Ugrás a fő tartalomra

Shàng​high!

Pár nagyszerű video az egyik kedvenc városomról, Shàng​hǎi-ról.

Az Urbs Aeterna azt hiszem, Shàng​hǎi kapcsán új fogalmat nyert. Miként Shàng​hǎi nem pusztán Kína álmát éli, de elképesztő dinamikája tempót diktál a világ többi részének is.

Külföldiek egykori s mostani játszótere, a Kelet többszörös szajhája, hol hazai iparmágnások állítanak szárnyaló emlékművet a kapitalizmus, - és saját maguk számára, pihenést s megtorpanást hírből sem ismer.

Shàng​hǎi egyszerűen eltűnik a visszapillantóból, ahogy tövig nyomva a gázt süvít a az elképzelt jövő felé olyan sebességgel, mit fenntartani már-már lehetetlen. Bár Shàng​hǎi kapcsán eltörölhetjük a szót: lehetetlen.

Újabb és újabb beruházások nyílnak hétről-hétre, miközben a gyorsan fejlődő középosztály még sokszor dolgozik hetente hét napot a jobb jövő reményében. Shàng​hǎi-t inkább Hong Kong-hoz szokták volt hasonlítani, mintsem Běi​jīng-hez: itt nincsenek piperkőc palotaegyüttesek, inkább esetenként európai stílusú városkép jellemzi, hol az egyre csökkenő számban lévő tradicionális városelemek - lòng-ok (弄) - húznak kétségbeesetten kötelet a tudomány és fantasztikum reprezentációjával - ergo a Pǔdōng-gal (东).
Shàng​hǎi volt az első hely, hol Kína a Nyugattal úgy igazán, teljes egészében találkozott, s tulajdonképp meg is maradt a Nyugat kapujának, illetve utóbbi legújabb hóborjainak, divatjának és technológiájának legfőbb élvezőjének.

Mindazáltal a hipertrofikus hipermarketek és lélegzetelállító építészeti csodák közé beszorítva az öreg Shàng​hǎi sántítva vánszorog előre a toronyházak közé szorított kis templomaival, sikátorbéli piacaival, és klasszikus kínai kertjeivel, önnön dialektusukban szó-párbajozva viaskodni.

Mint többször említettem, Shàng​hǎi az antagonisztikus ellentétek városa, hol a csillagoktól nem túl messzire egy exkluzív bárban szürcsöljük koktélunkat a Bund-ra nézve, majd az út porában majszolunk jiǎozi-t (饺子), vagy akár egy évszázados, eldugott buddhista kolostort bámulunk - mindezt néhány óra leforgása alatt.

A
Shàng​hǎi-i nyár forró és párás, a tél viszont még hideg is lehet, akárhogy is, Shàng​hǎi nem áll meg és nem alszik.

Kína legmagasabb fizetései itt vannak, helyenként az utakat kisajátító luxusautók itt gurulnak végig, s az könnyedség, ahogy
a Shàng​hǎi-iak a maoista ideológiából átbújhattak a Nyugat fogyasztói társadalmába, mind-mind talán könnyednek tűnik; ámde Shàng​hǎi sikerének képzeletbeli kupolája nagyon is e világi fogalmakra épült: kemény munka, gazdasági liberalizmus, veleszületett versenyképesség valami nagyon is kedvező földrajzi adottság.

Auri sacra fames, vagyis az arany utáni átkozott éhség, a pénz, és annak üldözésének biztosít teret e metropolis, emellett Kína legmagasabb épületeinek; amire legalább olyan büszke, minthogy a MagLev-vonat hátborzongató sebességgel tűz át a dōng-on, apropó: a Forma 1-es pálya is természetesen itt kapott helyet.

Az újonnan gazdagodott középosztály már külföldön nyaral, golf klubokba jár, külföldi egyetemeken taníttatja gyermekét, nyugati márkákat hord és a legújabb okostelefonokat használja. Az ő gyermekeik ma a tíz éve még elképzelhetetlen életszínvonalon élnek.

A korábbi, szexre vonatkozó konzervatív attitűdök eltűntek, a válások száma az égbe szökik, és egyre későbbre tolódik a házasságkötések életkora. Mégis minden társadalmi liberalizmus és gazdasági progresszió ellenére
Shàng​hǎi bizonyos tekintetben ingatag talapzaton nyugszik: egyszerűen túl gyors ütemű volt e hihetetlen fejlődés. Sokszor mintha kimaradt volna a leleményesség és a kreativitás az összhangból.

Az 1920-as évek életstílusa és nyüzsgése, vele együtt a külföldiek, afféle füstködös buja jazz, architektúra, etc. egyaránt visszatértek - a drogfogyasztással és prostitúcióval egyetemben; ugyanakkor az akkori érát átható ötletesség, a kifejezés szabadsága, és maga a századelő heve már nem.
Ámde míg a gazdaság ily szédítő ütemben folytatja növekedését, a többség - legalábbis nyilvánosan - elégedett a status quo-val. Azok számára viszont, kik képtelen tartani a fejlődéssel járó áremelkedést, vagy azok, kik elvesztették munkahelyüket az állami iparvállalatok privatizációja folytán, és most sovány nyugdíjból próbálják fenntartani magukat, azok számára Shàng​hǎi nem a legkényelmesebb város.

Ez a fajta kontradikció már az utcán megfigyelhető, elég szétnézni az egymást érő építkezéseken, illetve az ott dolgozó migráns dolgozókra vetni pillantásunk, kik elenyésző összegért robotolnak elenyésző jogokkal. Koldusok, rongyos jövendőmondók, kóbor cipőtisztítók és bizsu-árusok lesik a felüljárókon gyaloglók zsebéből elpottyant garasokat.

Mégis, kínaiak ezrei - a tengerentúlról is - minden évben Shàng​hǎi-t választják visszatérésre, mely kétségtelenül Kína aranybányája lehetőségekben. Azok számára, kik itt élnek, ez egyelőre elég, s büszkék a városukra, melynek fejlődése kézzel tapintható. Summa summarum, még egyszer újra, Shàng​hǎi magára vonta a világ figyelmét!

Megjegyzések

Népszerű tofuszeletek

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

Japán kocsmológia vol. 3. - Yokochō sikátorok - Nonbe Yokochō

A japán kocsmológia áltudományos bejegyzéssorozat soron következő epizódjában jó messzire mentünk, mégpedig a Tateishi (立石) állomáshoz, ami a Keisei-vonalon (京成) a Skytreetől kb. tiz percnyire van, mintegy a civilizáció határmezsgyéjén, hiszen ott található a Nonbe Yokochō (呑んべ横丁). Igazából jártunk már itt pár évvel ezelőtt, amikor még csak kirándulóban jártam át Shàng​hǎi​ból, és az isten sem tudja miért, de Taito-kuban kellett szállást foglalnom, hiszen fingom nem volt mi hol van Tōkyōban.  1955-ben nyitották meg a Tateishi áruházat, aztán azóta itt nagyjából meg is állt az idő. Az állomást környékező kis sikátorok hálózatában rendesen időutazhatunk valami képzeletbeli, régmúlt Tōkyōba. Szóval masszivan retrós hangulata van, de én imádom az ilyen helyeket, a szineket, a szagokat, az árusok kiabálását, a szünhetetlen sürgés-forgást. És itt van maga a Nonbe Yokochō bejárata, enyhén cyberpunkos miliőben. Nem túl nagy kiterjedésű maga a cimben szereplő yokochō, mindössze pár szűk utcác…

Edo-kori fingbakok

Az Edo-kori (1603-1868) Japánnal kapcsolatos bejegyzéseimmel kapcsolatosan az olvasó már bizonyára jó előre felhúzott szemöldökkel veselkedik neki, miszerint már megint miféle aberrált téma kerül terítékre...Ezúttal sem lesz másképp persze: a kortárs japán arisztokrácia egyik sajátos munkakört betöltő alkalmazottjáról, a bűnbakról, avagy ez esetben nevezzünk fingbaknak, ergo a fingbakról lesz szó.  Mármost az Edo-korról érdemes tudni, hogy valódi fordulópont volt a Japán történelemben: a több száz évszázados káosz és véres polgárháborúkat követően végre egy erős központi kormány irányítása alá került az ország. Már nem kellett a környező hegyekből lezúduló szomszédos szamuráj-klánok portyáitól tartani, megszűnt az örökös harcok miatti készültség és félelem, s az ezzel felszabaduló energiát a japánok sokkal szofisztikáltabb tevékenységekbe, mintegy kultúrafejlesztésbe invesztálhatták - avantgárd divat, új képzőművészeti irányzatok megteremtése, vagy éppen annak a látszatnak fenntartás…

土用の丑の日

Július 20-ra esett a nyárközépi ökör napja (土用の丑の日) a kínai tradícionális holdnaptár szerint, 18 nappal az ősz kezdete előtt (mely a ugyanezen kínai képzetek szerint Augusztus 7 körül kezdődik).
Ez az ún. doyou no ushi-nap van tavasszal, ősszel és télen is, de általánosságban ha az ushi no hi-ről beszélnek az emberek, akkor a mostanit, azaz a nyárközépi ökör napját értik alatta.
Ilyenkor Japánban unagit, azaz angolnát esznek hagyományosan, azt mondják hogy már az Edo-kor óta. A legismertebb sztori szerint, egy korabeli angolna-árus tanácsot kért egy híres gondolkodótól, hogy mégis hogyan adhatna el több angolnát e forró nyári napok közepette, amikor az eladás a béka segge alatt volt, mivelhogy az nem számított éppen szezonális ételnek. 
A tudós gondolkodónak eszébe jutott egy régi japán népi hiedelem, miszerint azon ételek, melyek elnevezésében szerepel az “u” fonéma (udon tészta, umeboshi befőtt szilva, uri tök, etc) azok jó hatással vannak az egészségre, mi több nyáron is minden hő…

Shimoda

Az 1850-es években Japán még mindig izmoskodott hogy nem kér a külvilágból, aztán Matthew Perry s ama fekete hajóinak noszogatására megnyitották Shimoda kikötőjét. Majd Yokohamát is, és Shimodát pedig bezárták. Ennyi háttérsztori talán elég is lesz, mi több nem érdemes azon búslakodni, hogy mi történt Bakumatsu (幕末) korszak alatt, hiszen Shimoda a mai napig egy közkedvelt tengerparti nyaralóövezet. A salaryman számára a tōkyō-i nyár a 18 szintes buddhista pokol 19. szintje. Öltöny-nyakkendőben rohangálni a perzselő napon összeaszalódott emberszőlők szarkofágjában szégyenletesen szar.  A Yamanote vagonjaiban Guernica-üzemmódban transzportálódván vizet vizonáltam. Nagyon sok vizet, amiben úgy úszhatok, mint egy delfin.  Szóval efféle gondolatsorok közepette keveredtünk el végül Shimodába, ahol végre delfinné változhattam. Nem vittem sok cuccot, csak egy táskányi felszerelést, goprókat, sparkot, a D610-et, egy 50-est, és hát muszáj volt a 80-200-at is, hogy Kayokóról mindenféle tengerip…

Japán folklór vol. 9 - Ribancpók

A jorōgumo gyűjtőnév alatt noha számos, a Nephila rendben tartozó pókot ért a köznyelv, a japán entomológusok specifikusan a Nephila Clavata nevű pókra vonatkoztatva használják (ez esetben katakanával irják ジョロウグモ).  Maga a kifejezés kapcsán tudni érdemes, hogy jorōgumo esetében az ún. jukujikun (熟字訓) olvasatról* van szó, mely során bizonyos összetételekben máshogy olvassák ki a kanjikat, mint ahogyan azt on'yomi avagy kun'yomi olvasatuk illetve hangalak sarkallná. Az eredetileg 絡新婦 kanjikkal leirt kifejezés - aminek szó szerinti forditása "körbefonó ifjú hitves" - jukujikun olvasatban 女郎蜘蛛, azaz ribancpók értelmet hordoz.  Minekutána a jorō (女郎) alatt Edo-kori prostituáltat, úgymint Yoshiwara leányait értjük. Ergo nem véletlenül ezúttal is az Edo-korba (1603-1867) kell visszarepülnünk azért, hogy megérthessük ezen furcsa elnevezés mibenlétét.  A jorōgumo alatt ugyanis nem pusztán holmi filológia furfangról van szó, hanem egy japán folklórban létező, alakváltó yōkai…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 8 - A 731-es alakulat nyomában

A Tōkyō sötét múltja sorozatban esett már szó különböző Edo-korividámságokról, évszázadokkal ezelőtti borzalmakkal azonban vélhetően nehezebb együttérezni, mint a közelmúlt kegyetlenségeivel. A sorozat ezen következő epizódjában a XX. századba tekintünk vissza, azon belül is a 731-es alakulat (731 部隊), illetve az azokhoz köthető emlékekhez. Mindenekelőtt ildomos belőlni a kontextust: második világháború, azon belül is második sino-japán háborúban (1937–1945) járunk. Kina észak-keleti területei - nevezetesen Mandzsúria - japán fennhatóság alatt. A tartomány fővárosa, Harbin (哈尔滨), s annak Pinfang kerülete (平房区) adott helyet a 731-es alakulat működésének, melyen keresztül a japán háborús bűnök legsötétebb bugyraiba nyerhetünk némi betekintést. A Japán birodalmi hadsereg hivatalosan Járványmegelőzési és Víztisztító Osztályának (関東軍防疫給水部本部) nevezett alakulatát a Kenpentai (憲兵隊), a voltaképpeni titkosrendőrség irányitása alatt hozták létre, ám az hamarosan az Északkelet-Kinában és Oroszor…

Japán kocsmológia vol. 5 - Nikka lepárló

A japán kocsomológia tudományos bejegyzéssorozat  újabb epizódjában a whisky világában való legutóbbi búvárgyakorlatom, nevezetesen a Hokkaidō szigetén,  Yoichiben (余市) található Nikka lepárlóba vezetett tanulmányutam elbeszélésére kerül sor. 
Japánban a whisky már a XIX. századtól kezdve, főképp az 1870-es évektől vált elérhetővé, bár vélhetőleg már az 1850-es években megjelent a szigetországban. A whisky Japánban való gyártására azonban egészén a XX. századig kellett várni, s azon agilis japán férfiakra, akik fejükbe vették, hogy márpedig a Felkelő Nap földjén is meghonositják ezen italt.  
A japán whisky megszületését többnyire Skóciának köszönheti, miképp az első lepárló szakember, Masataka Taketsuru (竹鶴 政孝) maga is Skóciában tanult, hogy aztán Japánba visszatértve kamatoztathassa tudását. 
JR Yoichi állomás

Japán ezen északi szigetének, Haokkaido tájai igencsak hasonlóak elsősorban a skót Highland vidékére, ugyanis tőzegmocsarak, hegyek és gránitszikák között fakadó források itt is…