Bejegyzések

japán történelem címkéjű bejegyzések megjelenítése

A gyilkos rizs

Kép
Ha pusztító betegségek után kutat az ember a történelemben , nagyjából arra a megállapításra juthat, hogy azok mindig a társadalom legszegényebb, marginális csoportosulásait sújtották leginkább. Az előkelő, vagyonos társadalmi csoportok ugyanis egyrészt sokkal magasabb minőségű élelemhez, illetve az adott korszak legfejletettebb orvosaihoz juthattak hozzá. A XVIII. század végén Japánban azonban egy olyan nyavalya jelent meg, amely kezdetben kizárólag az akkori társadalom csúcsát képző, fővárosi elit tagjait támadta meg. Még a császár és annak családja sem volt immunis a titokzatos kórral szemben.  Ennek kapcsán történhetett az 1877-ben, hogy a Meiji császárnak  tehetetlenül kellett végignéznie nagynénje, Kazu hercegnő lassú halálát. A halál oka a rettegett kakke (脚気) betegség, mely fokozatosan, könyörtelenül leépítette a beteg szervezet: kezdődött beduzzadó lábakkal, majd a belassult beszéddel. Fokozódott a részleges bénulással, görcsrohamokkal, heveny hányással. Végül a halál végső

1945. augusztus 6/9

Kép
Az atomcsapást megelőzően Hiroshima (広島) városa mind ipari , mind hadászati szempontból egy igen jelentős városnak számított. Számos fontos hadosztály állomásozott a környéken, köztük a legfontosabb a Shunroku Hata (1879 - 1962, 畑俊六) tábornagy Második Hadserege (Dai-ni Sōgun, 第2総軍) is, mely gyakorlatilag egész Dél-Japán védelmét irányította.  Hiroshima nyüzsgő belvárosa az atomcsapás előtt A Második Hadsereg köteléke mintegy 400,000 főt számlált, többségük jóllehet Kyūshū szigetén állomásozott, hiszen innen várták a szövetségesek invázióját, a sereg főhadiszállása azonban a hiroshimai várban volt. Hiroshima városa fontos logisztikai és ellátó hely is volt egyben a japán hadsereg számára, de kommunikációs központként is funkcionált, nagy forgalmú kikötővel.  A Motoyasugawa (元安川) folyó, és az eredetileg a megyei kereskedelmi kiállítócsarnok épülete, melynek maradványai ma Atombomba dómként ismertek A városban a hadiipar számára repülők , hajók , bombák , kézifegyverek alkatrészeinek

Egy Pulitzer-díjas fotó története: Inejiro Asanuma meggyilkolása

Kép
E hónap elején gyilkolták meg a volt japán miniszterelnököt, Abe Shinzót (安倍晋三), és ennek kapcsán említettem, hogy ez azért nem számít egy túlságosan gyakori esetnek a közelmúltból...Mi több a múlt század ismertebb esetei közül már egy korábbi bejegyzésben is tárgyaltuk a japán fővárosi vasútállomásnál történt miniszterelnökök elleni merényleteket . Yasushi Nagao híres fotója Inejiro Asanuma meggyilkolásáról Ismert azonban egy további híres gyilkosság Tōkyōban , mely 1960. október 12-én történt, mely során a Hibiya Hallban rendezett, TV által is közvetített politikai vita forgatásának közepette, a mintegy 2500 néző közül a 17 éves ultranacionalista Otoya Yamaguchi (山口 二矢) felrohant a színpadra, és egy wakizashi (脇差), a szamurájok által használt típusú rövidkarddal ledöfte Inejirō Asanumát , (浅沼 稲次郎), a Japán Szocialista Párt (Nihon Shakai Tō, 日本社会党) vezetőjét. Asanuma kórházba szállítása előtt meghalt, miközben az iskolás egyenruhát viselő Yamaguchit mosolyogva vezették el elfogását

A japán kereszténység rövid története vol. 2

Kép
A japán kereszténység történetének első részében láthattuk, hogy a keresztény hitűeknek bár a Sengoku-jidai, vagyis a hadakozó fejedelemségek kaotikus korszakában sem volt egyszerű dolga, helyzetük nem sokat javult a Tokugawa shōgunátussal beköszöntő békében sem, sőt, még inkább elnehezült vallásuk gyakorlása. Ahogy az előző bejegyzésben említettük, a keresztényekkel szemben felhozott elsődleges vád hogy ők mindenekelőtt a pápához mutattak hűséget, semmint a shōgun irányában, egy közel százötven évig tartó véráztatta, hektikus és árulásokban igencsak bővelkedő időszak után ezt viszont az országot egyesítő Tokugawák nem voltak képesek tolerálni. Kakure kirishitan - a Bujdosó keresztények Ebből adódóan megkezdődött a "rendszerellenes" keresztények szisztematikus üldözése, 1614-ben pedig Tokugawa Ieyasu rendeletben tiltotta ki a keresztény missziókat Japánból, akik pedig mégis maradtak, azoknak bujdosniuk kellett, így kapták a " rejtett, bujdosó keresztények " ( kakur