Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: július, 2013

河童のことわざ - kappás mondások

Kép
Nemrég olvastam egy cikket a kappákról, Asakusában járva pedig egy kappának látszó tárggyal találkoztam, ennek nagyszerű apropóján következzék pár kappás mondás: 
屁の河童 (へのかっぱ) / 河童の屁  : kappafing, magyarul jobbára a lepkefing/nyúlfing írja legjobban körül - jelentéktelen vagy egyszerűen/könnyedén elvégezhető dolog. A mondás mögöttes tartalma: ha a kappa a vízben elereszt egyet, senki nem veszi észre ezáltal nem is figyelnek rá. 屁の河童よ! / そんな物は屁の河童さ!
河童の川流れ (かっぱのかわながれ): a kappa is vízbe fulladhat, ez a lónak négy lába van, mégis megbotlik mondással lehet ekvivalens (bár ahhoz van egy tartalmában közelebb álló mondás - 駿馬もつまずく); vagy a majom is leesik a fáról (猿も木から落ちる), néha Homérosz is alszik, etc. hasonló értelemmel bír, a lényeg, hogy bárki képes hibákat vetni, még a javarészt vízben tevékenykedő kappa is képes megfulladni. 
陸に上がった河童 (おかにあがったかっぱ): partra vetett kappa → partra vetett hal. A metafora arra utal, hogy a környezet vagy körülmények megváltozásával valaki képtelen tehetségét …

Puro

Kép
Tokyo után sietve levetkőztem udvariasságom tekintélyes hányadát, lévén Shanghaiban nem szükséges udvariaskodni. Ha kell lökdösődünk, acsargunk és ordibálunk, dominanciaharc folyik a metrótól a zöldségesig, hiszen itt 弱肉强食 elv érvényesül, miszerint a gyöngének húsa az erősnek prédája
Mindennek ellenére Shanghaiban sem reménytelen a helyzet. Ma gondoltam lecsekkolom a nemrégiben nyílt Puro névre hallgató bár és kávézó sajátos fúzióját, melynek személyzetén érződik, hogy valóban érdekli őket a vendég, vagy ha nem érdekli őket akkor is kivételes filantrópiát imitálva hitetik el, hogy de igenis érdekli őket
Belépek, a pult mögül integet a csapos, üljek le. 
Leülök. 
Jön a pincércsaj, első kérdése nem az volt, hogy mit akarok, hanem hogy hogy vagyok. Jól (?) - mondtam, bár jobbára kérdeztem meghökkenésemben.  
Rendeltem egy cézársalátát, közben kaja közben is folyamatosan érdeklődtek, hogy milyen a cucc, erre már magabiztosan válaszoltam, hogy kóser, mert kósernak kóser volt. A tulaj egy…

Tōkyō vol. 2.

Kép
Második nap délelőtt először is visszakanyarodtam a Sensō-ji környékére. A Sensō-ji tehát az egyik legősibb tokyói templom egyike, mintegy ezer évvel Tokyo startupja előtt kezdte meg működését, Kyotón kívül kevés efféle templom létezik Japánban. Korábban a Tendai buddhista iskolával hozták kapcsolatba, ami mint tudjuk a Lótusz-szútra köré fonódik – utóbbi egyébiránt egy módfelett fájdalmas olvasmány klasszikus kínaiul. Apropó Tendai, ímhol egy korábbi dogám Saichōék kínai tripjéről. A templomra visszatérve, a Kannonnak, kínaiul Guanyinnek(观音),szanszkritul Avalokiteśvara bóddhiszattvának van szentelve, a legenda szerint i.sz. 628-ban találta meg két halász szobrát a Sumidában, amit a mai Asakusa környékére vittek, majd 645-ben alapították a mai templom elődjét, ami később a Tokugawa (徳川) klánnak nagyon bejött, aztán az amcsiknak pedig nem, ezért nagy részét lebombázták a második világháború során, megint később újjáépítették. A templom impozáns bejára a Kaminarimon (雷門), azaz mennydör…

Tōkyō vol.1

Kép
Kelet-Ázsia nagy fővárosai közül az északi, a déli, (egy ideig Xi’an 西都-ként) a nyugati után a keleti került terítékre, így második japán tripem ezúttal Tokyóba (東京) vezetett. A Spring Airlines (春秋航空) nagyszerű szolgáltatásait vettem igénybe, mely olyan szinten lowcost, hogy a fa padokon kívül a hajtóművek is fából vannak, a gépet ennek kapcsán leginkább a jóakarat repíti magasba, és bíztam benne, hogy nem az isteni szél (神風) hozza le. A gép egy jó óra késéssel indult, miután mindenki felszállt a gépre, három nyelven elmondták, hogy elkúrtuk, méltóztassanak várni. 
Vártunk. 
Egyetlen europoidnak látszó tárgy voltam a gépen, a stewiek jobbára kézjelekkel próbáltak kommunikációra sarkallni, 啊,mr., please啊- ilyenkor általában dafke nem szólok, csak fülig érő vigyorral replikázok, mire végül kénytelenek voltak hozzám szólni, hogy 必须要系安全带, na, így már világos kiscsillag. Aztán megérkeztünk Ibarakiba (茨城), de a Spring Airlinesnál ilyenkor még korai az öröm, hiszen ezzel a géppel kell vissz…

中国庙会与匈牙利狂欢节的对比

Kép
欧洲的狂欢节从主显节(每年的1月6日)到圣灰星期三[是根据复活节个日脚前四十日)举行仪式。在许多地方人们通过狂欢节,但是各地各有特色的方式来庆祝这个节日。民间的节日宴会和游行表演等,在狂欢节的广场上,进行著各种可笑的仪式和祭祀活动。举行狂欢节的习俗中世纪布流到匈牙利,而形成了独特卜硕狂欢节。据史籍记载,在匈牙利第十七世纪出现的民俗。可是不仅是欧洲具有像狂欢节类似民族节日,中国的民俗传统会提供与之相比的例子。本文从跨文化传播的角度对中匈牙两国的传统节日习俗作比较。
卜硕魔鬼面具游行: 匈牙利独特的狂欢节
在匈牙利举的仪式行叫作Busójárás[魔鬼面具游行]用来赶走晦气,迎来温暖。这种游行狂欢有很长时间的历史,据传说在匈牙利反抗奥斯曼帝国的侵略时,人民回到湿地和树林里而藏身
,为避免侵入者产生了这种恶魔般的装束。今天,人们主要是用来表演街头剧。
匈牙利狂欢节代表镇中“Mohács”[莫哈奇]是最突出的。匈牙利南部的莫哈奇一带的面具狂欢节是二月末的节日,表示着冬天的结束,持续六天的狂欢节。主要角色是一群带有可怕面具的,传统木头的“卜硕”。”Busójárás”[卜硕游行]”这称号得名于令人恐惧的服装形象“busó” [