Megszólítások - 敬称

A Karate kölyök óta tudjuk, hogy Daniel nevéhez adva a san-t, Mister Daniel lesz belőle. Efelől további megszólítások is vannak a japánban, ezekből kerül néhány terítékre. 

...先生 - せんせい (sensei): általában tanárok megszólítása, vagy olyasvalakiké, kik nagy tudással, tapasztalattal rendelkeznek bizonyos területeken. 

...さん (san): általános megszólítás kvázi úr/hölgy értelemben használt, tiszteletteljes, s kissé távolságtartó formula. 

...さま (sama): úr/hölgy, de csak nagyon formális nyelvhasználatban (esetlegesen ironikus értelemben). 

...くん (kun): hízelkedő, szeretetteljes formula egykorú, vagy a beszélőnél fiatalabb férfira. 

...ちゃん (chan): mondhatni még cukibb megszólítás, főként nőies nyelvhasználatban, de férfiak is használhatják, ha mondjuk aranyosak szeretnének lenni. 

...ちん (chin): a ちゃん egy szlengesebb változata. 

...たん (tan) a ちゃん még inkább szlengesebb változata, kizárólag bizalmas nyelvhasználatban. (Utóbbi két formula japán barátaim szerint korántsem elterjedt, kevéssé ismert.) 

...ぽん (pon): vicces végződés barát neve után, játékos, vagy inkább retardált.

Megjegyzések

  1. Kiegészítésként van még a 殿 (dono) is, ami a さま-nál is formálisabb.

    VálaszTörlés
  2. どうも!Ez érdekes, mert 'palota' értelemmel is bír a kanji - (kínaiul diàn), pl.: a Nara-i 大仏殿, vagy Tiltott város béli 太和殿.

    VálaszTörlés
  3. Asszem a suliban utána is fogok nézni, hogy hogy is van ez :)

    VálaszTörlés
  4. Bizonyára a méltósághoz, vagy az értékességhez lehet köze. Par exemple a tibeti rinpócsé-t is nemesnek, kvázi drágaságnak fordítják, eredeti értelmében pedig drágakövet jelent, ha jól emlékszem.

    VálaszTörlés
  5. Belenéztem a klasszikus szótárba (全訳読解古語辞典、三省堂、1996年), ahol との olvasatú, és a következő jelentései vannak:

    1. palota
    2. magas rangú férfi (főleg régens)
    3. férj/apa (a feleség vagy a gyerek részéről való megszólítás)
    4. a "hűbérúr" (主君) megszólítása

    Már csak azt kell kideríteni, hogy mikor lett a との-ból どの :)

    VálaszTörlés
  6. Ja, egyébként mit szólsz a Dzseki Csen-féle Karate kidhez? :)

    VálaszTörlés
  7. Köszi, hogy utánanéztél! Apropó olvasat! A japánban mennyire、vagy milyen módon van dokumentálva a kanji-k olvasata? Illetve miből tudják megállapítani, hogy egy adott korban mi volt az egyes írásjegyek olvasata? Mert például a Zhou-kori kínai kapcsán az egyik legfőbb probléma, hogy nem maradtak fenn adatok az írásjegyek olvasatára, hangértékére vonatkozóan, források hiányában pedig esetenként a modernből próbálják eredeztetni a kiejtést, vagyis effektíve spekulációkon alapulnak a kutatási eredmények. Ezért is furcsa számomra, hogy egy-egy kanji-nak ilyen sok olvasata lehet, mármint hogy ISMERT egyáltalán. Igaz, jóval későbbi korról van szó, de akkor is.

    Hát, az új Karate kid kapcsán, én csak a bemutatóját láttam, de elég is volt annyi. Alapból utálom az ilyen franchise dolgokat, ekképp egy raszta néger kisfiú Kínában, aki gong fu-t tanul, és a film címe mégis KARATE KID, könnyen kiveri a biztosítékot. 笑

    VálaszTörlés
  8. A kandzsi olvasatait az írásjegyszótárakból, szútramagyarázatokból stb lehet tudni. Ha jól tudom, a legrégibb Japánban összeállított kandzsiszótár a IX. századi 篆隷万象名義(てんれいばんしょうめいぎ) volt, kb 16200 kandzsival. Ebben csak a kínai olvasat szerepelt, de az is *反切-vel. A IX. század végén szerkesztett 新撰字鏡(しんせんじきょう)-ban már néhol a kandzsik japán olvasata is szerepel  man'jóganával. A szútramagyarázatok közül pl ott van a VIII. századi 新訳華厳経音義私記 (しんやくけごんきょうおんぎしき), ebben is van japán olvasat.
    De Kínából is érkeztek tudósok-音博士 - (pl 金礼信), illetve a japánok is jártak át Kínába tanulni.

    A ma használatos kandzsiszótárak közül tudomásom szerint a 全訳漢辞海 az, ami kamakura-és muromacsi kori forrásokat is felhasznál a sino-japán olvasat megadásához.


    * 反切:egy írásjegy kiejtését két írásjeggyel adják meg, mégpedig úgy, hogy az első írásjegy jelölte a szó elejét, és a második a szó többi részét, pl 東 tuŋ = 徳 Tɘk + 紅 ɣUŊ


    A Karate Kidet tavaly láttam, a repülőn-gondoltam jobb, mint a semmi- de csalódás volt :)

    VálaszTörlés
  9. Ja, persze a Kodzsikiben is vannak magyarázatok, pl  次天之常立神 訓常云登許、 訓立云多知。
    Tehát a 常 japán olvasata "toko" (登許), a 立-é pedig "tacsi /tati/" (多知).

    Példa a 日本書紀-ból is: 廼生大日本 日本此云耶麻騰。
    日本=Jamato (耶麻騰).

    VálaszTörlés
  10. Köszönöm a magyarázatot! És akkor ezek szerint az egyes szótárakban lévő olvasatok párhuzamosan éltek egymás mellett? Mert gondolom egy szótárban egy kanji-hoz egy olvasat társult.

    VálaszTörlés
  11. "egy kanji-hoz egy olvasat társult."

    Nem feltétlenül:) Mivel egy kínai szónak néha több japán szó is megfelelt, így egy kandzsit többféleképpen is olvashattak, a szövegkörnyezetnek megfelelően:
    生: うむ、うまれる、いきる、はえる、なす、き、ふ stb.
    上: あげる、あがる、うえ、かみ stb.

    Illetve arra is van példa, hogy egy japán szónak több kínai szó felel meg:

    いぬ: 犬、狗、戌

    いう: 云、言、謂、曰、道


    Túl sok régi szótárt eddig nem olvasgattam, de pl fent emlegetett 新撰字鏡-ban (http://archive.wul.waseda.ac.jp/kosho/ho02/ho02_04715/) is előfordul, hogy egy kínai szónak (漢字) 2-3 japán szó felel meg:
    認: 志留(しる)又佐止留(さとる)

    Vagy a heian kor végén összeállított 観智院本類聚名義抄(かんちいんぼんるいじゅうみょうぎしょう)-ban a 行-nak ゆく、あるく、いでまし、さる stb olvasatai vannak.

    VálaszTörlés
  12. ああ、そうですか、わかりました!どうも!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

ギャル文字

A Kék-folyó tényleg kék?

A kínai írásjegyek