Túrák Tōkyō körül vol. 5 - 箱根

Tōkyō környéki túrák következő, mintegy közhelyes epizódja Hakone. Hakonéba tőlünk eljutni elméletileg nem lenne különösebb kihivás, ámbár a kanagawai Odakyu-vasútvonal éppúgy a kifürkészhetetlen természet karmai között nyomorog, mint a Magyar Államvasutak Zrt. Szombat reggel szokatlanul korán sikerült zigótaállapotból embert faragni magunkból, s már kilenc óra tájékán Odawarában voltunk honnét pusztán egy zhenjiangi fogatlan vámpir köpésének hatótávolságában lokalizálódik Hakone (箱根) városa (6 km). De az kegyetlen természeti erők rettentő faágat basztak az Odawarából Hakonéba induló vasútvágányra, ami totálisan megbénitotta a közlekedést órákon keresztül. 

Marhára nem illik az az Ashinoko (芦ノ湖) tóra ez az álkalózhajó...

Sebaj, fogjunk taxit - gondultuk, hisz nincs olyan messze Hakone. Ez alapvetően jó ötlet volt, csakhogy előttünk éppen 126,999,000 embernek is eszébe jutott, ergo már a taxiba sorban állók enumerációját nézve feladtuk az egészét. Menjünk gyalog? Fenéket, hátizsákom tele cuccal (drón, fényképező meg az objektivek, sör), inkább kibekkeltük az állomáson lévő Misten Donutsban, mig vissza nem jött az élet a vasútvonalba. 

Na de cserébe csodálatos időnk volt! Ami önmagában csoda, hiszen Raijin és Fujin mindig nyomon kiséri utazásainkat, és rögvest esőt, szelet, mennydörgést von maga után, ha útnak indulunk. Ám ahogy megérkeztünk végre Hakonéba, pompás idő fogadott. 

Aminek örültünk, célunk ugyanis a pampák voltak, mármint a voltaképpeni hakonei pampák, ergo a sengokuharai fennsik (仙石原高原), ami a november környékén aranysárgává változó susukinak (芒 / 薄, Miscanthus sinensis) nevezett - magyarul éppenséggel Japánfűnek (vagy virágosnádnak) forditott magasfűféle boritja be a nem túl nagy kiterjedésű rétet. Voltunk már itt korábban, de nem novemberben, e hely viszont ebben a hónapban a legszebb. E magasfűrengeteg ugyanis nagyon fotogén környekezet varázsol mindeféle bokehlicious képek gyártására, lásd alább.

Fotók az avarszintről:

Fotók madártávlatból:

Apropó imhol a drónfelvétel videó formájában a tripről:

Hakone from Tamás Dóczi on Vimeo.

A fotozás-drónozás után továbbmentünk a közelben található hotelünkhöz, ami még vélhetően a japó buborékgazdaság időszakában felhúzott, megalomán fogantatásban mára kissé megaszalódott, masszivan shówappoi hotel, de az kapásból pozitivum volt, hogy a lehető legjobb szobát sikerült megkapnunk, mivelhogy előttünk valaki az utolsó pillanatban visszamondta azt. Yatta! 

A Fuji hósipkája kikandikál a dombok mögül

Másnap az onsen után elnéztünk Ōwakudani (大涌谷) vulkanikus völgyébe, ami a kénes gejzirekről illetőleg a forró vizű forrásokban főzött, szénfeketévé vált tyúktojásokról hires, mi utóbbinak fogyasztása állitólag 7 évvel növeli meg az egyén életét. Miután felmentünk a felvonóval, olyan nagy szél kerekedett, hogy nem is igazából az plusz 7 év, ellenben a jelenben való túlélés motivált, némi fotózás után - a Fuji teljes pompájában engedte megmutatni magát! - el is indultunk haza.

Egyébiránt, még a megérkezés napján bementünk az állomásnál lévő jegyirodába, hogy kiváltsuk a Hakone Freepass-t, s mivel az 4,000 ropit kóstált, gondoltuk annyit úgyse fogunk buszozni, etc. Nos, a trip végére kb. 4500 yent simán elbuszoztunk/felvonóztunk, ergo tanulság hogy megéri a freepass. Szóval nagyjából ennyi volt Hakone, mindenképp megér egy vizitet, talán többet is.

Kapcsolódó bejegyzések:

Túrák Tōkyō körül vol. 1 - Takaó-kakaó bébihegymászás

Túrák Tōkyō körül vol. 2 - Mitake-hegy, egy fokkal nehezebb túra

Túrák Tōkyō körül vol. 3 - Hossawa-vizesés, Hinohara

Túrák Tōkyō körül vol. 4 - Oyama-hegy

Shiromaru-gát - újfent Okutama-barangolás

Nasu - barangolás a felföld van ormain s rejtélyes mocsárvilágában 

Nikkō - ne mondd, hogy kekkó, míg nem láttad Nikkót!

Aokigahara - hullajó kikapcsolódás is lehet