Zipangu vol. 5

Nikkōból visszaérve az Azuya Inn nevű hostelban szállásoltuk el magunkat, a hostel maga nem rossz, de módfelett lehúzósak, fingani is csak kaucióra lehet, 150¥/nap, és minden más tevékenység hasonló alapon működik. Ahogy jöttünk vissza az Art Aquarium kiállításról, hirtelen elkezdett szakadni az eső, Kayoko yukatában nem nagyon tudott még futni sem, ekkor egy japán forma meglátott minket, és odaadta az esernyőjét, hogy ne ázzunk meg, ő meg úgyis a közelben lakik.

Én ezen lesokkoltam. Az emberszabásúak társadalmából átmenni az emberek társadalmába mindig furcsa rácsodálkozással tölt el. Shanghaiban már akkor is meghatódom, ha nem szarják le a lábam, ha pediglen valaki 'kedves', legalábbis annak látszó gesztust tesz irányomban, csak morgok és kaffogok mint valami állatok közt felnőtt, kibaszott Maugli. Kínában ugyanis a kamat nélküli kedvesség fogalma nem létezik. Szóval az esernyőjét nekünk adományozó tagra is csak morogtam és kaffogtam, nehezemre esett megérteni, hogy nem, nem kell neki cserébe semmi, egyszerűen szobahőmérsékleten kedves. Kedves, bazzeg, újra be kellett írni ezt a szót a szótáramba, még van ahol létezik ugyanis. Másnap reggel fogtuk magunkat, és délelőtt átmentünk Yokohamába (横浜), nagyjából bejártuk a Minato Mirai (みなとみらい) negyedet, csak aztán, nos rövidesen 横浜-ból 下痢浜 lett, fogalmam sincs mitől, úgy fest ha nem újrahasznált olajból készült az étel, a gyomrom már nem tudja megemészteni, és ez úgy nagyjából az egész tripre rányomta a bélyegét. Ráadásul az eső is folyamatosan esett. 

Nem a tengert bámultam, csak wc-t kerestem

A ma Yokohama Red Brick Warehouse (横浜赤レンガ倉庫) névre hallgató objektum építését 1905-ben fejezték be; a városi önkormányzat tulajdonát képezte, majd az 1923-as kantōi földrengésben, illetve a második világháború során igencsak leamortizálódtak. 1945-56 között az okkupáló amcsik költöztek be ide, majd visszakerült a japókhoz, végül az évszázad végén megint alaposan felújították, és manapság bevásárlócentrumtól kezdve eseményházig számos funkciója van.

Ezt követően elmentünk a közeli kínai negyedbe (横浜中華街), ami egyike Japán híres Chinatownjának, nem tudom mit vártam, vagy mit reméltem, de miután megérkeztünk, arra eszméltem rá, hogy ez tényleg maximálisan kínai. Kayo kérdi: na mi van nem fotózol? Fotóz a halál mondom, ez tiszta Yuyuan. Ezt az öt képet csináltam: 

Ennyi, ha láttuk a yokohamai kínai negyedet, már nincs értelme átmenni az elvtársakhoz, echte ugyanaz lesz, legfeljebb egy kicsit koszosabb. A délután felpattantunk a vonatra, és visszamentünk Shibuyába találkozni barátainkkal, de az újfent egy másik bejegyzés tárgya lesz. 

Kapcsolódó jegyzések: 

Chichiro a Yuyuanben - az esti kivilágításban valóban szép Yuyuan, legalábbis sokkal szebb, mint nappal  

Zipangu vol. 4 - egy szent híd sztorija 

Zipangu vol. 3 - a jizó és ami mögötte van

Zipangu vol. 2 - távozás Tokyóból

Zipangu 1. - érkezés Tokyóba