Ugrás a fő tartalomra

精选博文

Japán kocsmológia vol. 3. - Yokochō sikátorok - Nonbe Yokochō

Japán is szembenéz a gyermekrablással


Az elmúlt években Japán gyermekrablási problémával küzd. Nem szokványos értelemben vett gyermekrablással, a gyerek ugyanis nem idegen kézbe kerül: a problémát az jelenti, hogy a japán és külföldi állampolgárok házasságából született gyermekeket többnyire japán anyák beleegyezés nélkül is a szigetországba vihették és minden kapcsolatot felszámolhattak a gyerek és külföldi állampolgársággal rendelkező apja között. Mivel Japán a gyermek felügyeleti jogának eltérő megközelítése miatt eddig nem csatlakozott az 1980-as Gyermekek Jogellenes Külföldre Vitelének Polgári Jogi Vonatkozásairól Hágában kelt egyezményhez, a külföldi állampolgároknak semmilyen jogorvoslati lehetőségük nem volt a közös gyerek hazavitelére, de még látogatására sem. Mintegy harminc év nemzetközi nyomás után május 22-én a japán parlament csatlakozott a nemzetközi gyermekvédelmi egyezményhez, azonban szakértők szerint ez nem jelenti azt, hogy azonnal gyökeres változást eredményezne a japán családjogban.

A japán parlament felsőháza május 23-án hagyta jóvá a Hágai Gyermekvédelmi Egyezményhez való csatlakozását, az alsóház – a két ház közül az erősebb – már a április 23-án elfogadta a csatlakozást – írja az Aszahi Shinbun japán lap. A japán kormány bejelentése szerint a hazai jogi előkészületek – köztük a külföldre vitt gyerekek felkutatásával és a szülők bíróságon kívüli megegyezését elősegítő központi hatóság felállítását követően ratifikálják az egyezményt, 2014. márciusi határidővel tervezve – nyilatkozta Nisioka Tacusi japán külügyminiszteri megbízott. A Hágai Gyermekvédelmi Egyezményhez való csatlakozás nem fogja azonnal érinteni az elvált japán szülők jelenlegi helyzetét, ugyanakkor elemzők véleménye szerint fontos szerepet játszhat a japán társadalom és családjog átalakításában.

Nem lesz gyors változás

A Hágai Gyermekvédelmi Egyezmény elfogadásával kiterjesztenék a nem japán állampolgárok közös felügyeleti jogát, olyan esetekben, amikor a gyerek a (korábbi) japán házastárs révén visszakerült a szigetországba. Az egyezmény törvénybe iktatásával a gyerekétől elszakított szülő jogi keretek között igényelhetné a gyerek visszakerülését az országba, ahol korábban éltek. Az egyezmény egy pontja viszont megtiltja, hogy a gyermek „súlyos veszéllyel” vagy belföldi erőszakkal szembenéző országba kerüljön vissza. Ezzel kapcsolatban továbbra is kérdéses, hogy a japán hatóságok mennyire fognak az erre vonatkozó bizonyítási teher eljárására hivatkozva gyermek-visszahelyezési kérelmeket visszautasítani: amennyiben a gyermek biztonságát nem sikerül bizonyítani, akkor a visszahelyezési igényeket sem lehet érvényesíteni.

Kanazumi Micsikó japán ügyvéd azt is kiemelte, hogy a gyermekvédelmi egyezmény egy további pontja alapján az egyes helyi hatóságok megtagadhatják a gyermek visszajuttatását amennyiben az ellenzi visszavitelét és elérte azt az érettséget, mely alapján tekintetbe lehet venni véleményét. Az életkor és az azzal együtt járó érettség nem egyértelmű definiálása Kanazumi szerint újabb gondokat vet fel, mivel az egyes országok eltérő nézetekkel viseltetnek ezzel kapcsolatban.

„Tudatában vagyunk, ha ratifikálják is a Hágai Gyermekvédelmi Egyezményt, számos változást kell eszközölnünk a hazai jogrendszerben, hogy értelme is legyen” – közölte Majama Juicsi felsőházi politikus. „Legalább a japán kormány felismeri ezeket a problémákat. Mi japánok erősen a hagyományok által befolyásolva tekintünk a családrendszerre. Sok időt fognak igénybe venni ezek a változások, megkezdtük a szükséges jogelőkészületeket” – tette hozzá Majama.

A jogtalanul elvitt gyermekek problémája az egyébiránt szoros amerikai-japán kapcsolatok egy kritikus pontját képzi. Anglia és Franciaország mellett az Egyesült Államok évtizedek óta követeli Japántól az egyezményhez való csatlakozást, mivel az amerikai és európai szülök – többségében férfiak – százaitól vették sajátították el gyermekük gondozási jogát japán anyák. 2010-ben az Egyesült Államok képviselőháza gyakorolt először komolyabb nyomást Japánon, amikor nem kötelező érvényű határozatban ítélte el a Japánban való gyermekek „elrablását és visszatartását”. Az amerikai külügyminisztérium felmérése 1994 óta száz gyermekrablási esetet jelentett, mindazonáltal a pontos számokat nehéz felbecsülni: egyrészről nem minden gyermekrablást jelentettek a hatóságok felé, másrészről a gyermekrablások áldozatait nehéz nemzetközileg nyomon követni, mivel Japán és számos más ország erről nem vezet hivatalos statisztikát.

Hasonló esetekben további problémát jelent a japán családjog, ami a gyermekrablásra nem tekint bűncselekményként, miután a bíróság egyetlen szülőre ruházta a gyermekfelügyeletet. Nem hivatalos kutatások szerint 1994 és 2012 között 278 gyerekrablási eset kapcsán 386 amerikai gyerek került vissza Japánba – írja Nathalie-Kyoko Stucky és Jake Adelstein a Daily Beast amerikai lap elemzésében. Az Egyesült Államok külügyminisztere, John Kerry hatalmas gondnak bélyegezte a problémát, ami megoldásra szorul.

Először 2012 márciusában Noda Joshihikó korábbi japán miniszterelnök kormánya terjesztette be a hágai egyezményhez való csatlakozási törvényjavaslatot a parlamentbe, ám az alsóház folyó év novemberében feloszlatásra került. Ennek ellenére Noda utódja Abe Sindzó idén februárban Barack Obamával való találkozója során a hágai egyezménnyel kapcsolatos támogatását fejezte ki, „A gyerek szemszögéből nézve emelkedik a nemzetközi házasságok és válások száma. Fontosnak tartjuk, hogy nemzetközi szabályok legyenek érvényben” – mondta a japán miniszterelnök.

150,000 elvált szülő veszíti el gyerekével a kapcsolatot évente Japánban

„Csak azért mert a házasság felbomlik, nem kell szükségszerűen magába foglalnia, hogy egy gyerek elveszítse valamelyik szülői kapcsolatát” – nyilatkozta John Gomez, a nemrégiben alapított Kizuna nonprofit szervezet vezetője, mely az elszakított szülők és gyermekek újbóli találkozását, illetve a gyermekek emberi jogainak védelme érdekében fejti ki tevékenységét. Gomez megjegyezte, hogy számos gyerekorvos és gyermekgondozási szakértő kitart azon véleménye mellett, hogy a gyermek fejlődése számára kedvezőbb, ha mindkét szülőjével fenntartja a kapcsolatot azok válását követően is.

A japán társadalomban azonban bevett szokásnak számít, hogy a válást követően pusztán az egyik szülőre száll a jog, hogy felnevelje a gyermeket, ez pedig az esetek túlnyomó többségében az anya. A japán polgárjogi törvénykönyv 766-os cikkelye alapján a családjogi bíróságnak kell eldöntenie, hogy kinek kell a későbbiekben a gyerek gondját viselni. A látogatás gyakoriságáról vagy bármi egyéb a szülő és a gyerek közötti kapcsolatról szintúgy a bíróság dönt, megosztott gyermekfelügyeleti jog azonban Japánban nem létezik. Becslések szerint évente közel 150,000 elvált szülő (ebből mintegy 20,000 nemzetközi válás) veszíti így el kapcsolatát gyermekével, vagy a látogatási jogot a gyermek felnőtté válásáig. A japán családjogi törvény elsődleges vádját ezért az képezi, hogy lehetőséget biztosít a japán anyák számára a gyermek apjától való elszakítására.

Az „első elrablás” nem bűncselekmény

Tanesze Takao, a tokiói Csuó egyetem jogprofesszora arra hívta fel a figyelmet, hogy bár a japán büntetőjog a gyermekrablásra bűncselekményként tekint, a belföldi gyermekrablás eseteigyakorlatilag ismeretlenek. „Az első elrablást általában nem kezelik bűncselekményként. A szülői vitát követően viszont – miután a japán családjogi bíróság döntött a gondviselő személyéről – a pert vesztett japán szülőt letartóztathatják, ha megpróbálja visszaszerezni a gyereket a gondviseléssel megbízott szülőtől” – nyilatkozta Tanesze.

A gyermekek jogtalan elvitele 2009 szeptembere óta kap nagyobb nyilvánosságot, mikor Christopher Savoie amerikai apát letartóztatták fiának és lányának elrablásáért volt feleségétől, ki korábban jogellenesen Japánba vitte a gyerekeket. Noriko Savoie gondviselési jogot nyert azzal a feltétellel, hogy az amerikai Tennessee állam állandó lakosa marad, szülőföldjére, Japánba való visszatértével azonban jogsértést követett el. Egy hónappal később Chistopher Savoiet gyermekrablás vádjával börtönbe zárták Japánban, mert megpróbálta a gyerekeket visszavinni az Egyesült Államokba. Az ügy a nemzetközi figyelem középpontjába került, mint Japán sikertelensége a nemzetközi gyermekvédelmi egyezményhez való csatlakozáshoz. 

Nemzetközi házasságok felbomlásánál a japán családjogi bíróság szinte soha nem ítéli a gondviselési jogot a külföldi állampolgársággal rendelkező szülő számára, mindazonáltal japán szülők is megkeserülhetik a mindkét szülőre kiterjedő jogrendrendszer hiányosságait. A könyvelőként dolgozó 42 éves Csiba Mikánál 2010 elején skizofréniát diagnosztizáltak, kilenc hónapos elmegyógyintézetbe való kezelésének kezdetén elvesztette a gondviselési jogot fiai, Thomas és Jonathan fölött. Kezelésének ideje alatt férje Angliába vitte a gyerekeket, ahova később maga is követte őket, és bíróságra vitte az ügyet. Az Egyesült Királyságbeli bíróság a hágai egyezményt idézve 2011 áprilisában megállapította, hogy Csiba férje jogtalanul vitte el gyermekeiket Japánból, ezért a helyi illetékes japán családjogi bíróság felé továbbították az esetet, hogy az döntsön a szülői felügyeleti jogról. Mivel azonban Japánban nincs közös szülői felügyelet, és Csiba kilenc hónapos kórházi kezelésen esett át, a gyerekeket az apa felügyelete alá rendelték. A férjével való vitát követően 2011 júliusában a japán anya elvesztette gyermekeinek látogatási jogát is. „Szerintem a japán törvények módosításra szorulnak, hogy csökkentsék a gyermekrablások számát és engedélyezzék a közös szülői felügyeletet. Ha mindkét szülő gondját viselhetné a gyereknek a válást követően, kevesebb gyermekrablás lenne vagy talán egy sem” – véli Csiba.

Tenesze Takaó véleménye szerint a japán hatóságok ezennel bár ratifikálják a nemzetközi gyermekvédelmi egyezményt, teljes körű alkalmazására nem fog sor kerülni: „Japán alapvetően támogatja a jelenlegi családjogi gyakorlatot. Ezért van erős eltérés a nemzetközi és a hazai jogi normák között, ami negatívan befolyásolja az egyezmény jóhiszemű végrehajtását. Amennyiben a Hágai Egyezményt törvénybe iktatják, és a külföldi államok észreveszik, hogy Japán nem képes megbirkózni vele, a nemzetközi közösségtől erős nyomás és bírálat fog érkezni. Bízom benne, hogy a nemzetközi nyomás lesz az, ami Japánt az egyezmény valódi végrehajtására sarkallja”.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

Japán kocsmológia vol. 3. - Yokochō sikátorok - Nonbe Yokochō

A japán kocsmológia áltudományos bejegyzéssorozat soron következő epizódjában jó messzire mentünk, mégpedig a Tateishi (立石) állomáshoz, ami a Keisei-vonalon (京成) a Skytreetől kb. tiz percnyire van, mintegy a civilizáció határmezsgyéjén, hiszen ott található a Nonbe Yokochō (呑んべ横丁). Igazából jártunk már itt pár évvel ezelőtt, amikor még csak kirándulóban jártam át Shàng​hǎi​ból, és az isten sem tudja miért, de Taito-kuban kellett szállást foglalnom, hiszen fingom nem volt mi hol van Tōkyōban.  1955-ben nyitották meg a Tateishi áruházat, aztán azóta itt nagyjából meg is állt az idő. Az állomást környékező kis sikátorok hálózatában rendesen időutazhatunk valami képzeletbeli, régmúlt Tōkyōba. Szóval masszivan retrós hangulata van, de én imádom az ilyen helyeket, a szineket, a szagokat, az árusok kiabálását, a szünhetetlen sürgés-forgást. És itt van maga a Nonbe Yokochō bejárata, enyhén cyberpunkos miliőben. Nem túl nagy kiterjedésű maga a cimben szereplő yokochō, mindössze pár szűk utcác…

A japán vonatokról

"Japánban a vonatok olyan elbaszottul fejlettek, hogy hangsebességgel közlekednek és androidok irányítják őket, soha a büdös életbe nem késnek. Optimusz fővezérben tótágast áll a genitális szerelem a japán csodát szemlélve: hejj de high-tech vagy bébi" - hallhatjuk a Blikk tudósítóját Tokióból. 
Köztudottan sok van, mi csodálatos, ezek egyike pediglen az a bizonyos japán vonat. Amiről bizonyára a fentebbi fantazmagóriáink vannak, s mi több furtonfurt visszaöklendezi magát a toposz, hogy a japán közlekedési miniszter lemond, ha egy percet késik a vonat, et cetera.

Nos, amire te gondolsz, az nagy valószínűséggel a shinkansen, ami valóban egy módfelett előrehaladott jószág, azonban a japán fővárosban élve a napi ingázásban aligha találkozni vele. Közlekedni vele pedig, még annyira se. A magam részéről két vonalat használok a mindennapi közlekedésben, a Den-en-toshit (田園都市線) s a Yamanotét (山の手線), így pusztán e kettőről van tapasztalatom, ám elöljáróban annyit, hogy felejtsük el…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 8 - A 731-es alakulat nyomában

A Tōkyō sötét múltja sorozatban esett már szó különböző Edo-korividámságokról, évszázadokkal ezelőtti borzalmakkal azonban vélhetően nehezebb együttérezni, mint a közelmúlt kegyetlenségeivel. A sorozat ezen következő epizódjában a XX. századba tekintünk vissza, azon belül is a 731-es alakulat (731 部隊), illetve az azokhoz köthető emlékekhez. Mindenekelőtt ildomos belőlni a kontextust: második világháború, azon belül is második sino-japán háborúban (1937–1945) járunk. Kina észak-keleti területei - nevezetesen Mandzsúria - japán fennhatóság alatt. A tartomány fővárosa, Harbin (哈尔滨), s annak Pinfang kerülete (平房区) adott helyet a 731-es alakulat működésének, melyen keresztül a japán háborús bűnök legsötétebb bugyraiba nyerhetünk némi betekintést. A Japán birodalmi hadsereg hivatalosan Járványmegelőzési és Víztisztító Osztályának (関東軍防疫給水部本部) nevezett alakulatát a Kenpentai (憲兵隊), a voltaképpeni titkosrendőrség irányitása alatt hozták létre, ám az hamarosan az Északkelet-Kinában és Oroszor…

Japán kocsmológia vol. 1. - Yokochō sikátorok - Omoide Yokocho

A kínai kocsmológia tudományos blogsorozat után belekezdünk a japán kocsmológiába is, mely szintúgy hasonló komolysággal fogja végigjárni a témát itt Tōkyōban. Ma Shinjukuban jártam, akadt a zsebemben egy gopro ezért gondoltam végigjárok az Omoide Yokochón (思い出横丁) "emlékek sikátora'. a sorozat nyitányaként. Mi is az a yokocho?  A yokocho effektíve sikátor, szűk kis utcácska, mely egy totális más Tōkyōba vezethet el bennünket, mint amit a széles sugárutak és felhőkarcolók dicsfényében megszokhattunk. Az Omoide Yokocho - vagy a Shinjuku állomás nyugati kijáratánál található, az évtizedek számos tűzesetét és szerencsétlenségeit számos épület átvészelte, s valódi romkocsma labirintust találhatunk itt, melyekben yakitoritól a motsu-nabén át a soba tésztásig számos falatot szerezhetünk a sör és szaké mellé.   A nevezetes szűkös utcácskákat "pisás sikátorként" (ションベン横丁) is szokták volt emlegetni, mivelhogy az 1999-es tűzvész előtt nemigen voltak mosdók a kis krimókban. A …

Az agymosás kínai művészete

Az imént olvastam Robert B. Cialdini: Influence - The Psychology of Persuasion cimű könyvében egy érdekes fejezetet, melyben a következetesség elvéről van szó, azaz hogy milyen erősen tartunk ki döntéseink illetve elmondottjaink mellett. Pszichológia kutatások alapján ha az ember állást foglal egy bizonyos dologgal kapcsolatban - akkor ezen elv alapján - nagy valószinűséggel akkor is kitart mellette, ha bebizonyosodik a tévedése. Mindezt többek között egy érdekes kinai példával igazolja a szerző. A koreai háborúban (1950-1953) számos amerikai katona találta magát kinai fogolytáborokban. Az már a kezdetektől fogva világos volt, hogy a kommunista kinai vezetés gyökeresen eltérő mód kezeli a foglyokat, mint Észak-Koreai szövetségese, mely utóbbi szigorú megtorlások és büntetések útján vélte hatalma biztositását, valamint a fogva tartottak betörését. A kinaiak egy egészen más, és sokkal hatékonyabb módszert válaszottak.
Tudatosan mellőzve a brutalitást, fizikai fenyitéseket egy szofiszti…