Ugrás a fő tartalomra

精选博文

土用の丑の日

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 6 - Gyilkosságok a Tōkyō-ekinél


Amennyiben olvastuk a Tōkyō sötét múltja sorozat korábbi epizódjait, tudhatjuk hogy a város kiesebb részeit levágott fejekkel dekorálták, prostituáltak temetőjét, vagy éppen börtönnel egybekötött kivégzőhelyeket állítottak fel. E helyeket azonban nagy valószínűséggel elkerüljük, ha csak érdeklődésünk nem vezet oda valamilyen oknál fogva. De nem feltétlenül kell túl messzire mennünk a Japán fővárosban ahhoz, hogy a város eme oldalának mementóiba ütközzünk, elég csak a Tokyo Station vasútállomására menni! 

A Tokyo JR állomás Marunouchi üzleti negyedében, Chiyoda kerületen belül található - ha jártunk már a városban, bizonnyal áthaladtunk a forgalmas állomáson, mely több mint száz éves fennállása óta a metropolis egyik kiemelkedő objektuma. Az állomás számos újjáépítésen ment keresztül egészen 2014-ig, mikor is eredeti formájába hozták vissza. A hosszú évtizedek alatt az épületet sok mindent megélt, köztük számos földrengést, két világháborút, és két japán miniszterelnök meggyilkolását is. Igen, kettőét is. 

Gondoltam megviccelem az állomási információs pultnál lévő leánykát, és megkérdezem tőle: elnézést, meg tudná mondani merre van Hara Takashi (原 敬) gyilkosságának helye? Szegényke szemében a épp megfogalmazódni látszott: "すいません、ki a faszomですか?" a száját viszont a magyar káromlás nem hagyta el. Költői volt pedig a kérdés, hisz ő honnan is tudhatta, míg én majdhogynem tudtam a térképem segítségével:
Pokémon helyett Tokyo sötét múltja GO!
Szóval a Marunouchi déli kijárathoz vettem utam (Marunouchi South Exit /丸の内南口),  ahol az említett Hara Takashi (1856 – 1921) gyilkosságának emlékhelye található. A kupolában, a jegyvásárló automaták mellett van ugyanis egy fekete emléktábla, amin az van, hogy 1921-ben, November 4-én az akkor miniszterelnök Hara Takahashit mellkason szúrta egy szélsőjobboldali merénylő az állomás déli kapuja előtt, mikor épp egy Kyotóba tartó vonatra szállott volna. Az első keresztény japán miniszterelnök Hara békítő politikát folytatott az akkori japán gyarmati igazgatás alatt álló országokkal, kivált Koreával szemben: kulturális engedményeket tett, példának okáért újra bevezette a koreai tantervbe a koreai nyelv és történelem oktatását (a japán annektálást követően ugyanis kiiktatták, a japán gyarmati oktatás pedig a japánt tette kötelezővé). Igazából egyik oldalról sem rajongtak a liberális japán miniszterelnökért, a koreaiak nem tartották elég engedékenynek, míg a japánok túlzottan engedékenynek vélték. Jóllehet a gyilkos japán vasúti segédmunkás Nakaoka Koichit (中岡 艮一) még a helyszínen elfogták, a korabeli japán lapok derekasan hírül adták, hogy Harát egy galád korai ölte le. Bármi szar történt akkoriban, mindig a koreaiak voltak a hunyók. Ahogy talán még ma is...Alább az emléktábla illetve a gyilkosság helyét jelző pötty a burkolaton:
A gyilkosság helyét jelző pötty
Hara
és gyilkosa Nakaoka (jobbra)

Ahogy beléptünk a Marunouchi déli kapun, nem kell túl messzire mennünk, hogy egy másik japán miniszterelnök,  Hamaguchi Osachi (濱口 雄幸, 1870 – 1931) gyilkossági kísérletének helyszínére érjünk. Az 1929 - 1931 között hivatalban lévő Hamaguchi életének 1931. November 14-én az ugyancsak szélsőjobb Aikokusha (愛国社, "Patrióták Társasága") titkos társaság egyik tagja, Sagoya Tomeo (佐郷屋 留雄) szeretett volna véget vetni. Hamaguchi Okayamába tartott volna egy nagyszabású katonai hadgyakorlat megtekintésére. Míg Harát a koreaiakkal való cimbizés, addig Hamaguchit gazdaságpolitikája miatt nem túlzottan szerették. 


Az történt ugyanis, hogy első világháború után számos államban igyekeztek visszaállítani a korábbi pénzrendszert, illetőleg visszaállítani az aranyalapot, ez volt Hamaguchi politikájának egy kulcsfontosságú intézkedése, aminek népszerűsítésére nagyszabású propagandába kezdett. Az aranystandardra való visszaállás azonban sehol sem működött túl jól, melynek okai többek között a két világháború között az inflációban illetőleg országok leértékelési versenyében, majd az 1929-33-as világválságban keresendőek. Az aranystandardra való visszatérést gátolta az arany korlátozott mennyisége: az USA látványosan visszafogta külföldi hitelezéseit, illetve befektetéseit, ennek kapcsán pediglen számos országot arra kényszerült, hogy valutáját leértékeléssel vagy árfolyam-ellenőrzés bevezetésével védje. 

Japán a nyugati országokhoz képest késve, csak 1930-ban tudott áttérni az aranyalapra, ám mivel az említett okok miatt a külföldi piacok képtelenek voltak fenntartani az aranyalapot, Japánban a várt fellendülés helyett tökéletes ellenhatást, a yen-eladási lázat és súlyos inflációt - az ország újkori történelmének legnehezebb időszakát eredményezte, ez volt az ún. Shōwa depresszió. Mindezért pedig a Hamaguchi-kabinetet tették felelőssé, ilyen hangulatban került sor a merénylet-kísérletre. Hamaguchit az alábbi fotón szereplő csempén jelzett helyen lőtte meg a merénylő Sagoya. A miniszterelnök bár túlélte a lövést, néhány hónappal később meghalt a sérülés következményeként. 

 A merénylet helye és az emléktábla a mai Yaesu középső kijáratnál (Yaesu Cental Exit /八重洲中央口) található. 
Hamaguchi
és a merénylő Sagoya
Kapcsolódó bejegyzések:

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol.1 - Masakado átka - a főt vesztett szellem átka a mai napig kísért

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 2 - Kozukappara, az Edó kor nagy vesztőhelye

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 3 - Jōkanji, a ribanctemető

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 4.- Suzugamori vesztőhelye

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 5. - Denma-chō börtöne

Megjegyzések

  1. "Bármi szar történt akkoriban, mindig a koreaiak voltak a hunyók. Ahogy talán még ma is..."

    Lényeg, hogy lehessen valakit gyűlölni. Azt hiszem, ez a bizonyíték a japán-magyar rokonságra :(

    Eddig elkerülte a figyelmemet az emléktábla és pötty.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnos tényleg úgy tűnik...

      Igen, en is ezerszer átmentem rajta míg nem hallottam róla :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

Edo-kori fingbakok

Az Edo-kori (1603-1868) Japánnal kapcsolatos bejegyzéseimmel kapcsolatosan az olvasó már bizonyára jó előre felhúzott szemöldökkel veselkedik neki, miszerint már megint miféle aberrált téma kerül terítékre...Ezúttal sem lesz másképp persze: a kortárs japán arisztokrácia egyik sajátos munkakört betöltő alkalmazottjáról, a bűnbakról, avagy ez esetben nevezzünk fingbaknak, ergo a fingbakról lesz szó.  Mármost az Edo-korról érdemes tudni, hogy valódi fordulópont volt a Japán történelemben: a több száz évszázados káosz és véres polgárháborúkat követően végre egy erős központi kormány irányítása alá került az ország. Már nem kellett a környező hegyekből lezúduló szomszédos szamuráj-klánok portyáitól tartani, megszűnt az örökös harcok miatti készültség és félelem, s az ezzel felszabaduló energiát a japánok sokkal szofisztikáltabb tevékenységekbe, mintegy kultúrafejlesztésbe invesztálhatták - avantgárd divat, új képzőművészeti irányzatok megteremtése, vagy éppen annak a látszatnak fenntartás…

Japán kocsmológia vol. 3. - Yokochō sikátorok - Nonbe Yokochō

A japán kocsmológia áltudományos bejegyzéssorozat soron következő epizódjában jó messzire mentünk, mégpedig a Tateishi (立石) állomáshoz, ami a Keisei-vonalon (京成) a Skytreetől kb. tiz percnyire van, mintegy a civilizáció határmezsgyéjén, hiszen ott található a Nonbe Yokochō (呑んべ横丁). Igazából jártunk már itt pár évvel ezelőtt, amikor még csak kirándulóban jártam át Shàng​hǎi​ból, és az isten sem tudja miért, de Taito-kuban kellett szállást foglalnom, hiszen fingom nem volt mi hol van Tōkyōban.  1955-ben nyitották meg a Tateishi áruházat, aztán azóta itt nagyjából meg is állt az idő. Az állomást környékező kis sikátorok hálózatában rendesen időutazhatunk valami képzeletbeli, régmúlt Tōkyōba. Szóval masszivan retrós hangulata van, de én imádom az ilyen helyeket, a szineket, a szagokat, az árusok kiabálását, a szünhetetlen sürgés-forgást. És itt van maga a Nonbe Yokochō bejárata, enyhén cyberpunkos miliőben. Nem túl nagy kiterjedésű maga a cimben szereplő yokochō, mindössze pár szűk utcác…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 2 - Kozukappara vesztőhelye

Minami senju (南千住) számos jelentős történelmi esemény emlékét őrzi, talán több olyat is, amire nem szívesen szoktak volt visszaemlékezni. Ilyen példának okáért a Kozukappara vesztőhelye (小塚原刑場), mely egyike volt az Edo-kori Tōkyō három nagy kivégzőhelyének - Nishikigamori - a mai Shinagawa közelében, valamint Odawa mellett - utóbbi Hachioji külvárosában. A vesztőhelyre a Edo-korszak legsúlyosabb halálnemeinek elszenvedői - fővesztés (斬首刑), keresztre feszítés (磔), máglyán elégetés (火罪) nyertek belépőt, de itt voltak közszemlére téve a gokumon 獄門 - 'börtönkapu' a testtől megválasztott koponyák (mint Masakado fejének esete) is. A hagyományos geomanciai képzetek alapján a rontás/negatív energiák a város északkeleti sarkából érkeztek, s mivel a város ezen kerülte Edo várától (江戸城) pontosan északkeleti irányban helyezkedett el, valamennyi kelletlen de szükséges intézmény - mint a kivégzőhely, vágóhidak, vagy éppen Yoshiwara vöröslámpás negyede is ezen a területen kapott helyet. Ara…

Obon お盆 és a japán túlvilági képzetek

Július végétől kezdve kezdődik Japánban az Obon (お盆) ünneplése, mely a voltaképpeni japán halottak napja, pontosabban ünnepségsorozata, mely során a az emberek meglátogatják s rendbe rakják elhunyt családtagjaik sirját (ohakamairi, 御墓参り) avagy tiszteletüket róják le eltávozott hozzátartozóiknak. Itt Tōkyōban az ünnepléssorozat főként Augusztus hónapjára esik. Ezzel egyidejűleg az obon ideje egy félhivatalos nyáriszünet is, a legtöbb japán cégnél ilyenkor szabadságra mennek, sokan használják fel ezt az időt arra, hogy hazalátogassanak.


Az obon hagyományának története igencsak hosszú és szerteágazó gyökerekre vezethető vissza. A korabeli Edo-korban használatos holdnaptár eredetileg júlis 15-re tette az ünnep napját  (kinai példa nyomán, amiről a kinai szellemünnep és túlvilági képzetek bejegyzésben irtunk már korábban) a modern naptár pedig augusztus 15-re updatelte. (Egyébiránt ugyanerre a napra esik Hirohito császár beszéde is, melyben bejelentette Japán fegyverletételét a második vi…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 9 - San'ya népszállói

今日の仕事はつらかった
あとは焼酎をあおるだけ
どうせどうせ山谷のドヤ住まい
他にやることありゃしねえ

Kemény volt a mai gálya,
csak egy kis nyakalás maradt hátra,
Úgyis itt tengődöm San'yában,
tenni való tán mi más van?



Szabados forditásomban a San'ya Blues (山谷ブルース) sorai Nobuyasu Okabayashi (岡林 信康), a japán Bob Dylan tolljából, ami nagyjából Tōkyō egykori gettójának kvintesszenciája is. Igen, jól olvastad: a Tōkyō sötét múltja sorozat újabb epizódjában a város egykori, voltaképpeni nyomornegyedének történetét járjuk kicsit körül.
Taitō (台東) és Arakawa (荒川) kerületek között található a valaha San'yának (山谷) nevezett városrész, kivált a Namidabashi-kereszteződésről délre található részen. San'yát a fővárosi kormány 1966-ban feloszlatta, és a szétdarabolt közigazgatási egységeknek új nevet adott. San'ya, illetve ezen városrész története egyébiránt egészen az Edo-korig nyúlik vissza, ugyanis már régtől fogva itt kapott helyet kvázi minden olyan létesitmény, ami Edo lakói szerettek volna szőnyeg alá söpörni a nyilváno…