Egy 老外-ból lett 外人 tofuleszeletei Nánjīng és Shànghǎi után Tōkyōból.
Több mint 14 éve nem középiskolás fokon Kelet-Ázsiáról.
A Titanic kínai túlélői
Link lekérése
Facebook
Twitter
Pinterest
E-mail
Más alkalmazások
-
Ezrek kerültek az Atlanti-óceán jeges tengervízébe, amikor 1912 áprilisában elsüllyedt a brit luxus óceánjáró, az RMS Titanic. Egyetlen mentőcsónak fordult vissza, hogy túlélők után keressen a vaksötétben, mely során egy fiatal kínait találtak egy leszakadt faajtón csimpaszkodva a hullámok között, reszketve de még életben volt.
Fang Langnak hívták ezt az embert - aki egyike volt a hat kínai férfinak, akik túlélték a Titanic katasztrófáját - kinek megmentésének története aztán a James Cameron által rendezett Titanic film híres jelenetének inspirációjául szolgált. Mindenki ismeri a Titanic történetét, pusztán a kontextusba helyezés végett: az 1912. április 12-én az angliai Southamptomból útra kelt óceánjárón 2229 utas és a személyzet kapott helyet, az úti cél pedig New York volt.
Az egy hetesre tervezett út azonban április 14-én Newfoundland partjainak közelében jéghegynek ütközött, és órákon belül a masszív óriáshajó kettétört, majd a jeges tengervízbe került, mely tengeri folyosót manapság mint az Iceberg Alley - Jéghegy folyosóként - nevezik. Közel 1500 fő vesztette életét, a túlélők - mintegy 700 személy - többségének személyes története jóllehet viszonylag jól dokumentált, az viszont, hogy kínaiak is szerepeltek a túlélők között, mintegy száz éven keresztül eleddig gyakorlatilag ismeretlen tény volt. Az Arthur Jones és Steve Schwankert kollaborációjában készült új dokumentumfilm, The Six (六人), ugyanis pontosan ezt a sztorit járja körül.
Jones és Schwankert számos dokumentumfilmen dolgozott együtt korábban, és korántsem volt egyértelmű, hogy a Titanic sztoriját egy ilyen volumenű projekt erejében képesek legyenek feldolgozni, jóllehet mindkettőjük Kína-kötődése igen erős: Schwankert 22 évig élt Kínában, Jones pedig jelenleg is Shànghǎiban él. Schwankert mintegy random fedezte fel egy kapcsolódó kutatása kapcsán, hogy a Titanic túlélői között hat kínai személy neve is szerepelt, és pontosan ez adta a löketet, hogy jobban utána járjon a témának, hiszen korábban sohasem hallott erről, és túl sok dokumentációt sem talált róluk, és hosszas győzködés után sikerült rávennie Jones filmrendezőt, hogy belekezdjenek a sztori feltárásába.
Összesen nyolc kínai személy neve szerepelt a harmadik osztályú, egyirányú jegyet vett utasok listáján, ám csak hatan élték túl a szerencsétlenséget. A harmadik osztály a lehető legsilányabb kabinokat foglalta magába, a hajónak az ún. fedélközén, szorosabb értelemben két fedélzet között lévő tért jelenti, azonban a fedélköz elnevezés alatt a tengerészek a hajónak azon fedélzetét értik, mely legalul - illetve a hajótőhöz legközelebb fekszik és minőségre nézve a leggyengébb szerkezetű. Az itt elszállásolt - briteken kívüli nemzetiségek - túlélési esélyéje a statisztikák alapján kb. 20% volt.
A kínai túlélők története megmenekülésük után sem lett igazából sokkal könnyebb, hiszen miután a Carphathia hajó fedélzetén 1912. április 18-án megérkezetek New Yorkba, 24 órát töltve az Ellis Islandon lévő bevándorlási hivatalban rögvest ki is utasították őket az országból, lévén az akkoriban érvényben lévő, 1882-ben lefektetett Chinese Exclusion Act - a kínaikat kirekesztő ellentmondásos törvény megtiltotta a kínai polgárok USÁba való bevándorlását (egyébiránt 1965-ig érvényben volt). Az Ellis Islandra érkezett túlélőket orvosi ellátásban részesítették, illetve szabadon mozoghattak, kínaiakat viszont őrizetbe vették, és ellátást sem biztosítottak számukra, amíg fel nem ültették őket az Annetta nevű hajóra, Kubába tartva.
korabeli kínai bevándorlás-ellenes propaganda plakát
Ezáltal e kínai férfiak története túlmutat a Titanic szerencsétlenségén, és megvilágít egy olyan történelmi kontextust, amit erősen áthatott a bevándorlás-ellenes politika - érdekesen rezonálva napjaink eseményeivel, úgymint az ázsiaiak elleni erőszakhullámmal, ami történetesen Amerikában zajlik.
De ki volt ez a hat férfi?
A film készítőinek alapos kutatómunkája alapján azonosított személyek Lee Bing, Fang Lang, Chang Chip, Ah Lam, Chung Foo valamint Ling Hee voltak, mesterségük címerét tekintve tengerészek, akik a Karib-tengeri térségbe tartottak volna munka reményében. Neveik szerepeltek bár a hajó utas listáján, a Titanic elsüllyedéséről szereplő hírekből viszont többnyire kimaradtak, éppen az említett Kína-ellenes nyugati közmegítélésből adódóan, ami végigsöpört a XX. század elején.
Mindazonáltal azokban a hírekben, ahol említésre kerültek, sem éppen a legpozitívabb jelzőkkel illették őket, épp ellenkezőleg. A The Brooklyn Daily Eagle nevű kiadványban a kínai túlélőkre mint "creatures" - jószág, teremtmény, de e kontextusban talán az állat sem rossz fordítás - hivatkoztak, akik a veszély első jelére a mentőcsónakba iszkoltak, és az ülések alá rejtőztek - amiről aztán a film készítői utánajárásuk végett bebizonyították hogy alaptalan rágalom.
Más korabeli tudósítások arról számoltak be, hogy e kínaiak női ruhába öltöztek, hogy így könnyebben kerülhessenek a mentőcsónakba - a filmkészítők érvelésében ugyanaz történt, mint manapság: a sajtó a bevándorlókat/migránsokat szerepelteti bűnbaknak. S persze annak sincs bizonyítéka, hogy e kínai férfiak női ruhát öltöttek volna menekülésük érdekében, e pletyka alapja történészek szerint az is lehetett, hogy a férfi túlélőket a korabeli közvélemény alapvetően stigmatizálta, hiszen úgy érezték hogy a nők és gyermekek életét kellett volna előnyben részesíteni.
Mi történt a kínai túlélőkkel?
Az USÁból való kiutasítást követően Kubába deportálták őket. Innen nem sokra rá újra visszakerültek Angliába, ami éppen matrózhiányban szenvedett mivel hogy a legtöbb brit tengerész hadállományba került az első világháborúból adódóan. A túlélők közül Chang Chip 1914-ben tüdőgyulladásban elhunyt, egy névtelen sírba helyezték az egyik londoni temetőbe. A kínai csoport többi tagja továbbra is együtt maradt, és Angliában dolgozott az 1920-as évekig, mikor a háborút követő gazdasági recesszióban tetőfokára hágott a bevándorlókkal szembeni attitűd.
A férfiak közül többen is családot alapítottak brit nőkkel, a bevándorlás ellenes politika azonban egyik napról a másikra, azonnali hatállyal újfent kiutasította őket az országból, hátrahagyva családjukat. Ah Lamot Hong Kongba deportálták, Ling Hee egy Kalkuttába tartó gőzhajóra szállt, Lee Bing Kanadába került, míg Fang Lang, miután éveken keresztül teljesített szolgálatot Hong Kong és Anglia között hajóutakon, végül attól az országtól kapott állampolgárságot, ami egyszer kiebrudalta - Amerikától.
A film készítőinek sikerült felkutatni e túlélők leszármazottjait, így jutottak el Tom Fonghoz, Fang Lang fiához, aki a kanadai Milwaukeeben született mintegy ötven évvel a Titanic elsüllyedését követően. E leszármazottak közül sokan évtizedeken keresztül semmit sem tudtak apjuk megmeneküléséről, hiszen soha nem volt téma a családjaikon belül. Fang Lang 1985-ben, 90 éves korában halt meg, és a fia pusztán húsz évre rá tudta meg, hogy apja a Titanic túlélői között szerepelt - vélhetőleg a már említett megbélyegzés, illetve a trauma miatt nem beszéltek róla a túlélők.
E bejegyzés elején tárgyalt jelenet amúgy a Titanic film egyik törölt jelenetében valóban bemutatásra került, ergo Cameron stábja is tisztában volt a sztorival, viszont egyszerűen nem illet Jack és Rose történetének lezárásába, így nem került a filmbe, sem pedig a köztudomásba. A The Six dokumentumfilm végett viszont a túlélők egy eddig nem ismert történetét meséli el. Ezen emberek élete rávilágít a kor politikai és gazdasági nehézségére, a XX. századi eleje kínai diaszpóra viszontagságos életére szerte a világban. Ugyanakkor, e kínai túlélők életében a Titanic pusztán egy, és talán nem is a legnagyobb megpróbáltatás volt - ezért is volt érdemes utána járni e sztorinak. Illetve ezért is lesz érdemes megnézi e dokumentumfilmet!
Nagy érdeklődéssel szoktam követni a különböző kínai online neológusok alapvetően cukiságban fogant nyelvtorzításait , vagy nyelvújításait, ahogy tetszik. Persze nem pusztán a kínaiban működik a dolog, nem is kell messzire menni, a japán gyaru közösség is megalkotta a maga sajátos online nyelvezetét (gyaru-moji, ギャル文字, vagy viccesebb elnevezésben 下手文字 - "béna írásjegyek) , mely a Taiwanból eredeztethető marslakónyelv példáját követi: a fiatal városi lánykák a 2000-es évek elejétől kezdődően, majd valahol 2005-ben a népszerűsége tetőfokán egyes kana karakterek helyett azokhoz hasonló, de nem egyező írásjegyeket/különböző egyéb karaktereket/más ábécékből kölcsönzött betűket, etc. használtak előszeretettel gondolataik esetlegesen hosszú műkörömmel való levéséséhez; így kerülhet a megszokott hiragana/katakana karakterek helyére man'yōgana , kínai írásjegyek , cirill betűk, stb. Pár példa: 禾ム→ 私 ネ申 → 神 木木 → 林 才(よчoぅ → おはよう / ぉレ£∋ぅ⊇〃±〃レヽма£→ おはようございます→ jó re
Az iskolai történelmi atlaszok előszeretettel hivatkoznak Kína két nagy folyamára, a Huang-hóra [Huáng Hé 黄河], mint a Sárga-folyóra , valamint a Jangcekiangra [Yángzijiāng, 扬子江], mint Kék-folyóra . A Huang-ho esetében az atlasz helytálló, de mi a helyzet a Jangcével? Milyen színű egyáltalán? Kínában több, mint 1500 folyó van, ezek közül a 6300 km hosszú Jangce, és az 5400 km hosszú Huang-ho a legnagyobb jelentőséggel bíró. A Huang-ho, vagyis a Sárga-folyó völgyét tekintik a kínai civilizáció bölcsőjének , ahol az első kínai faluközösségek, majd államok megalakultak, s kiknek egyik fontos problémáját képezte az állandóan áradásokkal fenyegető (valójában nem csak fenyegető, hanem rendre ki is áradó, ami egyébiránt nagymértékben befolyásolja majd a kínai világszemléletet és gondolkodást arról, hogy minden változásban van, semmi sem állandó) szabályozása. Mivelhogy a Sárga-folyó nagy mennyiségű sárga löszt hoz magával Észak-Kína löszfennsíkjairól, ebből adódik elnevezése is. A
2017 december közepén járunk, s mivel nemsokára hazaugrok egy kicsit, még mielőtt belevetődnénk az idei karácsonyba, visszapislantunk a 2017-es évre, azon belül is a kedvenc fotókra , ami az utóbbi pár év óta már-már hagyománnyá válik a blogon. Az idén számolni se tudom, mennyi kép készülhetett, minimum 14-15,000 fotó rejtőzhet az ezen esztendő számára nyitott mappákban. Ezekből kisérlem meg kiszortirozni ki a legjobb, de legalábbis legkedvesebb 15-öt, lásd alább: Három alkalommal próbálkoztunk a Skytree bevételével, mióta Tōkyōban élek, s idén harmadik alkalomra végre sikerült - és azt mondom megérte: az esti fényekben vibráló, gigászi metropolisz látványa valóban nem mindennapi. Nem mellesleg, a 350 méter magason lévő kilátóban jöttem rá, hogy nekem kell egy drón . Divatguru az Omotesandōról - nem lehetett nem lefotózni e figurát! Vizcseppek az eső után - Numappara ködgubába burkulózótt lápvidékén barangoltunk, az egyik legjobb idei kirándulásunk során Backstreet B
Megjegyzések
Megjegyzés küldése