Ugrás a fő tartalomra

精选博文

I ♥ 侬

Shanghaihua vol.1

Egy fakultatív kurzus keretében felvettem egy shanghai-i dialektus órát [itt egy korábbi glosszárium], ebből prezentálom az első óra anyagát (a kiejtést többnyire az IPA fonetikai abc-jében): 

常用句

侬早 !noŋ tsɔ
阿婆好! a bu hɔ
伊也要陆起来勒。fii fia iɔ loʔ tɕ 'i lɕ ? [lo után ʔ hangszalagzár, igazából felsőindexben kellene]
亻那侪介早啊 na ze ka tsɔ a. 

情景对话

儿: 姆妈,侬早!m ma tsɔ
      妈,你早!

妈: 农陆起来啦。noŋ loʔ  tɕ 'i le la
      你起床啦?

儿: 哎,阿爸呢? e əʔpʔ nə?
      哎,爸爸呢?

妈: 伊也要陆起来勒。fii fia iɔ loʔ tɕ 'i lɕ ?
      他也快起床了。 

(王先生从卧室走进客厅。)

爸: 我来勒,亻那侪介早啊!ŋu le ləʔ, na ze ka tsɔ a
      我来了,你们都这么早啊!

儿: 今朝公司有事体,我先走勒。tɕin tsɔ koŋ sɿ fiiɣ zɿ t'i ŋu ɕi tsɣ lɕʔ
      今天公司有事,我先走了。

(王秀带女儿进来。)

孙: 外公,外婆早!ŋa koŋ, ŋa bu tsɔ
     外公,外婆早!

公: 介早来啦!侬吃过伐? ka tsɔ le la! noŋ tɕ'ilʔ ku va?
      这么早就来了,你吃过吗?

婆: 亻那姆妈呢? na m ma nə?
       你妈妈呢?

女: 姆妈, 阿爸, 亻那侪陆起来啦? 阿哥呢? m ma əʔʔ na ze loʔ tɕ 'i le la?  əʔ ku n ə?
     妈妈, 爸爸, 你们都起床啦? 哥哥呢?

公: 伊上班去勒。fii zaŋ pe tɕ 'i ləʔ
      他上班了。

(王太太送外孙女上幼儿园)

张: 王家姆妈,送小囡啊? fiuaŋ ka m ma soŋ ɕiɔ nø a?
     王大妈,送小孩吗?

王: 张家姆妈, 侬买小菜啊? (对外孙女) tsaŋ ka m ma noŋ ma ɕiɔ ts'e a?
      叫啊婆。 tɕiɔ a bu
      张大妈,你买菜啊? 
        叫婆婆。

孙: 啊婆好!a bu hɔ
      婆婆好

张: 哎,乖囡。e kua nø
      哎,乖孩子。


词语普通话对照

侬: 你 noŋ

勒: 了 ləʔ

介: 这么 ka

伐: 吗 va

小菜: 菜 ɕiɔ ts'e

陆起来: 起身 loʔ tɕ 'i le

亻那: 你们 na

今朝: 今天 tɕin tsɔ

阿弟: 弟弟 aʔ ti

伊: 他 fii

侪: 都 ze

事体: 事儿  zɿ t'i

小囡: 小孩儿 ɕiɔ nø

videó az óráról:
első
második

Megjegyzések

  1. A mindennapi életben mennyire lehet találkozni a 上海話-val?

    VálaszTörlés
  2. Érdekes ez a 儂, a 日本国語大辞典 szerint Japánban a sino-japán olvasattal (nó) is használták (használják?) személyes névmásként (én / saját magam), de egyes nyelvjárásokban a második személy esetében is használatos (volt?), de persze ez nem igazán udvarias.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt nem tudtam, tényleg érdekes! Végső soron elég könnyen bele lehet ütközni, példának okáért a kolesz, illetve az egész campus alkalmazottai egytől-egyig helyiek, de az utca embereitől is gyakorta hallani, hogy egymással shanghaihuában társalognak, szóval akár hasznos is lehet a nyelv ismerete :) Az egyik portás nagy haverom, és amióta elárultam neki, hogy elkezdtem tanulni a 上海话-t, nem is akar putonghuában beszélni, ami baj, mert egyelőre nem értem, mit mond :)

      Egyébként maga a shanghaihua is 7-8 szubdialektusra oszlik (14 millió ember nyelve...), én most lényegében a "városközponti" változatot tanulom, ami kiejtésben eltérő a külvárosi részekben beszélt változatoktól.

      Törlés
  3. Szétnézve a szótárban láttam példát arra is, hogy a 儂-nak lehetett わたし olvasata is :)

    Az mindenképp jó, hogy használják a 上海話-t. A médiában mennyire van jelen?


    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A médiában kvázi semennyire, szerintem erőteljesen el van fojtva. Neten persze lehet találni shanghaihuás sorozatokat, dalokat, etc.; a TV-ben viszont még egyszer sem találkoztam velük...

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

Edo-kori fingbakok

Az Edo-kori (1603-1868) Japánnal kapcsolatos bejegyzéseimmel kapcsolatosan az olvasó már bizonyára jó előre felhúzott szemöldökkel veselkedik neki, miszerint már megint miféle aberrált téma kerül terítékre...Ezúttal sem lesz másképp persze: a kortárs japán arisztokrácia egyik sajátos munkakört betöltő alkalmazottjáról, a bűnbakról, avagy ez esetben nevezzünk fingbaknak, ergo a fingbakról lesz szó.  Mármost az Edo-korról érdemes tudni, hogy valódi fordulópont volt a Japán történelemben: a több száz évszázados káosz és véres polgárháborúkat követően végre egy erős központi kormány irányítása alá került az ország. Már nem kellett a környező hegyekből lezúduló szomszédos szamuráj-klánok portyáitól tartani, megszűnt az örökös harcok miatti készültség és félelem, s az ezzel felszabaduló energiát a japánok sokkal szofisztikáltabb tevékenységekbe, mintegy kultúrafejlesztésbe invesztálhatták - avantgárd divat, új képzőművészeti irányzatok megteremtése, vagy éppen annak a látszatnak fenntartás…

Japán kocsmológia vol. 3. - Yokochō sikátorok - Nonbe Yokochō

A japán kocsmológia áltudományos bejegyzéssorozat soron következő epizódjában jó messzire mentünk, mégpedig a Tateishi (立石) állomáshoz, ami a Keisei-vonalon (京成) a Skytreetől kb. tiz percnyire van, mintegy a civilizáció határmezsgyéjén, hiszen ott található a Nonbe Yokochō (呑んべ横丁). Igazából jártunk már itt pár évvel ezelőtt, amikor még csak kirándulóban jártam át Shàng​hǎi​ból, és az isten sem tudja miért, de Taito-kuban kellett szállást foglalnom, hiszen fingom nem volt mi hol van Tōkyōban.  1955-ben nyitották meg a Tateishi áruházat, aztán azóta itt nagyjából meg is állt az idő. Az állomást környékező kis sikátorok hálózatában rendesen időutazhatunk valami képzeletbeli, régmúlt Tōkyōba. Szóval masszivan retrós hangulata van, de én imádom az ilyen helyeket, a szineket, a szagokat, az árusok kiabálását, a szünhetetlen sürgés-forgást. És itt van maga a Nonbe Yokochō bejárata, enyhén cyberpunkos miliőben. Nem túl nagy kiterjedésű maga a cimben szereplő yokochō, mindössze pár szűk utcác…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 2 - Kozukappara vesztőhelye

Minami senju (南千住) számos jelentős történelmi esemény emlékét őrzi, talán több olyat is, amire nem szívesen szoktak volt visszaemlékezni. Ilyen példának okáért a Kozukappara vesztőhelye (小塚原刑場), mely egyike volt az Edo-kori Tōkyō három nagy kivégzőhelyének - Nishikigamori - a mai Shinagawa közelében, valamint Odawa mellett - utóbbi Hachioji külvárosában. A vesztőhelyre a Edo-korszak legsúlyosabb halálnemeinek elszenvedői - fővesztés (斬首刑), keresztre feszítés (磔), máglyán elégetés (火罪) nyertek belépőt, de itt voltak közszemlére téve a gokumon 獄門 - 'börtönkapu' a testtől megválasztott koponyák (mint Masakado fejének esete) is. A hagyományos geomanciai képzetek alapján a rontás/negatív energiák a város északkeleti sarkából érkeztek, s mivel a város ezen kerülte Edo várától (江戸城) pontosan északkeleti irányban helyezkedett el, valamennyi kelletlen de szükséges intézmény - mint a kivégzőhely, vágóhidak, vagy éppen Yoshiwara vöröslámpás negyede is ezen a területen kapott helyet. Ara…

A japán vonatokról

"Japánban a vonatok olyan elbaszottul fejlettek, hogy hangsebességgel közlekednek és androidok irányítják őket, soha a büdös életbe nem késnek. Optimusz fővezérben tótágast áll a genitális szerelem a japán csodát szemlélve: hejj de high-tech vagy bébi" - hallhatjuk a Blikk tudósítóját Tokióból. 
Köztudottan sok van, mi csodálatos, ezek egyike pediglen az a bizonyos japán vonat. Amiről bizonyára a fentebbi fantazmagóriáink vannak, s mi több furtonfurt visszaöklendezi magát a toposz, hogy a japán közlekedési miniszter lemond, ha egy percet késik a vonat, et cetera.

Nos, amire te gondolsz, az nagy valószínűséggel a shinkansen, ami valóban egy módfelett előrehaladott jószág, azonban a japán fővárosban élve a napi ingázásban aligha találkozni vele. Közlekedni vele pedig, még annyira se. A magam részéről két vonalat használok a mindennapi közlekedésben, a Den-en-toshit (田園都市線) s a Yamanotét (山の手線), így pusztán e kettőről van tapasztalatom, ám elöljáróban annyit, hogy felejtsük el…

Obon お盆 és a japán túlvilági képzetek

Július végétől kezdve kezdődik Japánban az Obon (お盆) ünneplése, mely a voltaképpeni japán halottak napja, pontosabban ünnepségsorozata, mely során a az emberek meglátogatják s rendbe rakják elhunyt családtagjaik sirját (ohakamairi, 御墓参り) avagy tiszteletüket róják le eltávozott hozzátartozóiknak. Itt Tōkyōban az ünnepléssorozat főként Augusztus hónapjára esik. Ezzel egyidejűleg az obon ideje egy félhivatalos nyáriszünet is, a legtöbb japán cégnél ilyenkor szabadságra mennek, sokan használják fel ezt az időt arra, hogy hazalátogassanak.


Az obon hagyományának története igencsak hosszú és szerteágazó gyökerekre vezethető vissza. A korabeli Edo-korban használatos holdnaptár eredetileg júlis 15-re tette az ünnep napját  (kinai példa nyomán, amiről a kinai szellemünnep és túlvilági képzetek bejegyzésben irtunk már korábban) a modern naptár pedig augusztus 15-re updatelte. (Egyébiránt ugyanerre a napra esik Hirohito császár beszéde is, melyben bejelentette Japán fegyverletételét a második vi…