Ugrás a fő tartalomra

精选博文

Túrák Tōkyō körül vol. 4 - 大山

A gésákról vol. 2

Minthogy anno mondottam volt, megvizsgáljuk a gésák mezítelen valóságát. Nos, elsőként is a kimono előtt érdemes lenne talán a gésa társadalom mögé nézni egy kicsit. Közösségük nem túl meglepő módon matriarchális vonásokat mutat, egy nagyasszony áll az élen (éppúgy, mint a drow elfeknél), és ennek megfelelően viselkednek, mint aki mindenek fölött áll. Kyoto-ban összesen öt gésa-negyed található, amik hanamachi-ként, vagyis 'virág városként' ismeretesek. Ezek közül háromnak (Gion, Pontocho, Kamishichiken) egész jó reputációja van a másik kettőhöz (Gion Higashi, Miyagawa) képest. Csak a leggazdagabbak engedhetik meg maguknak e szolgáltatások igénybevételét, minekutána a tárgyalt perszónák elképesztő összegekért dolgoznak.
A gésa világ spektrumának másik vetületén tanyáznak a fürdős-gésák, akik nevükhöz illően fürdőházakban foglalatoskodnak, és a legtöbb japán egyszerű kurvaként néz le rájuk. Rendszerint egy kevésbé fontos pártfogó gardírozza őket (mármint hogy jár hozzájuk), főként irodai munkások és más effélék, kiknek persze büdzséje is szerényebb a 'virág városok' látogatóinál. Ezek a fürdős gésák remekül kiegészítik jövedelmeiket, hogy happyend-et is magába foglal szolgáltatásuk, ugyanakkor mégsem keverendők össze a hagyományos szajhákkal, mert exkluzívabb kollegináikhoz hasonlóan szintén jártasak a tradicionális japán táncművészetben és zenében. Akárhogy is, a 'hanamachi - virágvárosi' gésák a legkevésbé sem tekintik őket gésáknak, az egyazon, univerzális 'gésa' kategóriába vételtől pedig harakirihez folyamodnának.
Ahogy arról már volt szó, eredendően többnyire nagyon fiatalon megkezdik a gésa neveltetését. Némelyik lányka kvázi zálogként került egy-egy okiya-ba, vagyis gésa-házba. Majd ezt követően ugye hangyoku -ként vették őket számításba. (Mondjuk ez nem volt bevett gyakorlat a jó hírnek örvendő negyedekben, és az 1950-es években teljesen ki is kopott ez a szokás).A gésák gyakorta saját lányaikat is mesterségük címerében nevelték fel, ezen lányokat hívták atotori-nak, vagyis örökösnek, kik jó eséllyel pályáztak az okiya megöröklőinek.
Az okiya hierarchiáját illetően a maiko tanítványként ugyebár a rangsor alján kapott helyett, szerződés kötötte az adott gésa-házhoz. Az okiya ellátta étellel, szállással, kimono-val, obi-val (utóbbi a kimono-hoz tartozó ruhadarab), s valamennyi működéséhez szükséges kellékkel, valamint taníttatását is állta. Ami igen jól jött számukra, hiszen tetemes költségeket emésztett fel egy gésa kiképzése; no persze amint elkezdtek keresni, vissza is kellett téríteniük ezen összeget az okiya-nak.
A maiko, mint minarai-ként kezdte meg tanulmányai rögös útját, mely "figyelve tanulást" jelent. Először is kellett kerítenie egy onee-san-t, vagyis "idősebb nővért", egy gésát, aki mentoraként fogadta. Az onee-san dolga volt, hogy elvigye őt az ozashiki-be, a teaházba, ott szépen, szentimentálisan leültesse, és bemutatni neki saját munkáját. Ilyképp nyerhetett a maiko bepillantást a szakmába, s nézhetett egyben potenciális kliensek után. Noha a minarai-k is a teaházak s bankettek miliőjének részeseivé váltak így, szpektátor voltukból fakadóan nem vehettek aktívan részt az ottani ténykedésekben. A kimono-juk mértékekkel gondosabban volt kidolgozva, mint egy kommersz maiko-kimono, ekképp inkább az beszélt helyettük. Fel lehetett bérelni egy minarai-t is a partikra, de hívatlan vendégnek számítottak a mentoraiknak, az onee-san-oknak rendezett bulikon, s csupán harmadáron honorálták jelenlétüket az általánydíjhoz képest. Ezért a minarai-k általában egy különleges teaházban kaptak elhelyezést, a minarai-jaya-ban, ahol az okaa-san-tól, a "mutertől", a teaház tulajdonosnőjétől tanulhattak. E tanulás során olyan beszélgetési és játékasztali technikákat sajátíthattak el, amikről az iskolában nemigen esett szó. Ez a stádium ritkán tartott egy hónapnál tovább.
Rövidesen megkezdődött a tréning következő lépcsőfoka, amikor már maiko-ként, "táncoló lányként" nevezték őket, és ezen a fokon évekig is állhattak. A maiko a feljebbvaló gésa mentoruktól lesték a hivatás fortélyait, követték őket kötelezettségeik színtereire. Nagyon fontosnak számított az onee-san és az imouto-san, azaz a nővér-húgi közötti kötelék: alapvetően szükséges volt, hogy a nővér lehetőleg minden helyzetre felkészítse a húgit, a növendék-gésát, a mesterség csínját-bínját feltárja neki, hogy aztán a hanamachi-ban már fitten muzsikáljon. Egy maiko 5 féle hajkoronát viselhetett, ami egyúttal tanulmányainak szintjét is indikálta. Az onee-san tanította meg a sajátos tea-felszolgálási metódusra, a shamisen-en való játszásra, (e videón nem a lemezjátszó, hanem a pengetős-hangszer), általános cseverészésre, táncra, miegymásra. S ugyancsak az onee-san segít a maiko-nak profi nevet választani, kanji-kkal.
A maiko tanulmányainak három kardinális pontja volt: elsőként hagyományos művészeti képzés, melyek a hanamachi gésa iskoláiban zajlottak. Majd jöhetett a szórakoztatás művészetének elsajátítása, a már említett teaház-partikon, megfigyelő-üzemmódban. A harmadik stáció a hanamachi összetett világában való navigáláshoz szükséges szociális képességek megszerzésére irányult. Tiszteleti nyelv alkalmazása, ajándékozás, és a látogatások a japán társadalom struktúrájának fundamentumát képzik, döntő fontosságúak a maiko számára is egyszersmind, kapcsolati rendszerének kiépítése végett; mely által, mint gésa létezhet. A maiko-k a japán turizmus egyik legnagyobb látványosságának számítanak. Megjelenésük élesen különbözik egy teljesen képzett gésáétól. Mondhatni a tradicionális japán nőiesség csúcsát jelentik. A maiko kimono-jának a hátán könnyedén pihenő skarlátvörös peremű gallérja kihangsúlyozza a tarkót, ami a legfontosabb erogén zónának számít a japán szexualitásban. Ugyanazt a fehér sminket viselik tarkójukon, mint arcukon, két vagy három csíkot csupaszon hagyva, feltárva így eredeti bőrszínüket - nekünk, a nyugati kultúrkörben ez a dekoltázzsal egyenértékű. (De gustibus non est disputandum...) Kimono-ja világos, színpompás, választékos obi-val kötve. Apró lépéseket tesznek, és hagyományos fapapucsot viselnek, amit okobo-nak hívnak, mely még egy Buffalo-nál is magasabb.
20-22 évesen a maiko-t már teljes jogú gésává léptetik elő, az erikae 襟替え-szertartás során, ami a gallér kifordítását jelenti, és immáron nem a vadító piros gallért, hanem a fehér-gésa gallért kezdik el hordani. Két-három, de akár öt év is eltelhet, mire idáig eljut a maiko, attól függően, mennyi idősen debütált. Most már teljes áron dolgozhat idejéért, s gésa marad egészen visszavonulásáig. A gésa-jelölt életében fontos esemény a mizuage, a szüzesség elvesztése, melynek szintén komoly szertartása van. A maiko-k szüzességét árverésre bocsájtják. Akiket a gésa-jelölt nővére –kijelöl–, a maiko-nak meg kell ajándékozni egy ekubo nevű süteménnyel. Majd a kiválasztott és megajándékozott férfiak elkezdenek az okiya vezetőjénél licitálni a jelölt mizuage-jára. Aki a több pénzt ígéri, az veheti el a maiko szüzességét. A jelöltek többsége egy számos férfit ajándékoz meg. Maga a szertartás szakéivással kezdődik, és happyend-el végződik. Viszonylag gyorsan lezajlik, a deflorációra inkább üzletként, mint kéjutazásra tekintenek. Egyébként 1959-óta illegális gyakorlatnak számít.
Japán nagyon erőteljesen férfi-dominált társadalma szöges ellentétben áll a gésák matriarchális világával. A nő férjének alárendelt szerepe évszázadok óta megcsontosodott tradíciónak számított, lényegében nem dolgoztak, pusztán a háztartással és gyerekneveléssel foglalatoskodtak. A férfi számára az egészséges utód megléte számított a házasságnál, nem elsősorban a szerelmi viszony elmélyüléséből születtek az eljegyzések. A szórakoztatás így a gésákra hárult. (A gésák hajadonok maradtak, ha mégsem, úgy természetesen vissza kellett vonulniuk.) Ekképp tulajdonképpen a gésa volt minden, ami a feleség nem, ami "férfivá tette a férfit". Műveltségük végett olyan szolgáltatásokat nyújtottak, amilyeneket a feleség nem volt képes: a nőiességből fakadó klasszikus szórakoztatásról volt szó esetükben, nem felpróbálásukról, hiszen az az oiran-ok, 花魁 és yūjo-k 遊女 profilja volt. Japán kulturális fejlődésében a nő megalázkodására és engedelmességére tendált, ami abból az ideológiából származott, hogy minden hatalom forrása a férfi volt. A gésa és patrónusa közti viszony nagyon különleges aspektusa volt életüknek: a gésák folytonos csábítása, elragadó bájaik ellenére sem volt szexuális viszony közöttük, ez is volt az egyik oka, hogy a férfiak visszajártak a szórakoztatásért. S az, hogy nem hagyták magukat meghódítani, nagymértékben növelte megbecsülésüket, presztízsüket is a férfiak körében, hiszen tulajdonképpen ők irányítottak.
A gésák Japán legsikeresebb üzletasszonyainak számítottak. Társadalmukat teljes mértékig ők irányították. Kifogástalan üzleti érzék nélkül a teaházak tulajdonosnői csődbe mentek volna. Az okaa-san-ok, a tulajdonosok vállalkozók is voltak, akiknek szolgáltatásaik a társadalom gond nélküli mederben való folydogálásához voltak elengedhetetlenek. Egy Mineko Iwasaki-val készült interjú szerint, aki minden idők egyik legsikeresebb gésájaként volt nyilvántartva: a gésa-rendszert erősen támogatták, hogy elősegítsék a független és gazdaságilag önellátó nő megjelenését. A japán nő számára a függetlenséghez vezető nagyon kevés út közül a leginkább járható volt. Anélkül láthatták el saját magukat, hogy nem kerültek a férjtől való függésbe, a feleség létébe. Egy szigorúan matriarchális rendszerben éltek, melyben a nők domináltak. A férfinak "csak" mint szórakoztatottnak volt létjogosultsága e világban. (Esetleg mint fodrásznak, vagy kimono készítőnek...) De e világ működésébe nem nyerhettek bepillantást, pontosan ez gondoskodott "a nőt" körülvevő füstködös misztériumról, hogy a gésa mindig végletekig elegáns, mindig hihetetlenül vonzó, mindig felkészült, mindig remek beszélgetőpartner, mindig maximális szolgáltatást nyújt.
A modern gésák továbbra is a hanamachi-ban élnek, legalábbis tanulóéveik alatt. A legtöbb gésa már megengedheti magának, hogy függetlenül éljen. A gésák manapság gyakorta középsuli vagy főiskola után kezdik meg tanulmányaikat; sokan csak felnőttkorukban. Viszont ugyanazokat a tradíciókat folytatják, ugyanazokon a hangszereken tanulnak játszani (shamisen, shakukachi, dobok,) ugyanazon hagyományos dalokat, táncokat, s persze teaszertartást tanulnak, nem beszélve az irodalomról és költészetről. A klasszikus japán táncokat a Hanayagi iskolában oktatják, aminek legjobb táncosai nemzetközileg adják elő művészetüket. Ugyanúgy földig érő selyem kimono-ban tárják fel e komplex tradíció elemeit klienseik számára, mint anno. Elsősorban ugye Kyoto-t tekintik a gésa-hagyomány legerősebb zászlóvivőjének, a bejegyzés kezdetén említett gésa negyedei gyűjtőnevükön geiko-ként ismeretesek. Tokyo-ba járva Shimbashi, Asakusa és Kagurazaka "virágvárosait" érdemes felkeresni gésa-ügyileg. Az 1920-as években még mintegy 80.000 gésa tevékenykedett, már az a szám 1000-2000-re apadt, kivált a turizmus miatt van jelentősége. A "virág és fűzfa világa"a klasszikus művészetek jelentőségének erőteljes jelenkori hanyatlásából kifolyólag igencsak megfakult. Ugyanakkor még most is működnek teaházak, chashitsu-k 茶屋, és hagyományos japán éttermek - ryōtei-ek, ahol beléjük lehet botlani. 2007-ben viszont már egy ausztráliai antropológus nő is debütálhatott Sayuki néven, hát úgymond felhígult a szakma...



Felhasznált irodalom:

Conrad Totman: Japán története. Bp., 2006.

Martha Feldman - Bonnie Gordon: The Courtesan's arts: cross-cultural perpectives. Oxford, 2006.
+wikipédia

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

Japán folklór vol. 7 - Baku, az álomfaló

A soron következő japán folklór epizód különös entitása, melyet megvizsgálunk nem más mint a baku (獏 / 貘), mely természetfölötti lény elsődleges tevékenysége az álmok, pontosabban a lidércálmok felfalása. A legenda szerint mikor az istenségek úgy nagyjából végeztek az állatok teremtésével, kimaradt némi massza, amiből összegyúrták a bakut, ami, nos, külsején is visszatükröződik. A korabeli ábrázolások alapján - igaz, erősen stilizáltan - bár némiképp emlékeztet a tapírra, a mai japán nyelvben pediglen baku kanjija (獏, kínaiban ) egyszerre vonatkozik az álomevő entitásra, illetve a tapír (Tapiridae) állatani elnevezése is. (És ezzel nincs egyedül, hisz gondoljunk csak a kirinre (麒麟), mely a mai japánban egyszerre jelent zsiráfot, valamint vonatkozik a kínai kiméra-szerű csodás patás állatra is, mely a közkedvelt sörünk címerén is szerepel.) Na de visszatérve a bakura, melynek alakja is a kínai folklórban gyökerezik, egyes nézetek szerint első említése a A hegyek és tengerek könyvében

ギャル文字

Nagy érdeklődéssel szoktam követni a különböző kínai online neológusok alapvetően cukiságban fogant nyelvtorzításait, vagy nyelvújításait, ahogy tetszik. Persze nem pusztán a kínaiban működik a dolog, nem is kell messzire menni, a japán gyaru közösség is megalkotta a maga sajátos online nyelvezetét (gyaru-moji, ギャル文字, vagy viccesebb elnevezésben 下手文字 - "béna írásjegyek) , mely a Taiwanból eredeztethető marslakónyelv példáját követi: a fiatal városi lánykák a 2000-es évek elejétől kezdődően, majd valahol 2005-ben a népszerűsége tetőfokán egyes kana karakterek helyett azokhoz hasonló, de nem egyező írásjegyeket/különböző egyéb karaktereket/más ábécékből kölcsönzött betűket, etc. használtak előszeretettel gondolataik esetlegesen hosszú műkörömmel való levéséséhez; így kerülhet a megszokott hiragana/katakana karakterek helyére man'yōgana, kínaiírásjegyek, cirill betűk, stb. Pár példa: 

禾ム→ 私
ネ申 → 神
木木 → 林
才(よчoぅ → おはよう / ぉレ£∋ぅ⊇〃±〃レヽма£→ おはようございます→ jó reggelt
尓o ヶ 毛 ω → ポケモン →…

サムライ言葉

"Szamuráj-go" (サムライ語), régies kifejezésformák a japánban, a tofugu blogról, némileg kiegészítve azt. 
ありがとう → かたじけない [忝い / 辱い] → köszönöm. Az írásjegyek megszégyenülést, sérelmet jelentenek, ezzel a terminussal korábban azt fejezték ki, hogy a rendkívüli előny miatt, amit kaptunk, szégyelljük magunkat, és meg vagyunk sértve, mivelhogy nem vagyunk méltóak a kapott jó cselekedetre (s elismerjük szégyenünket (恥  [はじ]) az on - 恩 (おん) kapása miatt. Ergo egy feudális harctéren a szamuráj, akit sértetlenül engedtek el a hatóságok, azt is mondhatta: かたじけない, ami kb. azt jelentette, hogy: "megszégyenültem, hogy elfogadom ezt az ont; nem helyénvaló, hogy ilyen megalázkodó helyzetbe kerüljek; sajnálom; alázatosan köszönöm". 
~でござる 「ある」「いる」 「です」の尊敬語 → aru, iru, desu tiszteleti formában/archaizáló formában 
mellékneveknél a しい végződés しゅう-ra változik régies formában, s csak a ございます forma követheti: 
楽しゅうございます → vidám 美しゅうございます → szép, gyönyörű 寂しゅうございます → magányos  悲しゅうございます → sz…

七夕节- 牛郎织女

Qī​xī​jié (七夕节), a "hetek éjjele" Kína (valamint Japán [Tanabata 七夕], Korea, Vietnam) legromantikusabb napja, mondhatni a "kelet-ázsiai Valentin nap"[olykor pusztán kínai Valentin napként nevezik, de mivel más kultúrákban is éppúgy fontos, kár lenne kisajátítani] a kínai kalendárium hetedik holdhónapjának hetedik napjára esik(mely idén augusztus 6-a), mikor az Altair és a Vega csillag a legmagasabban van az égen, melyhez egy több variánsban ismert szerelmi történet köthető:

történt, hogy a fiatal marhapásztor - Niú Láng (牛郎) szemet vetett a gyönyörűséges szövőlányra -Zhī Nǚ-re (织女), az Ég úrnőjének hetedik leányára, aki kiszökött a szúette Égből a Földre kikapcsolódás képen, és botor módon rögvest meg is házasodott Niú Láng-gal az Égi úrnő tudta, s beleegyezése nélkül. Hatalmas boldogságban, és meghitt harmóniában éltek, két gyerkőc is született, ám Xī Wáng Mŭ (西王母) ("Nyugati anyakirályné") rájött, hogy a tündérleány (és halhatatlan) Zhī Nǚ a halandó Niú…

A japán vonatokról

"Japánban a vonatok olyan elbaszottul fejlettek, hogy hangsebességgel közlekednek és androidok irányítják őket, soha a büdös életbe nem késnek. Optimusz fővezérben tótágast áll a genitális szerelem a japán csodát szemlélve: hejj de high-tech vagy bébi" - hallhatjuk a Blikk tudósítóját Tokióból. 
Köztudottan sok van, mi csodálatos, ezek egyike pediglen az a bizonyos japán vonat. Amiről bizonyára a fentebbi fantazmagóriáink vannak, s mi több furtonfurt visszaöklendezi magát a toposz, hogy a japán közlekedési miniszter lemond, ha egy percet késik a vonat, et cetera.

Nos, amire te gondolsz, az nagy valószínűséggel a shinkansen, ami valóban egy módfelett előrehaladott jószág, azonban a japán fővárosban élve a napi ingázásban aligha találkozni vele. Közlekedni vele pedig, még annyira se. A magam részéről két vonalat használok a mindennapi közlekedésben, a Den-en-toshit (田園都市線) s a Yamanotét (山の手線), így pusztán e kettőről van tapasztalatom, ám elöljáróban annyit, hogy felejtsük el…