Doufukuai

Emlékszünk a kultikus japán anime, az Akira motorbandás jelenetére, melyben fiatal huligánok vágtattak végig az irizáló éjjeli metropolisz utcáin vagány járgányaikkal, egymást püfölve, terrorizálva a lakosságot? Neonfények, betört ablaküvegek, kiégett autók, bandaharc... Az Akira által megfestett, disztópikus jövőbeli metropolisz, Neo-Tokyo egy sötét, fiktív világ képét tárhatja elénk, mindazonáltal e jelenetsor ihletését egy nagyon is evilági jelenség, mégpedig az 1980-as évekbeli Tōkyō  és egyéb japán nagyvárosok utcáin garázdálkodó motoros bandá k adták.           Kik is voltak ezek az erőszakos figurák, akik az animációs film alapjául szolgáló manga írójának - Otomo Katsuhiro (大友克洋) - megragadták a képzeletét? 暴走族 Bōsōzoku " a féktelenül rohanók klánja " alatt értünk manapság bármilyen japán motoros bandát, s főképp a társadalomba be nem illeszkedő, erősen nemzeti érzelmű egyének csoportját. Úgy tartják hogy a bōsōzoku csoportosulások eredetileg a második világh

A fukuryū (伏龍, Kúszó Sárkány ) nevezetű alakulat a második világháborús japán hadsereg Különleges Támadóegységének (特別攻撃隊, tokubetsu kōgeki tai , röviden tokkōtai 特攻隊) részét képezték, kiket a Szövetséges csaptok Japán szigetek elleni inváziója során terveztek bevetni. E tokkōtai, Különleges Támadóegység részét képezték a kamikaze pilóták (神風特別攻撃隊) is, ergo kapizsgálhatjuk miről is van szó: egy búváralakulatról, amihez öngyilkos békaemberek, hajók és tengeralattjárók tartoztak.  1944 júniusában, a fülöp-szigeteki vesztes csata után már érződött, hogy Japán nem fog tudni jól kijönni a háborúból, majd 1945 nyarán, a Csendes-óceáni hadszíntér csatáinak utolsó szakászában a japán vezetés egyre inkább tartott a szigeteiket érintő amerikai inváziótól, ezért a háborús stratégia fokozatosan defenzív jelleget kezdett ölteni.  fülöp-szigeteki csata 1945 júniusában  A vélt amerikai invázió elhárítására kidolgozott hadművelet a Ketsugō terv (決号作戦, ketsugō sakusen) néven futott, mely a kiala

Miki egér Japánban rajongásig szeretett rajzfilmfigura, ha már a Disneyland irányába tartó vonatra szállsz, nem győzöd az egérfüles, felhergelt diáklány-sereget számolni, akik a fővárosi vidámparkba tartanak éppen. Mindazonáltal történt némi paradigma váltás, mielőtt  ezen elevenszülő rágcsáló alakját keblére ölelte volna e nemzet: kezdetben Miki egér ugyanis a gonosz, amerikai , imperialista agresszor megtestesítőjeként szerepelt. Legalábbis ebben a szerepben tetszeleg a Komatsuzawa Hajime (小松沢 甫) által rendezett Omochabako series dai san wa: Ehon senkya-hyakusansanja-rokunen (オモチャ箱シリーズ第3話 絵本1936年, azaz a Játékos doboz 3. sorozat, Képeskönyv 1936) című 1934-es japán propaganda rajzfilmben. A rajzfilm egyébiránt a Youtubeon is megtalálható, ergo itt a linken alább meg is tekintheted:    A sztori arról szól, hogy az aranyos kis élőlények békében élnek egy szigeten, egészen addig amíg a denevérek hátán lovagló Miki egér légideszant el nem kezdi szisztematikusan szőnyegbombázni őket

"Lehet hogy rosszul cselekedtem, mint diplomata. Mindazonáltal nem voltam képes megtagadni a seg í tséget azoktól, akik hozzám fordultak. Semmi különlegeset, csak azt tettem, amit tennem kellett". Fogalmazott tetteiről Chiune Sugihara (杉原 千畝, 1900 – 1986) a Nagy Japán Birodalom kormányhivatalnoka, aki konzulként tevékenykedett Kaunasban, Litvánia akkori fővárosában. A második világháború során Sugihara munkáját, mi több életét kockáztatva összesen 6,000 zsidót menekített meg a nácik elől azáltal, hogy átutazóvízumot bocsátott ki számukra.  Sugihara 1900. január 1-jén született a Gifu tartományban található Yaotsu városában (八百津) Yoshimi és Yatsu Sugihara (杉原好水 / 杉原やつ) második fiaként. A Waseda egyetemen megkezdett tanulmányait hamarosan abbahagyta, hogy a külügyminisztérium szolgálatába álljon. Nemsokára Harbin városába került, ahol intenziv orosz tanulmányokat folytatott, majd a kihelyezett japán konzulátus oroszországi kapcsolataival foglalkozó osztályának munka

Amióta léteznek összecsapások, harc, háború, azóta a pszichológiai hadviselés is jelen van. Elég ha elhitetjük az ellenséggel, hogy nincs remény, hiszen a manipuláció, illetve a pszichológiai harc végső soron belső ellentétek kialakulásához, s az ellen összetartó erejének a szétzúzásához vezet. Erre számtalan példát láthattunk a történelem során, a XX. század két világháborújában pedig már nagyon is tervezetten és tudatosan igyekeztek használni a különböző manipulatív technikákat. Mégis az ellenség demoralizásának egyik legegyszerűbb módja, ha saját hiedelmeikben élő félelmet fordítják ellene. Egy erre való extrém kísérletról fog szólni e bejegyzés. A kontextus megértéséhez a második világháborúra kanyarodunk, mely során a japánok és az amerikaiak széleskörű propaganda-hadjáratot illetve pszichológiai hadviselést folytattak egymás ellen, több-kevesebb sikerrel. Ilyen volt a  Csendes-ócean déli részein, a japánok által közvetitett Tokyo Rose propaganda rádióadása , aminek célja a