Ugrás a fő tartalomra

精选博文

Omotesandō illumináció

Shàng​high!

Pár nagyszerű video az egyik kedvenc városomról, Shàng​hǎi-ról.

Az Urbs Aeterna azt hiszem, Shàng​hǎi kapcsán új fogalmat nyert. Miként Shàng​hǎi nem pusztán Kína álmát éli, de elképesztő dinamikája tempót diktál a világ többi részének is.

Külföldiek egykori s mostani játszótere, a Kelet többszörös szajhája, hol hazai iparmágnások állítanak szárnyaló emlékművet a kapitalizmus, - és saját maguk számára, pihenést s megtorpanást hírből sem ismer.

Shàng​hǎi egyszerűen eltűnik a visszapillantóból, ahogy tövig nyomva a gázt süvít a az elképzelt jövő felé olyan sebességgel, mit fenntartani már-már lehetetlen. Bár Shàng​hǎi kapcsán eltörölhetjük a szót: lehetetlen.

Újabb és újabb beruházások nyílnak hétről-hétre, miközben a gyorsan fejlődő középosztály még sokszor dolgozik hetente hét napot a jobb jövő reményében. Shàng​hǎi-t inkább Hong Kong-hoz szokták volt hasonlítani, mintsem Běi​jīng-hez: itt nincsenek piperkőc palotaegyüttesek, inkább esetenként európai stílusú városkép jellemzi, hol az egyre csökkenő számban lévő tradicionális városelemek - lòng-ok (弄) - húznak kétségbeesetten kötelet a tudomány és fantasztikum reprezentációjával - ergo a Pǔdōng-gal (东).
Shàng​hǎi volt az első hely, hol Kína a Nyugattal úgy igazán, teljes egészében találkozott, s tulajdonképp meg is maradt a Nyugat kapujának, illetve utóbbi legújabb hóborjainak, divatjának és technológiájának legfőbb élvezőjének.

Mindazáltal a hipertrofikus hipermarketek és lélegzetelállító építészeti csodák közé beszorítva az öreg Shàng​hǎi sántítva vánszorog előre a toronyházak közé szorított kis templomaival, sikátorbéli piacaival, és klasszikus kínai kertjeivel, önnön dialektusukban szó-párbajozva viaskodni.

Mint többször említettem, Shàng​hǎi az antagonisztikus ellentétek városa, hol a csillagoktól nem túl messzire egy exkluzív bárban szürcsöljük koktélunkat a Bund-ra nézve, majd az út porában majszolunk jiǎozi-t (饺子), vagy akár egy évszázados, eldugott buddhista kolostort bámulunk - mindezt néhány óra leforgása alatt.

A
Shàng​hǎi-i nyár forró és párás, a tél viszont még hideg is lehet, akárhogy is, Shàng​hǎi nem áll meg és nem alszik.

Kína legmagasabb fizetései itt vannak, helyenként az utakat kisajátító luxusautók itt gurulnak végig, s az könnyedség, ahogy
a Shàng​hǎi-iak a maoista ideológiából átbújhattak a Nyugat fogyasztói társadalmába, mind-mind talán könnyednek tűnik; ámde Shàng​hǎi sikerének képzeletbeli kupolája nagyon is e világi fogalmakra épült: kemény munka, gazdasági liberalizmus, veleszületett versenyképesség valami nagyon is kedvező földrajzi adottság.

Auri sacra fames, vagyis az arany utáni átkozott éhség, a pénz, és annak üldözésének biztosít teret e metropolis, emellett Kína legmagasabb épületeinek; amire legalább olyan büszke, minthogy a MagLev-vonat hátborzongató sebességgel tűz át a dōng-on, apropó: a Forma 1-es pálya is természetesen itt kapott helyet.

Az újonnan gazdagodott középosztály már külföldön nyaral, golf klubokba jár, külföldi egyetemeken taníttatja gyermekét, nyugati márkákat hord és a legújabb okostelefonokat használja. Az ő gyermekeik ma a tíz éve még elképzelhetetlen életszínvonalon élnek.

A korábbi, szexre vonatkozó konzervatív attitűdök eltűntek, a válások száma az égbe szökik, és egyre későbbre tolódik a házasságkötések életkora. Mégis minden társadalmi liberalizmus és gazdasági progresszió ellenére
Shàng​hǎi bizonyos tekintetben ingatag talapzaton nyugszik: egyszerűen túl gyors ütemű volt e hihetetlen fejlődés. Sokszor mintha kimaradt volna a leleményesség és a kreativitás az összhangból.

Az 1920-as évek életstílusa és nyüzsgése, vele együtt a külföldiek, afféle füstködös buja jazz, architektúra, etc. egyaránt visszatértek - a drogfogyasztással és prostitúcióval egyetemben; ugyanakkor az akkori érát átható ötletesség, a kifejezés szabadsága, és maga a századelő heve már nem.
Ámde míg a gazdaság ily szédítő ütemben folytatja növekedését, a többség - legalábbis nyilvánosan - elégedett a status quo-val. Azok számára viszont, kik képtelen tartani a fejlődéssel járó áremelkedést, vagy azok, kik elvesztették munkahelyüket az állami iparvállalatok privatizációja folytán, és most sovány nyugdíjból próbálják fenntartani magukat, azok számára Shàng​hǎi nem a legkényelmesebb város.

Ez a fajta kontradikció már az utcán megfigyelhető, elég szétnézni az egymást érő építkezéseken, illetve az ott dolgozó migráns dolgozókra vetni pillantásunk, kik elenyésző összegért robotolnak elenyésző jogokkal. Koldusok, rongyos jövendőmondók, kóbor cipőtisztítók és bizsu-árusok lesik a felüljárókon gyaloglók zsebéből elpottyant garasokat.

Mégis, kínaiak ezrei - a tengerentúlról is - minden évben Shàng​hǎi-t választják visszatérésre, mely kétségtelenül Kína aranybányája lehetőségekben. Azok számára, kik itt élnek, ez egyelőre elég, s büszkék a városukra, melynek fejlődése kézzel tapintható. Summa summarum, még egyszer újra, Shàng​hǎi magára vonta a világ figyelmét!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

A japán vonatokról

"Japánban a vonatok olyan elbaszottul fejlettek, hogy hangsebességgel közlekednek és androidok irányítják őket, soha a büdös életbe nem késnek. Optimusz fővezérben tótágast áll a genitális szerelem a japán csodát szemlélve: hejj de high-tech vagy bébi" - hallhatjuk a Blikk tudósítóját Tokióból. 
Köztudottan sok van, mi csodálatos, ezek egyike pediglen az a bizonyos japán vonat. Amiről bizonyára a fentebbi fantazmagóriáink vannak, s mi több furtonfurt visszaöklendezi magát a toposz, hogy a japán közlekedési miniszter lemond, ha egy percet késik a vonat, et cetera.

Nos, amire te gondolsz, az nagy valószínűséggel a shinkansen, ami valóban egy módfelett előrehaladott jószág, azonban a japán fővárosban élve a napi ingázásban aligha találkozni vele. Közlekedni vele pedig, még annyira se. A magam részéről két vonalat használok a mindennapi közlekedésben, a Den-en-toshit (田園都市線) s a Yamanotét (山の手線), így pusztán e kettőről van tapasztalatom, ám elöljáróban annyit, hogy felejtsük el…

Japán kocsmológia vol. 1. - Yokochō sikátorok - Omoide Yokocho

A kínai kocsmológia tudományos blogsorozat után belekezdünk a japán kocsmológiába is, mely szintúgy hasonló komolysággal fogja végigjárni a témát itt Tōkyōban. Ma Shinjukuban jártam, akadt a zsebemben egy gopro ezért gondoltam végigjárok az Omoide Yokochón (思い出横丁) "emlékek sikátora'. a sorozat nyitányaként. Mi is az a yokocho?  A yokocho effektíve sikátor, szűk kis utcácska, mely egy totális más Tōkyōba vezethet el bennünket, mint amit a széles sugárutak és felhőkarcolók dicsfényében megszokhattunk. Az Omoide Yokocho - vagy a Shinjuku állomás nyugati kijáratánál található, az évtizedek számos tűzesetét és szerencsétlenségeit számos épület átvészelte, s valódi romkocsma labirintust találhatunk itt, melyekben yakitoritól a motsu-nabén át a soba tésztásig számos falatot szerezhetünk a sör és szaké mellé.   A nevezetes szűkös utcácskákat "pisás sikátorként" (ションベン横丁) is szokták volt emlegetni, mivelhogy az 1999-es tűzvész előtt nemigen voltak mosdók a kis krimókban. A …

Az agymosás kínai művészete

Az imént olvastam Robert B. Cialdini: Influence - The Psychology of Persuasion cimű könyvében egy érdekes fejezetet, melyben a következetesség elvéről van szó, azaz hogy milyen erősen tartunk ki döntéseink illetve elmondottjaink mellett. Pszichológia kutatások alapján ha az ember állást foglal egy bizonyos dologgal kapcsolatban - akkor ezen elv alapján - nagy valószinűséggel akkor is kitart mellette, ha bebizonyosodik a tévedése. Mindezt többek között egy érdekes kinai példával igazolja a szerző. A koreai háborúban (1950-1953) számos amerikai katona találta magát kinai fogolytáborokban. Az már a kezdetektől fogva világos volt, hogy a kommunista kinai vezetés gyökeresen eltérő mód kezeli a foglyokat, mint Észak-Koreai szövetségese, mely utóbbi szigorú megtorlások és büntetések útján vélte hatalma biztositását, valamint a fogva tartottak betörését. A kinaiak egy egészen más, és sokkal hatékonyabb módszert válaszottak.
Tudatosan mellőzve a brutalitást, fizikai fenyitéseket egy szofiszti…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 8 - A 731-es alakulat nyomában

A Tōkyō sötét múltja sorozatban esett már szó különböző Edo-korividámságokról, évszázadokkal ezelőtti borzalmakkal azonban vélhetően nehezebb együttérezni, mint a közelmúlt kegyetlenségeivel. A sorozat ezen következő epizódjában a XX. századba tekintünk vissza, azon belül is a 731-es alakulat (731 部隊), illetve az azokhoz köthető emlékekhez. Mindenekelőtt ildomos belőlni a kontextust: második világháború, azon belül is második sino-japán háborúban (1937–1945) járunk. Kina észak-keleti területei - nevezetesen Mandzsúria - japán fennhatóság alatt. A tartomány fővárosa, Harbin (哈尔滨), s annak Pinfang kerülete (平房区) adott helyet a 731-es alakulat működésének, melyen keresztül a japán háborús bűnök legsötétebb bugyraiba nyerhetünk némi betekintést. A Japán birodalmi hadsereg hivatalosan Járványmegelőzési és Víztisztító Osztályának (関東軍防疫給水部本部) nevezett alakulatát a Kenpentai (憲兵隊), a voltaképpeni titkosrendőrség irányitása alatt hozták létre, ám az hamarosan az Északkelet-Kinában és Oroszor…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 2 - Kozukappara vesztőhelye

Minami senju (南千住) számos jelentős történelmi esemény emlékét őrzi, talán több olyat is, amire nem szívesen szoktak volt visszaemlékezni. Ilyen példának okáért a Kozukappara vesztőhelye (小塚原刑場), mely egyike volt az Edo-kori Tōkyō három nagy kivégzőhelyének - Nishikigamori - a mai Shinagawa közelében, valamint Odawa mellett - utóbbi Hachioji külvárosában. A vesztőhelyre a Edo-korszak legsúlyosabb halálnemeinek elszenvedői - fővesztés (斬首刑), keresztre feszítés (磔), máglyán elégetés (火罪) nyertek belépőt, de itt voltak közszemlére téve a gokumon 獄門 - 'börtönkapu' a testtől megválasztott koponyák (mint Masakado fejének esete) is. A hagyományos geomanciai képzetek alapján a rontás/negatív energiák a város északkeleti sarkából érkeztek, s mivel a város ezen kerülte Edo várától (江戸城) pontosan északkeleti irányban helyezkedett el, valamennyi kelletlen de szükséges intézmény - mint a kivégzőhely, vágóhidak, vagy éppen Yoshiwara vöröslámpás negyede is ezen a területen kapott helyet. Ara…