, még ha szép ruhába öltöztették a pincéreket akkor is. Szép modort senki nem tanít e népnek. Végre megérkeztek a fellépők, akikért igazándiból jöttünk.  Az arcváltók a legyezővel álcázva szemvillantás alatt, egyszerre történő kéz és fejmozdulatok körében

Ha Pudongra megyek, sosem fogadnak jó szívvel. Így förmednek rám a bősz felhőlékelők, na mi van, megint itt vagy ? Ez a szerencsétlen Oriental Pearl a nyamvadt 468 méterével már nagyon megérett a kivágásra. Hol vannak a korok mikor e kis korcs konok a legmagasabbként karcolta az égteknőt?  Sehol .  Sörnyitó és Barad-dûr, meg a csicskájuk, Jinmao.  Megannyi zhejiang-i Zsákos Frodó akart itt már elpusztítani mindenféle drágaszágot, de rossz univerzumban jártak.  Vagy pusztán én metróztam volna Mordorba?   Bábeli zűrzavar után jön a shanghai-i zűrzavar? Bár Shanghaiban amúgy is permanens zűrzavar van. Zűrzavar . Ez egy jó szó.  Lu kisscsaládjával nem gondolta volna, minő betonrengeteg kerekedik a néhai mocsár fölé... Kapcsolódó bejegyzések: Egy izakaya Lu szájában Az a karácsonyfa csúcsdísz közelről - Oriental Peal Tower Shanghai fekete-fehérben A dzsungel törvénye - közlekedés Kínában A shanghai-i zöld banda története A shanghai-i urba

A prostitúcióra mint az egyik legősibb mesterségre volt szokás hivatkozni, és nem pedig a legnemesebbre , holott ha mondjuk a Tang-kori (618-907) Kínába utaznánk vissza, egészen meglepő dolgokat tapasztalnánk az ókori kínai örömlányokkal kapcsolatban.  A régi Kínában meglepően hosszú ideig legálisnak számított a prostitúció, az ókori kínai kurvák emellett igencsak komoly ösztönzéssel bírtak mind az irodalomra, mind a zenére, s mind a politikára. A testét árúba bocsátó nő ókori és mai koncepciója között azonban igen éles ellentét feszül. A prostituáltra használt jì 妓 írásjegyének ugyanis a szexhez nincs túl sok köze , női előadót, fellépőt jelent. Ezek a nők ugyanis kompániájuk szórakoztatására voltak hivatottak, tánccal, énekkel, hangszerekkel, költeményekkel. A szex nem volt bár kizárt, nem az elsődleges szolgáltatások között szerepelt, ahogy azt látni fogjuk.  Addig jó, míg hülye  A Ming-kori (1368-1644), „ Az öregek így szólának ”《安得长者言》című mű szakszerűen meghatároz