Ugrás a fő tartalomra

精选博文

Omotesandō illumináció

Shàng​hǎi, Shàng​hǎi!

Shàng​hǎi immáron sokadszorra.

Szeretem ezt a várost.

Mely ugyan korántsem egy autentikus kínai város, sokkal inkább a Föld nációinak létteret adó világakol, mely első blikkre talán visszataszítónak hathat, valójában pedig minden képzeletet felülmúl. Nehezen hagytam ott Nánjīng-ot, de mindig nagy izgalommal utazok Shàng​hǎi-ba, miként a felfedezésre váró zegek-zugok, korzók, negyedek száma nem ismer limitet.


Eltölthetsz két napot, két hetet, két évet, húsz évet Shàng​hǎi-ban, de sohasem fogod megismerni teljes igazában.

Talán pont ebben rejlik e rátarti s kissé groteszk urbanisztikai gargantua minden mocskos bája. Shàng​hǎi kámforos vákuuma magába szippant minden lelket, majd egészen más formában köpi ki, minthogy elragadta. "Kelet szajhája", véleményemben ez a legrávalóbb titulus: valami félhomályon átívelő neonhídon elegánsan lépkedő, füstködös egzotikum leple alól kivillanó vonzó női lábak, afféle letűnt korok kéjvonaglásának futurisztikus újraértelmezése, ergo sex és piacgazdaság. Szerintem ez Shàng​hǎi.

Shàng​hǎi értékét elsősorban az itt élő emberek adják. Az olyan itt élő emberek, mint teszem azt Shogo cimborám. Shogo a legjobb japán haverom, de ő - akárcsak Wáng - radikálisan eltér az átlagjapántól, mind gondolkozásmódjában, mind értékrendjében, s magához a világhoz való hozzáállásában. Shogo alapvetően egy állat, normálisnak kevéssé nevezhető, de hihetetlen egyéniség, kinek hatalmas szíve van, s végtelenül önzetlen. Olyan helyekre jutottam el általa, melyekre magamtól semmiképp sem lett volna módom, olyan emberekkel találkoztam rajta keresztül, kik egytől-egytig inspiráltak, felnyitották szemem világát, s annyi szakét ittam vele, amennyi egész Japánban nincsen.

A ránk váró kemény estétől tart óvakodva dobtam neki egy sms-t, ha ráér esetleg, ütközhetnénk egy sörre, vagy hasonló. Shogo erre felhívja a magyar nagykövetséget, hogy hol van magyar étterem Shàng​hǎi-ban, s csak nagy erőlködésre sikerül meggyőznöm, hogy nem kell úrisakodnunk. Rendben, akkor legyek kilencre a Simply Thai-ban, a Xīntiāndì-ben (新地). Xīntiān, na remek. Kezdődik.

Sejtésem beigazolódott, ahogy odaértem a Simply Thai-hoz: baszki Shogo, hova hoztál már megint! Leülök a terasznál, gyanakodva méregettek a pincérek, bizonyára megböktek volna egy hosszú bottal, mint egy csótányt a sarokban, ha Shogo meg nem érkezik.

De Shogo megérkezett, kaja, s rezignáltam vettem tudomásul: újfent széttépjük a Shàng​hǎi-i éjszakát!

Elsőként a Bar Rouge-ba mentünk, a Bund-nál, mely nem kevésbé exkluzív, mint mondjuk a Vue. Sőt. "White party" volt, dress-code, így a vörös kárpiton, mögöttem VIP-knek látszó tárgyak egész hada előtt kellett átvedlenem a placc által biztosított fehér pólót, s juthattam ezáltal bejutáshoz. A belépő árára pislantva mellévert a szívem, erre Shogo rám néz: "ezek az utolsó napjaid Kínában, emlékezetessé tesszük őket!" (Hozzávetőlegesen százötveny évnyi adósrabszolgaságban lennék már, ha valaha is törlesztenem kéne azt az összeget, melyet Shogo állt nekem ismeretségünk kezdete óta. De nála a pénz persze nem számít. Más világban él, mint él, ám azon vagyok, hogy egyszer partnere, s ne vendége lehessek, hanem méltó módon viszonozhassam azt a rengeteg kedvességet, mit irányomban mért. Mondhatni a példaképem.)

A Bar Rouge ismételten arról tett tanúbizonyságot, hogy szar fogalmam sincs a klubokról, pedig voltam már néhány helyen. A felhőkarcoló tetőteraszáról lepillantva az alant elterülő látvány, s maga a bár olyan összhatást eredményezett, hogy csak nehézkesen tudtam egységes egésszé összetenni a képet. A Lùjiāzuǐ-ra (陆家嘴) vetve tekintetem, minden lehengerlő ereje mellett mégis az a gondolat ötlött eszembe, hogy ez nem más, mint a kibaszott kapitalizmus manifesztációja.

Talán tovább is vezethettem volna e gondolatsort, ha a rúdtáncos csaj a gravitációt meghazudtuló mutatványokat nem végez, de végzett. Shogo közben szállította a különböző koktélokat, もちょっとの飲んで、sincs megállás s indulás tovább a Node-ba, hol legutóbb is tiszteletünket tettük. Itt lettem bemutatva a Shànghǎi​-i japán közösség krémjének, kikkel egy további klubba sodort talán maga az isteni szél, vagy pusztán a jóakarat, ám az emlékek fonalát kettévágó kognitív korlát a további retrospektív vizsgálódásnak bús véget szab. Olyan messzire mentünk a Lùjiāzuǐ-tól (hol hostelem volt), hogy a taxira alig volt pénzem visszajutni kiindulási koordinátáimhoz. Viszont összehaverkodtam a sofőrrel, tudtára adtam, hogy szar pénzem sincs- kvázi minden ingóságom yen-be váltottam -, és volt olyan rendes, hogy a teljes összeg harmadáért sem vitt egészen a hostelig.

Másnap kissé megpocsíkolva ébredtem, rácsodálkozva a másnaposság burkából agysejtjeim sötét temetőjére, a fényes tegnap este ma már férgek dúlta, bűzhödt kriptájára. Kínai szobatársaim segítettek át a vészen, kiket nagy csodálattal töltött el, hogy beszélem nyelvüket: hiába, mindig tud meglepetést okozni egy laowai. Teljesen másképp kezelik az embert, ha tud velük beszélni. Amikor tegnap becsekkoltam a Hidden Garden Youth Hostel recepcióján, előttem amerikaiak mutogattak nagy bőszen az étlapra, hogy ezt, meg azt kérnek, közben dumáltam kicsit a portás csajjal, aki miután felmérte a helyzetet, meginvitált: gyere a konyhába, egyél velünk, nézünk valami finomat, neked nem kell a lǎo​wài​-okkal kajáznod. Apró gesztus, mely nagyon jól esett.

Aztán délután Shogo-val még egyszer elzúztunk kajázni, elbúcsúztunk, délután meg visszamentem a hostelba agonizálni. Másnap még Mirjammal összefutottunk egy ebédre a Zhēng Guǎngchǎng-ban, tőle is szintúgy elbúcsúztam, majd tettem egy sétát a Lùjiāzuǐ elképesztő üvegpalota-rengetegében, hostel, cuccok összepakolása, és estére kizúztam a reptérre. Noha a gépem csak reggel indult, de mivel hajnalhasadtában (meg általában délelőtt) életképtelen vagyok, másrészről pedig úgyse nagyon tudtam volna már aludni, hát a dōng-ra tértem, kínai kiküldetésem kiindulópontjára. Több ízben harakiri-vel (腹切り) próbálkoztam, sikertelenül, így reggel becsekkoltam, s felpattantam az Ōsaká-ba (大阪) tartó gépre.

Búcsút mondtam Shàng​hǎi-nak, egyúttal Kínának, s útjára indult a Japán-tripem.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

A japán vonatokról

"Japánban a vonatok olyan elbaszottul fejlettek, hogy hangsebességgel közlekednek és androidok irányítják őket, soha a büdös életbe nem késnek. Optimusz fővezérben tótágast áll a genitális szerelem a japán csodát szemlélve: hejj de high-tech vagy bébi" - hallhatjuk a Blikk tudósítóját Tokióból. 
Köztudottan sok van, mi csodálatos, ezek egyike pediglen az a bizonyos japán vonat. Amiről bizonyára a fentebbi fantazmagóriáink vannak, s mi több furtonfurt visszaöklendezi magát a toposz, hogy a japán közlekedési miniszter lemond, ha egy percet késik a vonat, et cetera.

Nos, amire te gondolsz, az nagy valószínűséggel a shinkansen, ami valóban egy módfelett előrehaladott jószág, azonban a japán fővárosban élve a napi ingázásban aligha találkozni vele. Közlekedni vele pedig, még annyira se. A magam részéről két vonalat használok a mindennapi közlekedésben, a Den-en-toshit (田園都市線) s a Yamanotét (山の手線), így pusztán e kettőről van tapasztalatom, ám elöljáróban annyit, hogy felejtsük el…

Japán kocsmológia vol. 1. - Yokochō sikátorok - Omoide Yokocho

A kínai kocsmológia tudományos blogsorozat után belekezdünk a japán kocsmológiába is, mely szintúgy hasonló komolysággal fogja végigjárni a témát itt Tōkyōban. Ma Shinjukuban jártam, akadt a zsebemben egy gopro ezért gondoltam végigjárok az Omoide Yokochón (思い出横丁) "emlékek sikátora'. a sorozat nyitányaként. Mi is az a yokocho?  A yokocho effektíve sikátor, szűk kis utcácska, mely egy totális más Tōkyōba vezethet el bennünket, mint amit a széles sugárutak és felhőkarcolók dicsfényében megszokhattunk. Az Omoide Yokocho - vagy a Shinjuku állomás nyugati kijáratánál található, az évtizedek számos tűzesetét és szerencsétlenségeit számos épület átvészelte, s valódi romkocsma labirintust találhatunk itt, melyekben yakitoritól a motsu-nabén át a soba tésztásig számos falatot szerezhetünk a sör és szaké mellé.   A nevezetes szűkös utcácskákat "pisás sikátorként" (ションベン横丁) is szokták volt emlegetni, mivelhogy az 1999-es tűzvész előtt nemigen voltak mosdók a kis krimókban. A …

Az agymosás kínai művészete

Az imént olvastam Robert B. Cialdini: Influence - The Psychology of Persuasion cimű könyvében egy érdekes fejezetet, melyben a következetesség elvéről van szó, azaz hogy milyen erősen tartunk ki döntéseink illetve elmondottjaink mellett. Pszichológia kutatások alapján ha az ember állást foglal egy bizonyos dologgal kapcsolatban - akkor ezen elv alapján - nagy valószinűséggel akkor is kitart mellette, ha bebizonyosodik a tévedése. Mindezt többek között egy érdekes kinai példával igazolja a szerző. A koreai háborúban (1950-1953) számos amerikai katona találta magát kinai fogolytáborokban. Az már a kezdetektől fogva világos volt, hogy a kommunista kinai vezetés gyökeresen eltérő mód kezeli a foglyokat, mint Észak-Koreai szövetségese, mely utóbbi szigorú megtorlások és büntetések útján vélte hatalma biztositását, valamint a fogva tartottak betörését. A kinaiak egy egészen más, és sokkal hatékonyabb módszert válaszottak.
Tudatosan mellőzve a brutalitást, fizikai fenyitéseket egy szofiszti…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 8 - A 731-es alakulat nyomában

A Tōkyō sötét múltja sorozatban esett már szó különböző Edo-korividámságokról, évszázadokkal ezelőtti borzalmakkal azonban vélhetően nehezebb együttérezni, mint a közelmúlt kegyetlenségeivel. A sorozat ezen következő epizódjában a XX. századba tekintünk vissza, azon belül is a 731-es alakulat (731 部隊), illetve az azokhoz köthető emlékekhez. Mindenekelőtt ildomos belőlni a kontextust: második világháború, azon belül is második sino-japán háborúban (1937–1945) járunk. Kina észak-keleti területei - nevezetesen Mandzsúria - japán fennhatóság alatt. A tartomány fővárosa, Harbin (哈尔滨), s annak Pinfang kerülete (平房区) adott helyet a 731-es alakulat működésének, melyen keresztül a japán háborús bűnök legsötétebb bugyraiba nyerhetünk némi betekintést. A Japán birodalmi hadsereg hivatalosan Járványmegelőzési és Víztisztító Osztályának (関東軍防疫給水部本部) nevezett alakulatát a Kenpentai (憲兵隊), a voltaképpeni titkosrendőrség irányitása alatt hozták létre, ám az hamarosan az Északkelet-Kinában és Oroszor…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 2 - Kozukappara vesztőhelye

Minami senju (南千住) számos jelentős történelmi esemény emlékét őrzi, talán több olyat is, amire nem szívesen szoktak volt visszaemlékezni. Ilyen példának okáért a Kozukappara vesztőhelye (小塚原刑場), mely egyike volt az Edo-kori Tōkyō három nagy kivégzőhelyének - Nishikigamori - a mai Shinagawa közelében, valamint Odawa mellett - utóbbi Hachioji külvárosában. A vesztőhelyre a Edo-korszak legsúlyosabb halálnemeinek elszenvedői - fővesztés (斬首刑), keresztre feszítés (磔), máglyán elégetés (火罪) nyertek belépőt, de itt voltak közszemlére téve a gokumon 獄門 - 'börtönkapu' a testtől megválasztott koponyák (mint Masakado fejének esete) is. A hagyományos geomanciai képzetek alapján a rontás/negatív energiák a város északkeleti sarkából érkeztek, s mivel a város ezen kerülte Edo várától (江戸城) pontosan északkeleti irányban helyezkedett el, valamennyi kelletlen de szükséges intézmény - mint a kivégzőhely, vágóhidak, vagy éppen Yoshiwara vöröslámpás negyede is ezen a területen kapott helyet. Ara…