Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: november, 2013

精选博文

土用の丑の日

Shanghai Oriental Pearl 东方明珠塔

Mostanában turistáskodunk Shanghaiban, és megnéztünk egy olyan kommersz látnivalót, mint az Oriental Pearl TV torony. A 468 méteres torony az ősidőkben Kína legmagasabb épületét képezte, bár ha most vetünk egy pillantást a Lujiazui skyline-ra, lassan már lábujjhegyre állva sem engedi láttatni magát. Kissé borsos a belépő (valami 180元) az az alsóbb szinten (263m) lévő obszervatóriumért, ám cserébe a shanghai-i városfejlődési múzeumot is megtekinthetjük (上海市历史博物馆), mi utóbbi meglepően nagy és érdekes. 


Megközelítés: 2-es metró, Lujiazui (陆家嘴) állomás

Szubjektív érdekességi faktor: 2/5

Core in China - 核在中国

A bűzhödt mainstream bugyraiban hedonizáló piperkőc, tinibugyi-szaggató, némiképp effeminált mandopop császárok és pszeudoeunuchjaik verbális vegzatúrájától távol, 地下, egy maroknyi martalóc kínai valami elfeledett, ökörfejű-lóarcú alvilági démon (牛頭馬面) földi inkarnációjaként felváltva hörög s sompolyog. Ergo e bejegyzés a Core in China-ról (核在中国) szól. 
Ezzel kapcsolatban nincs mit csodálkozni azon, hogy Gollam Kínában van, tajtékzik és énekel. Legalábbis esetenként könnyen azt gondolhatnók, ha végighallgatjuk a 2012-es Core in China kompilációt, mely Középfölde-szerte az undergound kínai core-szcéna 20 kevéssé ismert képviselőjét gyűjti egy kalap, pontosabban album alá. A Metalcore (金属核), Deathcore (死核), Nintendocore (电子核), Post-Hardcore (后硬核), Screamo (情绪核) a világ más tájain sem tartoznak a legismertebb műfajok közé, Kínában pediglen még annyira sem. Itt elérhető, mi több ingyenesen letölthető 《核在中国》 az egész album.
Az elmúlt évtizedekben a kínaiak számos másolatot csináltak oly…

Shanghai Ocean Aquarium - 上海水族馆

SOA (上海海洋水族馆) névre hallgat a shanghai-i akvárium, melyet a hétvégén lecsekkoltunk. A létesítmény egyike a világ legnagyobbjainak a 20,500 négyzetméteres területével, ahol a különböző ázsiai, afrikai és sarkvidéki földrészek, etc. élővilága kerül bemutatásra; ezen belül az egyetlen nagyszabású akvárium, ahol a Jangce is képviseltetve van. Mintegy 300 fajta különleges élőlény próbálja állni a látogatók tekintetét, de nem Kínában lennénk, ha nem lennének par exemple kitömött aligátorok: nagyban lövöm a képeket, zoomolok-zoomolok, nocsak, ez némileg műanyag, minthogy ráeszméltünk. Hogy efféle helyeken ilyesmikre miért van szükség, nincs megmondója, mégiscsak megérheti megnézni, alapvetően igényesnek mondanám. Jóllehet a nanjing-i Underwater World illetve az ōsaka-i Kaiyūkan után sok újdonságot nem láttam. 
A 水族馆 150 méteres alagútja elvileg a leghosszabb akváriumi alagút a világon, ez képzi egyúttal az utolsó fázisát is látogatásunknak. A vízalatti barangoláson túl éttermek, valamint eg…

Tianzifang 田子坊

A Tianzifangról (田子坊艺术中心) már számos alkalommal tettem említést a blogon, viszont beszámolót még nem készítettem róla, holott az egyik leginkább bájkeltő része a helyenként Mordorra hajazó Kelet Párizsának. Adott a shikumen (石库门) kínai-nyugati építészeti megoldásokat ötvöző, az 1930-as évekbeli Shanghaira egykor olybá jellemző architektúrája; melyet bohém művészlelkek és furfangos befektetők a trend oázisává tettek, ám pökhendiség helyett afféle jó kedély övezi a szűk sikátorok szőtte zegzugos létteret.  Menő galériák, művész stúdiók, divatboltok, kávézók, éttermek - köztök a More than a toilet, vagy éppen a New York Pizza [apropó, utóbbiból igencsak javallok egy Hell Kitchen névre hallgató csuda-finom tésztaszörnyet] között barangolhatunk, viszonylag gyakorta járok ide, de minden egyes alkalommal, mégis mintegy a semmiből újra és újra előpattan egy eleddig meg nem vizsgált objektum. 
Igazából csak 2007-óta lett ilyen menő, mivel akkoriban kezdtek el cikkezni róla kínai és főképp kül…

Korabeli kínai bérgyilkosok 刺客

Volt egyszer egy Wang Hai (王亥) nevű karizmatikus üzletember, mi több alighanem volt az első kínai üzletember, afféle kultúrhérosz, akinek a legendák szerint legnagyobb újítása az volt, hogy feltalálta a kereskedés koncepcióját, cirka 3500 évvel ezelőtt. A Shang (商) törzs számban hetedik vezetőjeként előadásokat tartott népének a bevezetés a ló-és marhatartás elméletébe 1. címen, sok féléven keresztül, az állatok felhasználása a termékek szállításában újszerű elgondolása rendkívül gazdaggá tette. Wang nem pusztán sikeres üzletember, de remek táncos hírében is állt, ki a farkasokkal való táncolás helyett a táncosokkal való farkalást részesítette előnyben. Egy alkalommal elcsábította egy másik törzs főnökének lányát (vagy más változat szerint feleségét), majd maradásra bírták a törzs szálláshelyén. Mindazonáltal a törzsfőnök leányának társaságát Wang nem élvezhette sokáig, mivel egy bérgyilkos lopózott szobájába, és testét egy balta segítségével nyolc darabra osztotta. Ez a kínai történe…

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

Edo-kori fingbakok

Az Edo-kori (1603-1868) Japánnal kapcsolatos bejegyzéseimmel kapcsolatosan az olvasó már bizonyára jó előre felhúzott szemöldökkel veselkedik neki, miszerint már megint miféle aberrált téma kerül terítékre...Ezúttal sem lesz másképp persze: a kortárs japán arisztokrácia egyik sajátos munkakört betöltő alkalmazottjáról, a bűnbakról, avagy ez esetben nevezzünk fingbaknak, ergo a fingbakról lesz szó.  Mármost az Edo-korról érdemes tudni, hogy valódi fordulópont volt a Japán történelemben: a több száz évszázados káosz és véres polgárháborúkat követően végre egy erős központi kormány irányítása alá került az ország. Már nem kellett a környező hegyekből lezúduló szomszédos szamuráj-klánok portyáitól tartani, megszűnt az örökös harcok miatti készültség és félelem, s az ezzel felszabaduló energiát a japánok sokkal szofisztikáltabb tevékenységekbe, mintegy kultúrafejlesztésbe invesztálhatták - avantgárd divat, új képzőművészeti irányzatok megteremtése, vagy éppen annak a látszatnak fenntartás…

Japán kocsmológia vol. 3. - Yokochō sikátorok - Nonbe Yokochō

A japán kocsmológia áltudományos bejegyzéssorozat soron következő epizódjában jó messzire mentünk, mégpedig a Tateishi (立石) állomáshoz, ami a Keisei-vonalon (京成) a Skytreetől kb. tiz percnyire van, mintegy a civilizáció határmezsgyéjén, hiszen ott található a Nonbe Yokochō (呑んべ横丁). Igazából jártunk már itt pár évvel ezelőtt, amikor még csak kirándulóban jártam át Shàng​hǎi​ból, és az isten sem tudja miért, de Taito-kuban kellett szállást foglalnom, hiszen fingom nem volt mi hol van Tōkyōban.  1955-ben nyitották meg a Tateishi áruházat, aztán azóta itt nagyjából meg is állt az idő. Az állomást környékező kis sikátorok hálózatában rendesen időutazhatunk valami képzeletbeli, régmúlt Tōkyōba. Szóval masszivan retrós hangulata van, de én imádom az ilyen helyeket, a szineket, a szagokat, az árusok kiabálását, a szünhetetlen sürgés-forgást. És itt van maga a Nonbe Yokochō bejárata, enyhén cyberpunkos miliőben. Nem túl nagy kiterjedésű maga a cimben szereplő yokochō, mindössze pár szűk utcác…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 2 - Kozukappara vesztőhelye

Minami senju (南千住) számos jelentős történelmi esemény emlékét őrzi, talán több olyat is, amire nem szívesen szoktak volt visszaemlékezni. Ilyen példának okáért a Kozukappara vesztőhelye (小塚原刑場), mely egyike volt az Edo-kori Tōkyō három nagy kivégzőhelyének - Nishikigamori - a mai Shinagawa közelében, valamint Odawa mellett - utóbbi Hachioji külvárosában. A vesztőhelyre a Edo-korszak legsúlyosabb halálnemeinek elszenvedői - fővesztés (斬首刑), keresztre feszítés (磔), máglyán elégetés (火罪) nyertek belépőt, de itt voltak közszemlére téve a gokumon 獄門 - 'börtönkapu' a testtől megválasztott koponyák (mint Masakado fejének esete) is. A hagyományos geomanciai képzetek alapján a rontás/negatív energiák a város északkeleti sarkából érkeztek, s mivel a város ezen kerülte Edo várától (江戸城) pontosan északkeleti irányban helyezkedett el, valamennyi kelletlen de szükséges intézmény - mint a kivégzőhely, vágóhidak, vagy éppen Yoshiwara vöröslámpás negyede is ezen a területen kapott helyet. Ara…

Obon お盆 és a japán túlvilági képzetek

Július végétől kezdve kezdődik Japánban az Obon (お盆) ünneplése, mely a voltaképpeni japán halottak napja, pontosabban ünnepségsorozata, mely során a az emberek meglátogatják s rendbe rakják elhunyt családtagjaik sirját (ohakamairi, 御墓参り) avagy tiszteletüket róják le eltávozott hozzátartozóiknak. Itt Tōkyōban az ünnepléssorozat főként Augusztus hónapjára esik. Ezzel egyidejűleg az obon ideje egy félhivatalos nyáriszünet is, a legtöbb japán cégnél ilyenkor szabadságra mennek, sokan használják fel ezt az időt arra, hogy hazalátogassanak.


Az obon hagyományának története igencsak hosszú és szerteágazó gyökerekre vezethető vissza. A korabeli Edo-korban használatos holdnaptár eredetileg júlis 15-re tette az ünnep napját  (kinai példa nyomán, amiről a kinai szellemünnep és túlvilági képzetek bejegyzésben irtunk már korábban) a modern naptár pedig augusztus 15-re updatelte. (Egyébiránt ugyanerre a napra esik Hirohito császár beszéde is, melyben bejelentette Japán fegyverletételét a második vi…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 9 - San'ya népszállói

今日の仕事はつらかった
あとは焼酎をあおるだけ
どうせどうせ山谷のドヤ住まい
他にやることありゃしねえ

Kemény volt a mai gálya,
csak egy kis nyakalás maradt hátra,
Úgyis itt tengődöm San'yában,
tenni való tán mi más van?



Szabados forditásomban a San'ya Blues (山谷ブルース) sorai Nobuyasu Okabayashi (岡林 信康), a japán Bob Dylan tolljából, ami nagyjából Tōkyō egykori gettójának kvintesszenciája is. Igen, jól olvastad: a Tōkyō sötét múltja sorozat újabb epizódjában a város egykori, voltaképpeni nyomornegyedének történetét járjuk kicsit körül.
Taitō (台東) és Arakawa (荒川) kerületek között található a valaha San'yának (山谷) nevezett városrész, kivált a Namidabashi-kereszteződésről délre található részen. San'yát a fővárosi kormány 1966-ban feloszlatta, és a szétdarabolt közigazgatási egységeknek új nevet adott. San'ya, illetve ezen városrész története egyébiránt egészen az Edo-korig nyúlik vissza, ugyanis már régtől fogva itt kapott helyet kvázi minden olyan létesitmény, ami Edo lakói szerettek volna szőnyeg alá söpörni a nyilváno…